Campus Mundi

Spanyolország fővárosa, Madrid volt felnőtté válásom helyszíne, hiszen egyedül kellett boldogulnom ott egy szemeszteren át, azonban a város játékossága által mindez alatt újra gyerek lehettem.

A város, ahol felnőtté váltam, de egyben újra gyerek lehettem

Madrid a spanyol kultúra megtestesítője - bámulatba ejtő építészeti remekekkel, színes, vidám terekkel, felhőtlen, felszabadult légkörrel.

A város

Madrid egy hatalmas város, de mégis élhető, tele zöld felületekkel, óriási parkokkal. A belváros akár gyalog is körbejárható, azonban a külváros óriási; a külsőbb városrészek tömegközlekedéssel közelíthetőek meg, de előfordul, hogy több órát is kell utaznunk. Ezért tanácsos a belvárosban szállást találni, ami egyrészt nem nehéz, másrészt megfizethető.

Szállás

A legtipikusabb szállás a fiatal egyetemisták számára az úgynevezett student residence. Ezek belvárosi lakások, amelyekben a hallgatók szobákat bérelnek ki. Gyakran ezek a lakások 7-10 szobásak, így az élmény hasonlít a kollégiumihoz. Az ilyesféle szobák 300-500 euróba kerülnek havonta rezsivel együtt. Ha a büdzséd ezt nem engedi meg, érdemes ugyancsak student residence-t keresni, de a belvárostól 20-30 percre lévő kerületekben. Ezek még könnyen megközelíthetőek, de az árak jóval alacsonyabbak; 200-300 eurótól már lehet szobát találni.

A student residence-ben való élet egy olyan tapasztalat, amelyet az ember soha sem felejt el. A különböző nemzetiségű fiatalok egy családot alkotnak, és ebben az új családban életre szóló barátságok köttetnek. Ha ilyesfajta student residence bérlésén gondolkodsz, akkor javaslom, hogy az idealista.com és a uniplaces.com oldalon nézelődj, a barátaim és én is ezen oldalak valamelyikén béreltünk szobát.

Étkek, italok

Madrid a lehetőségek végtelen tárháza. A világ összes konyhája elérhető, így ha az ember vágyik a hazai ízekre, akár egy magyar étterembe is ellátogathat. Azonban árban és élmény tekintetében is érdemes a tradicionális spanyol tapas barokat keresni. Ideérkezéskor felejts el mindent, amit eddig az étkezésről tudtál, ugyanis itt merőben más a kulináris kultúra!

Sőt, nemcsak más időpontokban, de merőben mást is esznek a spanyolok, mint mi, magyarok. Általában szendvicseket, falatkákat, kroketteket (vigyázz, nem az, amire gondolsz!), sonkákat, halat fogyasztanak a spanyolok.

Az étkezések időpontjai a következők: reggeli 10 és 11 óra között, ebéd 3 és 4 óra között, vacsora 9 és 11 óra között. Egyik alkalommal egy osztrák barátommal úgy döntöttünk, az esti programunk előtt megvacsorázunk 6.30-kor. Egy tapas barban kértünk egy 10 szendvicskéből álló tapas tálat, a felszolgáló pedig háromszor is visszakérdezett, biztosak vagyunk-e abban, hogy ekkora kiszerelést kérünk; számára ez olyan volt, mintha Magyarországon valaki 10 órakor akarna ebédelni, teljesen abszurd.

Sőt, nemcsak más időpontokban, de merőben mást is esznek a spanyolok, mint mi, magyarok. Általában szendvicseket, falatkákat, kroketteket (vigyázz, nem az, amire gondolsz!), sonkákat, halat fogyasztanak a spanyolok.

Délben a legtöbb étterem kínál menüt, ez általában 10-17 euro-ba kerül. Ezek a menük magukba foglalnak egy előételt, egy második fogást, egy kávét vagy desszertet, egy italt és kenyeret. Az előétel általában tortilla, valamilyen hal, tenger gyümölcse, krokett vagy szendvicske, levest én nem találtam Spanyolországban. A második fogás lehet valamilyen tésztaétel, saláta, olajban sült ételek chips-szel vagy sült krumplival.

Azonban ha diákbarát áron szeretnéd élvezni az igazi madridi tapas élményt, akkor a következő helyek egyikére látogass el:

100 Mondatitos: ez a hely egy étteremláncolat, a városban gyakrabban találkozol vele, mint élelmiszer boltokkal. 1-3 eurós áron érhetőek el a termékek, így egy korsó sört 1,5 euróért, egy szendvicskét 1-1,5 euróért fogyaszthatsz el. Bizonyos napokon különleges ajánlatokkal várnak, így szerdán és vasárnap az étlap összes étele 1 eurós áron kapható. 

