Erasmus+

Sághegyi Adél Laura kétszer is járt Spanyolországban Erasmus+ ösztöndíjjal. Mára saját vállalkozásában tervez házakat, és neki köszönhetik az utcabútorokat a kaposvári lakosok is.

Elkezdtem nyitni a világ építészete felé

Mikor és hol voltál Erasmus ösztöndíjjal?

Kétszer voltam Erasmuson. Az első, 2014-ben egy tanulmányi ösztöndíj volt Spanyolországban, Valenciában, az ottani műszaki egyetemen. Második alkalommal 2015-ben, egy 8 hónapos szakmai gyakorlaton vettem részt Barcelonában.

Nem sok idő telt el a kettő között. Már úgy jöttél vissza Valenciából, hogy a következő Erasmus időszakod tervezted?

Igen, úgy történt, hogy hazajöttem és rögtön az volt az első gondolatom, hogy hogyan juthatnék ki újra külföldre. Mert hirtelen hazajönni Magyarországra a sok inger után kicsit unalmas volt. Ott annyi minden történt, hogy tényleg azon gondolkoztam, hogy a mesterképzést külföldön fogom megcsinálni, de végül úgy döntöttem, hogy hazai mesterképzést választok és szakmai gyakorlatra jelentkezem. Pécsett végeztem az alapszakot és oda jelentkeztem mesterszakra is.

A szakmai gyakorlatodat is egy egyetemen végezted vagy egy cégnél dolgoztál?

Egy építész irodában dolgoztam. Egyébként az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy rengeteg építész irodába küldtem e-maileket, hogy szeretnék menni szakmai gyakorlatra, tudnának-e fogadni. Szerintem elküldtem vagy 150 e-mailt, és kaptam vissza 3 választ. Ami viszont nagyon jó, mert háromból tudtam kiválasztani, hogy hova menjek.

A szüleid a kezdetektől támogattak ebben?

Meglepődtek, mert ők azért annyira nem nyitottak az ilyen külföldi dolgokra. Ők mindig úgy képzelték, hogy Magyarországon leszek egész életemben, és nem megyek külföldre, maximum nyaralni. De azért támogattak, mert látták, hogy ez egy jó lehetőség, és én nagyon akartam.

Mesélj valamit a mindennapokról is. Könnyű volt szállást találni?

Én külön szobát kerestem az interneten, de nem Erasmussal kapcsolatos oldalakon. Nekem az volt a tapasztalatom, hogy ha külön Erasmusos csoportban keresek szállást, az jóval drágább. Független csoportokon keresztül és Facebookon kerestem. És viszonylag jó áron, közel a tengerhez találtam egy kis lakást. Volt két lakótársam, a tulajdonos is rendes volt, tisztában volt azzal, hogy mi az az Erasmus és hogy meddig maradok. Az emberek nagy része tisztában van azzal, hogy ez az egész mivel jár, nyitottak a külföldiekre, úgyhogy nem hiszem, hogy kellene attól tartani, hogy magánszálláson keressen valaki magának szobát.

 

Hogyan tartottad a kapcsolatot szüleiddel, barátaiddal? Hazajöttél közben, vagy esteleg ők meglátogattak téged?

Az első félévben Valenciában nem volt nálam kint senki. A négy és fél hónapot kibírtam egyedül. A barcelonai szakmai gyakorlat alatt, a karácsonyi időszakban hazautaztam másfél hónapra, mert a vizsgákat is meg kellett csinálnom, hiszen párhuzamosan aktív félév mellett csináltam a szakmai gyakorlatot.

Ezt hogyan tudtad megszervezni?

Kértem egyéni tanrendet, megbeszéltem a tanáraimmal, hogy megcsinálom a beadandókat, küldöm e-mailben közben, ha kell még valami, és bejövök vizsgázni.

Megadták a tananyagot, és azt te magadtól feldolgoztad?

Igen. Nem volt egyszerű, főleg hogy szakmai gyakorlaton elég kötött a munkaidő, napi 8-10 órát ott kellett lenni a munkahelyen.

Napi 8-10 órát?

Igen, mert a szieszta miatt volt két óra ebédszünet. Úgyhogy általában 10 órát kellett az irodában ülni. Arra az időre nem nagyon volt érdemes sehova se elmenni. A spanyolok nagyon szeretik ezt, de nekem időpazarlásnak tűnt ez a két üres óra, inkább dolgoztam volna akkor is, és előbb mentem volna haza. De azért tudtam az iskolai dolgokkal is foglalkozni, úgyhogy arra jó volt.

