Pais Gergely 24 éves, negyedéves az ELTE-n, programtervező informatikusnak tanul és éppen szakmai gyakorlatát tölti. Tehát mondhatjuk, hogy éli az egyetemisták átlagos életét. Kivéve, hogy nemrég tért haza a NASA központjából, ahol egyedüli magyarként jelen lehetett az Orion űrhajó kilövésénél. Annak az Orion űrhajónak, ami a NASA reményei szerint a 2030-as években embereket juttathat a Marsra. Interjú arról, hogy az Erasmus életre szóló élménye hogyan segíthet hozzá még több életre szóló élményhez.
Mesélj az Erasmusodról!
Az Erasmus mindig is foglalkoztatott. Amikor megtudtam, hogy van még lehetőség jelentkezni rá, akkor egy tanárom javaslatára Finnországot választottam. Így végül Tampere városában töltöttem az időm 2013 decemberétől 2014 júniusáig.
Mit szerettél benne a leginkább?
Az embereket. Úgy tartják a finnekről, hogy hidegek, távolságtartók, de én ebből semmit nem tapasztaltam. Az ottani egyetemisták pont olyan nyitottan álltak hozzánk, mintha mi is helybéliek lennénk. Egyáltalán nem voltunk kirekesztve, csak pozitív élmények értek ott.
Például?
Például ott vettünk részt a SpaceApps Challange versenyen, aminek jóvoltából Amerikába utazhattam a NASA központjába és részt vehettem az Orion űrhajó kilövésén.
Úgy tudom, egy nagyon színes nemzetiségű csapat jött össze a versenyre, indiai, mexikói, francia, olasz és finn fiatalokkal dolgoztatok együtt. Mindegyik csapattaggal az Erasmus alatt ismerkedtél meg? És honnan jött az ötlet, hogy induljatok a versenyen?
Igen, mindenkit az Erasmus alatt ismertem meg. Először a mexikói fiatalemberrel találkoztunk, ugyanazon az ideiglenes szálláson laktunk, ő is ugyanarra az egyetemre jött, mint én. Ő említette, hogy van a SpaceApps Challange és indulhatnánk rajta. Az indulással a célunk egyszerűen az volt, hogy jól érezzük magunkat.
Hogyan kell elképzelnünk magát a versenyt?
A verseny lényege az volt, hogy olyan innovatív megoldásokkal álljunk elő, amik segíthetik az űrhajósok munkavégzését. Egyfajta ötletbörzeként funkcionált a NASA-nak. Leginkább olyan viselhető eszköz kitalálása volt a cél, aminek a fejlesztése akár már a közeljövőben is megvalósulhat, tehát amihez már létezik a technológia.
A verseny elején először is ki kellett választanunk, hogy melyik kategóriában indulunk. Nálunk az űrsétára esett a választás. 48 óránk volt rá, hogy ezen belül prezentáljuk a saját ötletünket, így ez idő alatt született meg az intelligens űrhajós sisak terve.
Intenzív 48 óra lehetett…
Intenzív volt, de szerencsére azért jutott időnk picit aludni is. A szervezők gondoskodtak arról, hogy ne legyen nagyon éles a verseny, hogy jól tudjuk magunkat érezni és minél több emberrel megismerkedjünk. Tehát nem mondanám, hogy kiszívta minden energiánkat a folyamat.
Mire szolgálna az intelligens sisak?
Például arra, hogy ha egy asztronauta űrsétán van és veszélyhelyzetbe kerül, akkor a sisak rendszere a legfontosabb információkkal segítse ki a helyzetből. Továbbá arra is alkalmas lenne, hogy teljes mértékben rögzítse az űrséta alatt szerzett információkat, biztosítsa a jobb tájékozódást az asztronauta számára és megkönnyítse a kommunikációt az irányítókkal.
Ezzel az ötlettel pedig megnyertétek a kategóriátokat és elutazhattatok az Orion űrhajó tesztrepülésére. Milyen volt?
Az időjárás miatt a kilövést elhalasztották, de szerencsére csak egy nappal, így sikerült megnéznünk. Nagyszerű élmény volt. Két kilométerre a kilövés helyszínétől nézhettük végig a meghívottak részére fenntartott helyen. Megtiszteltetés volt, hogy azokkal az emberekkel együtt izgulhattuk ezt végig, akik megalkották az egészet. Egyébként elég sokan voltunk, körülbelül 9000 meghívott, ugyanis ezen a projekten rengetegen dolgoztak, egy részük pedig elhozta a családtagjait is. Bár ahhoz képest, hogy mennyi ember szerette volna látni az eseményt - hiszen a környéken ez volt a figyelem középpontjában -, talán nem is olyan nagy ez a szám.
A kilövésen kívül még miket láttál?
Az időnk nagy részét a John F. Kennedy Space Centerben töltöttük, ahol rengeteg látnivaló volt. Például korábban használt rakéták példányai vannak kiállítva, de az eredeti Atlantis űrhajót is megnézhettük és kipróbálhattunk különféle szimulátorokat. Az is nagyon érdekes volt, hogy a Space Life Sciences Lab nevű létesítményben láttunk olyan génmódosított növényeket, amiket kifejezetten űrutazásra fejlesztettek ki. Úgy alakítják át őket, hogy minél kisebbek legyenek, de folyamatosan tudjanak termést produkálni. A cél, hogy alacsonyak, de terebélyesek legyenek, tehát ne függőleges irányba nőjenek. Mi magunk is láttuk, hogy két egy időben ültetett, ugyanolyan fajtájú növény mennyire máshogyan nőtt, ha természetes vagy ha génmódosított eredetű volt.
A kilövést megelőzően egy VIP találkozón is részt vehettünk, ahol lépésről lépésre elmondták, hogyan fog zajlani az Orion kilövése. Ebben az volt a legnagyobb élmény, hogy kötetlen beszélgetést folytathattunk a szakemberekkel, akik igazán közvetlennek bizonyultak.
A hivatalos programokon kívül maradt idő az Universal Stúdió meglátogatására, és meg tudtuk nézni azt is, hogyan fest egy karácsonyi ünnepség hó nélkül Floridában. Sőt, sétáltunk a tengerparton is.
Ennyi élmény után mik a terveid a jövőre nézve? Most programtervező informatikusnak tanulsz az ELTE-n.
Igen, mivel kiskorom óta vonzott a számítógép, így egyértelmű volt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A jövőben a szakmámban szeretnék elhelyezkedni, ehhez pedig az egyetemen eddig eltöltött idő jó alapot adott. Hogy Magyarországon vagy külföldön fogom-e ezt megtenni, azt még nem tudom. Egyébként gondolkodom a mesterképzésen is.
Jól hangzik! Ha mész mesterképzésre, akkor legalább újra megpályázhatod az Erasmust. Végülis a legutóbbiból is egészen izgalmas dolog sült ki…
Igen, ezért nagyon is ajánlom az Erasmust mindenkinek, aki nyitott, rengeteg kultúra megismerhető. Ráadásul nem is egyedül kell végig csinálni, hiszen rengeteg támogatást kapunk hozzá. Így ha valakinek van rá lehetősége, az mindenképp próbálja ki! Aki belevág, meg fogja látni, mennyire karakterfejlesztő a kintlét.
Az interjút készítette: Hutter Marianna
Utolsó módosítás: 2016.01.26.
