Campus Mundi

Verbőczi Noémi kiemelkedően tehetséges, fiatal balerina, aki táncművészként rengeteg országban járt már. A Campus Mundi program támogatásával nemrég a világ egyik legjobb iskolájában tanulhatott, az Amerikai Egyesült Államokban.

Leckék honvágy ellen – Milyen a világ egyik legjobb balettintézetében tanulni?

Hogy jutottál ki Amerikába?

2016-ban én képviselhettem Magyarországot a világ legrangosabb balettversenyén, a Prix de Lausanne-on. Ott figyelt fel rám a houstoni balettakadémia igazgatója, aki ösztöndíjat ajánlott fel számomra. Mivel abban az évben már végzős hallgató voltam a Magyar Táncművészeti Egyetemen, három hónapot tudtam kint tölteni, mert utána már itthon kellett készülnöm a tanulmányaimat lezáró diplomaelőadásra.

Ezek szerint pici korod óta táncolsz?

Nagyon mozgékony kisgyerek voltam, ezért apukám 3 évesen elvitt a helyi művelődési központba jazzbalettra, ahol kedvemre ugrándozhattam a tüllszoknyámban. Már egészen fiatalon éreztem, hogy én ezt komolyan szeretném csinálni. Sokféle mozgást kipróbáltam, végül 9 évesen beiratkoztam a Magyar Táncművészeti Egyetemre, ahol tavaly végeztem.

Milyenek voltak ezek az évek?

Egy balettnövendék életét nagyjából úgy kell elképzelni, hogy reggel 7-től este 7-ig bent voltunk az iskolában. Kisgyerekként hiányzott a játék, a szabadidő, és ijesztő volt a nagy fegyelem, de ez hamar elmúlt. Egy idő után természetessé vált a napirend, kialakultak a barátságok, és nem vágytam már másra, tudtam, hogy nekem ez az életem, még ha rengeteg energiát, figyelmet és lemondást is igényel.

Nemzetközi tapasztalatokat is tudtál szerezni?

Nagyon sok lehetőségem adódott az iskolám jóvoltából, hazai és külföldi szereplésekre egyaránt. Először 14 éves koromban képviselhettem Magyarországot a berlini táncolimpián, és onnantól kezdve több országban is részt vehettem nemzetközi versenyeken, külföldi kurzusokon, tanulmányutakon, de a mostani ösztöndíj volt a leghosszabb és a legkomolyabb.

Hogy találtál rá a Campus Mundi programra?

Amikor elnyertem a houstoni balettakadémia ösztöndíját, az csupán az iskolában való tanulmányokra vonatkozott, a kiutazást és a mindennapi megélhetést nekem kellett megoldanom. Az interneten találtam rá a támogatási lehetőségre, de az egyetem nemzetközi koordinátora is felhívta rá a figyelmemet. Szerencsére minden gördülékenyen ment, és el is nyertem a támogatást.

Milyen volt a kint töltött időszak?

Hogy emberileg és szakmailag mennyit fejlődtem az alatt a három hónap alatt, az elmondhatatlan! Most először voltam hosszú ideig távol a családomtól, saját háztartást kellett vezetnem, meg kellett állnom a lábamon… tulajdonképpen a felnőtté válásom kezdetét jelentette.
Szakmailag pedig hozzá kell tennem, hogy a houstoni akadémia a világ egyik legjobb balettiskolája. Olyan professzionális és komplex képzést nyújtanak, hogy az valami fantasztikus! Különösen fontosnak tartják, hogy a hallgatók megismerjék a testüket és önmagukat. Volt például pszichológiaórám, foglalkoztunk azzal, hogy a sérüléseket hogyan lehet megelőzni, vagy hogyan győzhetjük le a honvágyunkat. Emellett előadásokba is bekerültem, ahová pedig vendégeket nem szoktak bevenni, úgyhogy nagy szerencsém volt.

Honvágy ellen mit tudtál tenni?

A kurzuson, ahova jártam, elmondták, hogy sokat segít, ha gyakran beszélünk telefonon a szeretteinkkel, és megpróbáljuk lefoglalni magunkat. Nekem ez nem okozott problémát, mert a háztartásvezetés, a takarítás és a bevásárlás rengeteg időmet elvette. Emellett megtanultam főzni. Sorra elkészítettem az anyukámtól kapott recepteket, sőt, a kint töltött idő alatt még a kenyeret is magamnak sütöttem, szintén otthoni recept alapján. Szabadidőmben sokat voltam a barátaimmal, bicikliztem és kézműveskedtem – ennek Amerikában hatalmas divatja van. De ami igazán sokat segített, az az volt, hogy tudtam, csak egy bizonyos ideig kell távol lennem a családomtól, és hamarosan hazamehetek.

Azóta is sokat vagy külföldön. Láthatunk azért itthon is táncolni valamikor?

Nagyon remélem, hogy minél hamarabb, mert annyira sehol nem jó táncolni, mint otthon a szeretteimnek és a magyar közönségnek!

Az interjút készítette: Győrpál Zsuzsanna
Fotók: Andrea Paolini Merlo

Utolsó módosítás: 2018.03.09.