 

Barcelonában angol volt a munkanyelv?

Ott angolul tudtam kommunikálni, igen. Az az iroda, ahova kerültem, nagyon sok gyakornokot foglalkoztat. Volt 5 fix katalán építész, mellettük volt 7-10 gyakornok. Ez nagyon tetszett. Nem csak Erasmussal, hanem Dél-Amerikából, Kolumbiából is jöttek valamilyen ösztöndíjjal. Nagyon jó volt, hogy egy ilyen nemzetközi társaság jött össze.

Mennyire voltak hatással az Erasmus időszak alatt tapasztaltak a későbbi szakmai életedre?

Akkor kezdtem el jobban nyitni a világ építészete felé. Megváltozott a látásmódom, mert tényleg sokkal jobban kinyílt a világ. Nem csak a magyarországi építészeti stílust, szokásokat láttam már. Úgy éreztem, sokkal szabadabban lehetett gondolkozni.

Jelenleg mivel foglalkozol? Dolgozol már, vagy még tanulsz?

Voltak kisebb tanulmányaim az utóbbi pár évben, amióta lediplomáztam: folyamatosan képzem magam, új számítógépes szoftvereket tanulok, hogy bővüljön a tudásom, de az időm nagy részében már dolgozom. Van egy saját cégem, egyéni vállalkozó vagyok, úgyhogy most én tervezek házakat, magán megrendelőknek. Illetve, ami még fontos, az az utcabútorom, aminek a kivitelezésével foglalkozom mostanság. A Kaposvári Önkormányzattal van egy közös együttműködésünk egy pályázatnak köszönhetően: egy bútor család már megépült és kettő még kivitelezés alatt áll.

Erasmus ösztöndíjadnak és több külföldi konferencia meghívásnak köszönhetően bejártad a világot. Több olyan projekted is van, ami valamilyen külföldi várossal kapcsolatos, emellett fontosnak tartod a vidék vonzóvá tételét a fialatok számára. Ez az utcabútor is egy ilyen projekt, ráadásul a szülővárosodban. Mit jelentenek egy ilyen mobil embernek a gyökerei?

Szerintem azért alakult ez a kaposvári együttműködés így, mert próbálok minden lehetőséget megragadni, tehát ha látok egy pályázatot, ahova beleillik a projektem, akkor általában be szoktam küldeni, vagy hogyha valami inspirál, akkor tervezek rá valami új dolgot. Itt is inkább erről volt szó, nem feltétlenül a szülővárosom miatt figyeltem fel rá, ha egy másik városban lett volna, szerintem oda is beküldöm.

De fontosnak tartom, hogy legyen egy biztos hazai háttere az embernek. Én mindig úgy gondolom, hogy külföldre vágyakozom, ott majd nagy dolgokat viszek véghez, de közben van bennem egy érzés, hogy Magyarországon jobban fognak fogadni. Jobban befogad ez a közösség, mint bármelyik külföldi. Ez szerintem sokat számít. Érzem azt, hogy bármi van a világban, ide biztosan vissza tudok jönni, lesz munkám, nem lesz problémám az életben.

Szerinted mi a legjobb az Erasmusban?

Nekem az volt a legeslegjobb dolog, hogy végre megtapasztaltam, milyen egyedül és teljesen magamra utalva lenni. Ez a későbbiekben nagyon nagy erőt adott. Ott abban a pillanatban rémisztő volt, félelmetes, hogy nem tudok senkinek szólni, nincs ott a családom, a barátaim, és gyakorlatilag csak online tudok kommunikálni anyanyelvű emberekkel. Rá voltam kényszerülve arra, hogy mindent magamnak oldjak meg, és ez azóta is nagyon nagy magabiztosságot ad nekem az életben. Szerintem megéri befektetni egy ilyen élménybe, még ha az elején rémisztőnek is tűnik, mert rá fog jönni az ember, hogy ha ezt meg tudja csinálni, később bármire képes lehet.

 

Képek: Sághegyi Adél Laura

Az interjút készítette: Tóth Bianka, TKA

Utolsó módosítás: 2019.08.06.