El Tigre: Az El Tigre egy tipikus spanyol tapas bar, ne számíts arra, hogy le tudsz majd ülni, itt ugyanis mindenki áll, és a földre szemetel – mint az igazi spanyolok. 6-7 euróért kapsz egy nagy korsó sört, és korlátlan mennyiségű tapast – a legfinomabb montaditosok (szendvicskék), patatas bravas (sültkrumpli csípős szósszal), sonkás croquetas (sonkás krokett) a menü, és bármennyit ehetsz belőlük.

+K copas: ez a bár a 100 montaditos-hoz hasonló kínálattal rendelkezik, ám sokkal modernebb hangulatú, és inkább az italokra fekteti a hangsúlyt; koktélok tömkelege vár itt rád.

Ha már ital, akkor beszélnék egy kicsit a spanyolok italkultúrájáról. A ’madrileno’-k minden étkezés során fogyasztanak egy kevés alkoholt, a leggyakoribb a sör, amit 1,5 decis kiszerelésben isznak, de sokszor fogyasztanak vino tinto de verano-t is, ami gyakorlatilag sangría és Sprite keveréke citrommal.
Azonban a spanyolok jelszava a mértékletesség; sokszor esznek és isznak kis mennyiségeket, így egész nap frissek, energetikusak és boldogok.

Az egyetem

Madrid egyik legjobb magánegyetemére, az Universidad Pontificia Comillas katolikus egyetemre jártam. Az egyetem jogi, gazdasági és mérnöki karának campusa a belvárosban található, a város nyüzsgő főutcájától, a Gran Vía-tól 10 perc sétára.

Az oktatás színvonala nagyon magas, az iskola campusa gyönyörű, nem tudok rosszat mondani erről az egyetemről. Az adminisztráció, papírmunka nemcsak a spanyolokhoz képest, hanem önmagában is gyors, gördülékeny, könnyed volt. Az iskolában dolgozó ügyintézők, szakfelelősök a spanyol mentalitással megegyezően viselkedtek; kedvesek, közlékenyek, nyitottak voltak. Nem volt probléma, amit ne sikerült volna könnyedén megoldanom, ha egyáltalán volt probléma.

Én a jogi kar nemzetközi tanulmányok (international studies) szakára jártam. A spanyol diákok a gimnáziumi rendszerrel azonosan osztályokba kerülnek, és az egyetemet egy osztályként fejezik be. Mivel a spanyol érettségi rendszer kissé eltér a magyartól, így nemcsak az osztályba tagolódás, hanem az átlag életkor is hasonló a magyar gimnáziumokéhoz; ezen közeg által minden alkalommal nosztalgikus hangulatba kerültem, gimnazista gyermeknek, fiatal felnőttnek éreztem magam megint.

A tanárok elvárják a teljesítést, de a jó eredmény eléréséhez sok segítséget nyújtanak interaktív, informatív órák, egyéni tanácsadás formájában. Ami számomra furcsa és szokatlan volt, az az volt, hogy az egyik órán a tanár villámdolgozatot iratott – laptopon. Nos, rajtam kívül mindenki rendelkezett laptoppal, ráadásul csúcskategóriással, így nekem le kellett battyognom a számítógép terembe, és ott megírnom a dolgozatot (nekem is volt laptopom, de csak otthon).

A tanárok az utolsó előadás után rendszerint meghívják hallgatóikat az egyetem éttermébe egy kávé vagy narancslé, sütemény elfogyasztására, ahol aztán kötetlen beszélgetést folytatnak.  Ez még erősebb, személyes kapcsolatot alakít ki oktató és diák között, ami aztán a vizsga során is jól jön.

Az egyetem étterme nemcsak ezen esetben nyújt jó szolgálatot. A legolcsóbb ebédlehetőség itt található, 2 fogásos választásos ebédmenü 5,5 euróért, míg háromfogásos 7,5 euróért kapható.  Továbbá reggeli időben számtalan lehetőség közül választhatunk, és az egész országban itt az egyetemen ettem a legfinomabb tortilla de patatast, ami elengedhetetlen, hisz az egyik legjellegzetesebb spanyol étel.

Miért Madrid?

Madridot azoknak ajánlom, akik nemcsak egy jó egyetemen szeretnének tanulni, hanem egy élhető városban szeretnének élni.

Madrid bohókás, néha kicsit koszos, de vidám, színes, az emberek kedvesek, a hangulat pedig forró, mediterrán. Nem ajánlom Madridot azoknak, akik a precizitás megszállottjai; Madridban mindenki türelmes és ráér, így néha rendezetlenséggel, el nem végzett munkával, késéssel találkozhatsz. Mindezek adják meg azonban a város báját, a hangulatát. Rengeteg kulturális programot szerveznek a madridiak, legyen az kiállítás, színház, mozi, egyéb. Mindig találsz programot! Madridban nem lehet unatkozni.

A történet szerzője: Fekete Dóra Cintia
Fotók: Fekete Dóra Cintia

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

Utolsó módosítás: 2018.03.19.