Jordán Viktóriát egészen Brazíliáig repítette a Campus Mundi szakmai gyakorlat. Anyanyelvi környezetben tanult portugálul, olyan új labortechnikákat sajátított el, amikre itthon nem lett volna lehetősége és új barátságokat szerzett a világ másik feléről.
Capoeira az iskolaudvaron, elektronmikroszkóp a laborban
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál?
Egyrészt, mert Campus Mundival a világ bármely országába el lehet jutni, és nekem Brazília volt a cél. Másrészt, mert a legtöbb ösztöndíj külföldön általában nem elég, és ha valakit, akárcsak engem, a szülők nem tudnak támogatni, akkor meg sem meri pályázni. Mindenki úgy gondolkodik, hogy a külföldi ösztöndíjakra úgyis ráfizet az ember. Amikor végignéztem, hogy mit is nyújt a Campus Mundi, és megláttam a havi ösztöndíj összegét, az elég nagyot dobott a motivációmon. Később be is igazolódott az elképzelésem, így nekem elég volt a támogatás.
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?
Mivel én az Msc képzésem utolsó félévében mentem ki és nagyon nem szerettem volna csúszni emiatt, ezért az ősszel dupla félévet csináltam, ami nem volt egyszerű menet, de kivitelezhető volt. Mivel Brazíliába mentem, teleraktam a bőröndömet rövidnadrágokkal és bikinikkel. Persze arra már nem gondoltam, hogy május végén, amikor hazajövök, ott már tél lesz, ami az egy darab hosszú nadrágommal nehezen kivitelezhető. De túléltem! :)
Mesélnél a kinti körülményeidről?
Tökéletes volt minden. A tengerparttól 20, a sulitól 40 percre volt a szállásom. A lakhatás kint meglepően olcsó, az itthoni átlag albérlet ár feléért laktam egy medencés kertes házban, ahova belógtak a pálmafák. Nem volt okom panaszra. Az, hogy februárban a fagypontról kimentem a brazil nyár végébe, tökéletes volt. Főleg az a kontraszt volt vicces, hogy amikor az otthon maradt barátaim már nem tudták, hányadik zoknit vegyék fel, én nem tudtam, mit vegyek még le. Az egyetem egyszerűen szuper volt, a diákélet pezseg, a campuson random capoeiráznak az emberek, mini diák zenekarok gyakorolnak, függőágyak vannak a pálmafák közé kikötve és tele van a környék bárokkal. Az egyetemi bulik pedig pár ezer fős hétvégi partyk, ami az egyetemisták szemében maga a mennyország.
Hogy találtál magadnak szakmai gyakorlati fogadó helyet?
Nekem nem volt nehéz dolgom, mert már ismertem egy diákot arról az egyetemről, ahova mentem, és ő sokat segített nekem. Vele böngésztük át, hogy milyen témák vannak, amik számomra is érdekesek lehetnek. A keresgélés során találtuk meg a leendő főnökömet, akivel azonnal fel is vettem a kapcsolatot. Nagyon jó volt a kutatási témája, és már az elejétől segítőkész volt. Nagyon örülnek a külföldi diákoknak, rendkívül nyitottak voltak az általunk tanultakra, értékelik az eltérő nézőpontokat és így kölcsönösen segítettük egymás munkáját.
Mesélnél kicsit a szakmai gyakorlatodról?
A kollégáim nagyon barátságosak voltak velem, a főnököm pedig a világ legaranyosabb embere. Mindenben segítettek, és soha nem volt gond, ha elutaztam hétvégére és csak a hét elején mentem vissza.
Mindig előre megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni a következő héten, és ahhoz igazodva kellett dolgoznom. Nagyon rugalmasak és megértőek voltak. Ha egy nap 4 óra alatt befejeztük a feladatot, utána nem kellett bent maradnom. Jó érzés volt, hogy nem robotmunkát végeztem, hanem ténylegesen bevontak engem is a folyamatokba, teljes értékű kollégaként kezeltek. Mellettük új technikákat is megismerhettem. Például nem volt tervben, hogy elektronmikroszkópot is használjak, de volt olyan munkatársam, aki azzal dolgozott és szívesen tanítgatott.
Sikerült barátokra lelned?
Rengetegre. Miután mindenki túljut azon a ponton, hogy "Sorry for my bad english", nagyon közvetlenek és bárhonnan jöttél befogadóak és érdeklődőek a kultúrád iránt - főleg a konyha iránt. A brazilok nyugodtak, lazák, nem stresszelnek túl semmit, közvetlenek, nyitottak és annak ellenére, hogy túlzás nélkül szinte senki nem beszél angolul, azért nagyon aranyosak és próbálkoznak. Vicces, amikor két szavanként váltjuk a portugált az angollal attól függően, hogy ki melyik nyelven tudja kifejezni magát.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?
Először is magabiztos nyelvtudást. Ha valakinek nincs bátorsága idegen nyelvet használni - amivel szerintem mindenki így van az elején - akkor egy ilyen külföldi út sokat segít. Ha olyan országba mész, aminek a nyelvét tanulod, akkor azért, mert a dialektust is fel tudod venni. Én kint kezdtem el portugálul tanulni. Gondolom, mondanom sem kell mennyivel egyszerűbb volt ez egy olyan országban, ahol csak úgy tudsz rendelni egy kávézóban, ha mered használni a nyelvet. De természetesen szakmailag is nagyon hasznos volt. Tanultam olyan labortechnikákat, amiket korábban nem, valamint humán anatómiát, ami itthon elsősorban orvostanhallgatók számára elérhető. És persze az önéletrajzban sosem néz ki rosszul egy külföldi ösztöndíj.
Fotók: Jordán Viktória
Utolsó módosítás: 2018.06.19.
