Erasmus+

Mielőtt kimentem volna Leuvenbe, Belgiumba, még nem nyílt meg a világ, de az Erasmus minden várakozásomat felülmúlta. Reklámszöveg? Lehet, de ugyanezt írtam az Erasmus koordinátoromnak a kint létem alatt, és reméltem, hogy tavaszról őszi félévre is lehet szerződést hosszabbítani. Utólag nem bánom, hogy nem lehetett, mert hiába mennék már vissza, a kinti „nagy családom”, a többi Erasmusos diák már szintén másfelé kószál a világban. Figyelem, óriási bölcsesség következik egy huszonhárom éves ex-cserediáktól: Mindegy, hogy melyik országba mész, a legfontosabb, hogy milyen emberekkel vagy.

LEUVENBEN A NEMZETKÖZI DIÁKOK NAGY RÉSZÉT OLASZOK ÉS SPANYOLOK TETTÉK KI.

A kollégiumban negyvenketten laktunk: olaszok, horvátok, portugálok, franciák, japánok, koreaiak, egy kínai, rajtam kívül egy magyar, amerikaiak és egy brit lány. Összesen negyvenkét diák, három emeletre osztva a kollégiumban, és nagyon szerettem őket. Remélem, hogy ők is szerettek engem. Nekem azt mondták, hogy igen.

A kinti diákok tisztelték egymást, de ha valaki nagyon nagyot hibázott az angol nyelvhasználatban, az örökké rajta maradt. Mindig azonnal jeleztük egymásnak a hibákat, pedig azok, akiket megismertem, sajnos többnyire nem arról voltak híresek, hogy jól beszélnek angolul. Az olaszok például egyszer megsúgták nekem vacsora közben, hogy ők a brit lányt legtöbbször nem is értik. Mindenki „sáros” volt, mindenkinek megvoltak a maga nyelvhasználati hibái. Hosszabb paródia, vagy színházi dráma készülhetne ezekből a helyzetekből, tele félreértésekkel. Jöjjön néhány példa, hogy miért is nem beszélünk angolul:

I want to TELL you something ↔ I want to SELL you something
You must TEACH me ↔ You must TOUCH me
Bring me the CHEAPEST wine from the store ↔ Bring me the SHEEPIEST wine from the store
When will be the pasta ready? – Ten MINUTES ↔ When will be the pasta ready? – Ten MINUTS
Are you going to order something? – LATER ↔ Are you going to order something? – AFTER

A kollégiumban mindenki igyekezett tanulni valamit a másik nyelvén, hogy új köszönéseket, a rövid bemutatkozásokhoz szükséges szavakat, kifejezéseket ismerjünk meg, netán egy-egy káromkodást. A legjobb duót a vallásos Gabri, és az üzletembernek tanuló, szabadidejében focihuligán Moretti adta. Morettit (édesanyám neve miatt én terjesztettem el, hogy mindenki a vezetéknevén szólítsa, mert nem tudtam megszokni, hogy az Andrea az olaszoknál férfinév) azok is könnyen megértették, akik nem beszéltek olaszul, mert szinte semmi mást nem mondott öt hónapon keresztül, csak azt, hogy porco dio, ami az olaszoknál nagyon sértő. Még a kedvenc dalaiban is felcserélte a dalszöveget és „porco dio, porca madonnával” énekelte jókedvében legkedvesebb számait. Gabri hívőként ezt a maratoni káromkodást ki nem állhatta, és a boltban, az utcán, szórakozóhelyeken, az egyetemen, szinte sehol sem tudott szabadulni attól, hogy hallja Moretti szitkozódásait, végül beletörődött. Szívélyes barátságuk ennek ellenére a mai napig tart.

Akikkel együtt laktam, illetve jártam az előadásokra, a barátaim lettek, és a kollégiumi vacsorák által a külföldi nagy családom.

A konyhában folytatott kommunikáció az esetek kilencven százalékban a folyton éhes horvát lány, Olga nyafogó kérlelésével indult az egyik olaszhoz, Enricóhoz, hogy főzzön neki. „Oh, Enrico, when are you gonna cook me some pasta?”/”Ó, Enrico, mikor főzöl nekem egy kis tésztát?” Ezt mindenki kifigurázta, és Olga hangján kérlelte Enricót, hogy főzzön nekik is. A konyhából egy idő után valódi olasz konyha lett, a beszédben ők domináltak - sajnos egy idő után angol helyett olaszul. Ilyenkor a hangos vacsorák közepette hirtelen mindenki kérlelni kezdte az olaszokat, hogy angolul beszéljenek. Bocsánatot kértek, aztán nem sokkal később újra belefeledkeztek. Akkor szinte már ordítva kértük ENGLISH, PLEASE!”. Aztán a vacsorák végén lejött a szigorú kollégiumi vezető, akinek a konyhánk felett volt szobája, és elküldött minket pár utcával arrébb, Európa leghosszabb kocsmájába, az Oude Markt térre, ahol az épületek aljában összesen negyvenkét kocsma található. „Are you going to Oude Markt soon?”/”Mentek már nemsokára az Oude Marktra?”

Sokszor eszembe jutott, hogy mintha nem is Belgiumban, hanem Olaszországban lettem volna, vagy egy olaszok által készített virtuális térben, ami öt hónapig tartott, és úgy hívják, hogy Leuven. A vizsgákra nagyon keményen kellett tanulni, mert az angolom helyett Belgiumban inkább az olasz tudásom fejlődött, és a konyha volt a kollégium lüktető szíve. Nem is szabad félni, hogy ha valaki nem tud tökéletesen angolul, úgy megy ki Erasmusra. Ha nem lettek volna hibáink, nem lenne annyi szállóigénk sem, amikre nekem az egyik legjobb visszaemlékezni.

A történet szerzője: Szerencsés Kristóf

https://vimeo.com/110354298

Utolsó módosítás: 2015.11.20.