Anna, Kristóf és András beszámolója után úgy döntöttem, hogy egy komolyabb hangvételű írással folytatom a sort. Ahogy azt már előbb említett társaim leírták, az ERASMUS móka és kacagás, tanulás és tapasztalás. Én pedig azt mondom, a legfőbb erénye az, hogy eloszlat minden sztereotípiát.
2014. szeptember első napján érkeztem meg a szászországi Mittweidába. Az élményeimről rengeteget mesélhetnék, majdhogynem könyvet is írhatnék a fantasztikus pillanataimról. Én viszont szeretnék ettől eltekinteni és inkább másról írni nektek. Később fogalmazódott meg bennem az érzés, hogy olyan volt ez a közel fél esztendő, mint egy saját szobában töltött felettébb érdekes kaland. Hogy hogyan is értem ezt? Képzeljük csak el: élsz a saját szobádban, nézed a televíziót, olvasod a híreket, majd néha-néha kitekintesz az ablakodon a magyar valóságba. Látod az embereket sétálni az utcán, hallod a madarak csiripelését, majd festesz magadban egy képet a világról – többnyire a média befolyásoltsága alatt. Megfogalmazódnak benned gondolatok arról, hogy milyenek a franciák, a kínaiak, a brazilok, a muzulmánok, a keresztények és így tovább. Eközben elfelejted, hogy még mindig a saját szobádba vagy bezárva, és a különböző médiumok által elferdített hírek hallatán van benned egy világkép.
Az ERASMUS azonban lehetőséget kínál arra, hogy lebontsd a szobád összes falát, majd ablakot építs észak, kelet, dél és nyugat felé, hogy saját magad lásd, tapasztald, érezd, hogy valójában ez egy csodás világ fantasztikus emberekkel,
akik egytől egyig, a kulturális burkoktól eltekintve mind egyenlők!
Az első napokban rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. 56 országból érkeztek abban a félévben a mittweidai egyetemre. Köztük volt például egy pakisztáni muszlim srác is. Vajon terrorista? Antiszociális? Folyton imádkozik? Biztos vagyok benne, ha valaki meglát egy iszlám vallású embert, ezek lennének az első kérdései. Pedig ezek teljesen alaptalanok és diszkriminatívak. Ahsan egy mindig jó kedélyű, humoros, segítőkész fiú, aki matematikát tanul. Semmiben sem más, mint mi, európaiak. Igen, csak bizonyos húsokat eszik, nem iszik alkoholt, és sokat imádkozik. Szunnita létére semmiféle nézeteltérése sem volt iráni síita barátjával. (Csak a rend kedvéért: a muszlim vallás két fő, egymással gyakran összetűzésbe kerülő válfajáról beszélünk.)
Az is kiderült, hogy nem minden brazil rajong a fociért, hogy nem minden francia isteníti a csigákat, és a kínaiak zöme egyáltalán nem eszik kutyát.
Amiről még muszáj szót ejtenem, az az orosz-ukrán konfliktus itteni megnyilvánulása. Számos orosz és ukrán hallgató érkezett tavaly ősszel Mittweidába. Az ukrán Danilnak azonban idő előtt haza kellett mennie decemberben az ottani vizsgaidőszakra, mert az egyeteme a megszokottnál több időre zárt be a tél folyamán, mivel az oroszok elzárták a gázt, nekik pedig spórolniuk kellett a fűtéssel. Ennek ellenére egy beszólás sem hangzott el az ukránok részéről az oroszok felé. Mi több, köztük is rengeteg barátság szövődött.
Közhelyektől eltekintve, mindössze annyit szerettem volna átadni nektek, hogy
itt élük a Föld nevű bolygón több mint hétmilliárdan. Lehet, hogy különböznek a nézeteink, a bőrünk színe, a nemi identitásunk, de ne felejtsük el, hogy mindannyian emberek vagyunk!
Mégis egymás ellen háborúzunk, egymást sújtó döntéseket hozunk. Ahhoz, hogy egyszer elérjük azt, hogy mindenütt béke legyen, és mindenki egyformán tekintsen másik embertársára, az kell, hogy megértsük és elfogadjuk egymást. Ehhez pedig az ERASMUS tökéletes lehetőség. Minden más csak rajtad múlik!
A történet szerzője: Huber Tamás
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat!
Utolsó módosítás: 2015.11.20.
