Erasmus+

Kelen Anna 2009-ben még politológia szakról jelentkezett Finnországba Erasmus ösztöndíjra. Hazatérése után teljes fordulatot vett az élete. Karriert váltott, és mára az egyik legnevesebb budapesti aukciósház, a Virág Judit Galéria munkatársa. Most a Finnországban szerzett élményeiről, tapasztalatairól, valamint a karrierváltás okairól mesélt nekünk.

Politológiától a Zsolnay aukciókig

Mi motivált arra, hogy Erasmusra jelentkezz?

Mielőtt Erasmus ösztöndíjra jelentkeztem, már egy évet töltöttem Belgiumban. Ez egy egyetemi kisváros volt, és bár itt teljes képzésben vettem részt, szinte az összes barátom Erasmus diák volt. Ez az időszak volt életem egyik legjobb éve. Már akkor elhatároztam, hogy amint lehetőségem lesz, biztosan fogok pályázni külföldi ösztöndíjra, így mikor végre lehetőségem nyílt, egyből pályáztam Erasmusra.

Erasmus félévedet Finnország egyik vidéki városában, Jyväskyläben töltötted. Hogyan esett pont erre a városra a választásod?

Akkoriban az ELTE ÁJK politológia szakára jártam. Több nagyváros volt a listában, de én kifejezetten kisvárosba szerettem volna menni. Azért választottam a finnországi Jyväskylä-t, mert úgy gondoltam, külföldi diákként sokkal jobb egy olyan burok, amit egy igazi kis egyetemi város tud adni, mint egy főváros. Ezen felül az is szempont volt, hogy jóval olcsóbb az élet Jyväskylä-ben, mint például Párizsban. Nem bántam meg. Egy olyan helyre jutottam el így, ahová csak úgy nem mentem volna, és onnan olyan további helyekre utazhattam, ahová máshogy nem biztos, hogy lett volna lehetőségem.

Mi volt a benyomásod a finn egyetemi közösségről?

A diákok hozzáállása akkor teljesen más volt ott, mint itthon. A finn egyetemen például nagyon erős volt a diákközösség. Ott nagyon önszerveződőek voltak a diákok. Ha kitaláltak egy programot, azt meg is valósították. Ez nemcsak az Erasmusos, de a helyi közösségre is igaz volt.

Finnországban politológiát tanultál, ami az akkori tanulmányaidhoz kapcsolódott. Egy korábbi interjúdban azonban azt mondtad, az Erasmus félév után döntöttél úgy, hogy pályát váltasz. Mi volt ennek az oka?

Ez nem az Erasmus miatt történt. Hazatérésem után több helyen is végeztem gyakornoki munkát a szakmámban. Ezek során rá kellett jönnöm, hogy nem a politológia az én utam.

És hogy lettél politológus-szociológusból éppen művészettörténész?

Családi indíttatásból alakult így. Édesanyámmal, Virág Judittal megbeszéltük, hogy egy évre kipróbálom magam a családi galériában, és ha mindketten úgy látjuk, hogy működhet, akkor megcsinálom a művészettörténet szakot. Így is lett, és ennek immár majdnem 10 éve.

Most a Virág Judit Galériában dolgozol, és többek között Zsolnay-aukciók vezetésében is segédkezel. Mesélnél egy kicsit arról, hogy hogyan is kell elképzelni egy művészettörténész mindennapjait?

Művészettörténészként az én szakterületem az 1920-as 30-as évek magyarországi festészete, azon belül is Patkó Károly művészete, ezzel kapcsolatban szoktak felkérni előadások tartására. A galériában nagyon változatosak a hétköznapjaim, hiszen egy évben három aukciót szervezünk, melyekre több hónapig tart felkészülni. Egy-egy árverés előtt beérkezik több száz műtárgy, melyekből mi kiválasztunk 200-at. Ezeket meg kell vizsgálni, néhányról tanulmányt kell írni, utánanézni, el kell helyezni a szakirodalomban, összeállítani egy katalógust. Mindeközben tárgyalásokat folytatunk a tulajdonosokkal, hiszen ennek van egy üzleti oldala is. Magát az aukciót még édesanyám vezeti, én pedig ott vagyok vele és segítem benne.

Bár ezek szerint a finnországi tanulmányaid nem támasztják alá a mostani munkakörödet, tanultál valami olyat az Erasmus időszak alatt, amit a mostani munkád során hasznosnak vélsz?

Természetesen. Elsősorban a nyelvtudást emelném ki. Azt, hogy ma ki merek állni emberek elé, és ha kell angolul prezentálok, azt a külföldi tanulmányoknak köszönhetem. Egy ilyen nemzetközi közösségben rengeteget lehet tanulni egymástól. A különböző nemzetiségű emberek teljesen máshogy adnak elő egy prezentációt, vagy másképp vitatkoznak. Ennek az ismerete nagyon hasznos tudás olyankor, amikor a külföldi partnereinkkel tárgyalok. 

Miután területet váltottál a politológia után, nem merült fel benned, hogy újra pályáznál?

Dehogynem! Akkoriban azonban csak egyszer volt lehetőség Erasmusra jelentkezni, én pedig ezt elhasználtam Finnországra. Óriási lehetőség a mai fiataloknak, hogy már nincs ilyen kötöttség. Ha most jelentkezhetnék újra, biztosan nem hagynám ki!

Mit üzennél azoknak, akik még hezitálnak, hogy jelentkezzenek-e Erasmusra?

Ez egy olyan élmény, amit senkinek nem lenne szabad kihagynia. Életre szóló tapasztalat. Nagyon ritka az ehhez hasonló lehetőség, ami egyszerre tágítja az ember látókörét, gondolkodásmódját, önállóságát és konfliktuskezelési készségét. Ezzel a lehetőséggel élni kell!

Fotók: Mohos Angéla

 

Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA

Utolsó módosítás: 2019.08.05.