Campus Mundi

Boglárka Hollandiában töltötte Campus Mundi félévét. A Groningenben töltött 5 hónap alatt sikerült kikerülnie az alkotói válságból és tovább tudott haladni kutatásával. Pihenésképpen pedig megismerkedett egy másik kultúrával és sok új emberrel.

Környezetváltozás és új nézőpontok

Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál? 

Az intézeti koordinátorom hívta fel a figyelmemet a Campus Mundi nyújtotta lehetőségekre, miután sikeresen pályáztam az Erasmus+ ösztöndíjra. Főleg anyagi megfontolások miatt adtam be a Campus Mundi pályázatot. 

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra? 

Mivel PhD hallgató vagyok, a kint választott témavezetőmmel egyeztettünk sokat azzal kapcsolatban, hogy min fogunk a szemeszter alatt dolgozni. Már 5 hónappal a kiutazásom előtt felvettük a kapcsolatot, nyáron egy konferencián is találkoztunk, ahol egyeztettünk a jövőbeli munkáról. Emellett főleg az angoltudásomat fejlesztettem, rendszeresen jártam tanárhoz, illetve több konferencián is angolul adtam elő, hogy ez a mobilitás alatt már ne legyen újdonság.

Mesélnél a kinti körülményeidről? 

Groningenben borzalmasan nehéz szállást találni. Áprilisban kezdtem el keresgélni különböző Facebook csoportokban, de még a kiutazásom napján sem volt szállásom. Végül az egyetem - felismerve azt, hogy vannak hallgatók, akik szálláshiány miatt még el sem indultak, vagy sátrakban laknak a városban - egy korábbi menekültszállót kibérelve adott ki szobákat hallgatóknak, ideiglenesen. Én végül október végén találtam másik szállást, ami ár-érték arányban is megfelelő volt, és az egyetemhez is közelebb költöztem. Minden Groningent választó hallgatónak nagyon ajánlom, hogy időben kezdjen el keresgélni, akár ügynökség segítségével.

Az első dolgom volt a megérkezésemet követő napon, hogy vegyek egy biciklit. Szerencsére ez Groningenben nem nehéz, minden sarkon van egy használt biciklibolt. Nagyon jó élmény volt naponta biciklizni pár kilométert, betagozódni a helyiek mindennapjaiba. Csodálatos élmény volt a kanálisok feletti hidakon áthaladni: napsütésben és sötétedés után kivilágítva is egyszerűen gyönyörűek.

A tanszéken szokás volt a munkatársakkal való közös ebéd. Ilyenkor beszélgettünk, megettük a hollandokra oly jellemző leves-szendvics ebédünket, majd visszamentünk dolgozni. A tanszék alapvetően nagyon összetartó, részt vettem egy csapatépítésen is velük év elején, de több évközi közös vacsora is volt, illetve minden pénteken beültünk egy közeli bárba lezárni a hetet.

Groningen egy nagyon pezsgő, kicsit szeles, de gyönyörű egyetemi város, Hollandia legbiciklisebb városa. A város főterén heti háromszor piacot tartanak, ahol alig lehet betelni a rengeteg virág- és fűszerillattal. A hétvégékre remek programokat lehet találni a városban is, de többször utaztam el közeli városokba barátokkal. Ilyenkor kimentünk a tengerpartra, vagy leültünk egy tó mellé csak úgy beszélgetni és piknikezni.

Sikerült barátokra lelned?

Nagyon sok emberrel megismerkedtem, ehhez hasznosak voltak az ESN programok is. Egyrészt szuperül összehozták a játékok a csapatokat, másrészt az ilyen programok után általában vacsoráztunk még valahol, kötetlenebb formában. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el ilyen eseményekre az ösztöndíjas időszaka alatt, mert nagyon sokféle érdekes emberrel beszélgethet és barátkozhat össze.

Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?

Velem is megtörtént az, ami többekkel szokott: beszűkült a gondolkodásom a saját kutatási témámmal kapcsolatban és környezetváltozás kellett ahhoz, hogy új nézőpontokból tudjak ránézni. A tanszéken bevett szokás volt egy lab meetingen részt venni minden héten, ahol egy alkalommal én is bemutattam a témámat. Rendkívül hasznos visszajelzéseket kaptam, amik nagy részét beépítettem a jelenleg folyó kutatásaimba. A témavezetőmmel való munka is sokat adott szakmailag, jelenleg egy második adatfelvételt végzünk a kint elkezdett kutatási téma kapcsán.

 

Fotók: Nyúl Boglárka, ESN Groningen

 

 További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

 

Utolsó módosítás: 2019.06.20.