Európai trendek a tanárképzésben

2017.03.29.

Magazin | Köznevelés

Az európai oktatásügyi trendeket tekintve az elmúlt évek során egyre több fórumon megfogalmazódott a törekvés, amely új, európai szinten közös alapelveket kíván kialakítani a tanárképzési rendszer területén.

A 2014-ig megfogalmazott uniós alapelvek közül kiemelkedő fontosságú a pedagógus-életpálya kontinuitásának biztosítása, illetve a pedagógusok együttműködésen alapuló tanulási környezetben megvalósított folyamatos szakmai fejlődésének támogatása.

KONTINUITÁS ÉS FOLYAMATOS SZAKMAI FEJLŐDÉS

A pedagóguspálya folyamatosságának biztosítása a különböző szakmai szakaszok egymáshoz kapcsolódására vonatkozik. A kontinuitás alapelve abból indul ki, hogy a pedagógusképzésre, a pályakezdő pedagógusok bevezető támogatására, illetve az életpálya alatti szakmai fejlődésre ne egymástól különálló szigetekként tekintsünk a pedagógusok életpályája során, hanem szervesen összekapcsolódó, egymásra épülő szakaszokként. A pedagóguspálya kontinuitása a kulcsa annak, hogy a pedagógusok karrierjük során folyamatosan fejlődhessenek szakmailag, és bővíthessék kompetenciakészletüket. A folyamatos szakmai fejlődés ugyanakkor nehezen elérhető cél megfelelő támogatási rendszer nélkül. Európai szinten elmondható, hogy valamilyen formában minden oktatási rendszer támogatni kívánja a pedagógusok egész életpályáján átívelő szakmai fejlődését. Míg néhány országban a pedagógusok szabadon dönthetnek arról, hogy részt vesznek-e ilyen tevékenységekben karrierjük során, addig más országokban, többek között Magyarországon is, a fejlődés és a pedagógusi kompetenciák folyamatos bővítése szakmai kötelezettségként jelenik meg, vagy éppen az előléptetéshez szükséges követelményként.  

EGYÜTTMŰKÖDÉSEN ALAPULÓ TANULÁSI KÖRNYEZETEK

Mind a kontinuitás, mind pedig a folyamatos szakmai fejlődés szempontjából nagyon fontos a szakmai dialógusra való törekvés. Az együttműködés kultúrájának megteremtése rendszerszinten lehetővé teszi, hogy az oktatásügyi döntések integrálják az oktatásügyi szereplők tudását, így többek között a pedagógusok gyakorlati tapasztalatait, oktatási és osztálytermi kutatások eredményeit, és más oktatásügyi szereplők nézőpontját. Az érintettek bevonása, illetve az iskolákkal való együttműködés a kulcsa annak, hogy a pedagógusképzés gyakorlatorientált legyen, amely európai szinten fontos cél. Az együttműködés a feltétele annak is, hogy az oktatásügyi döntések ne izoláltan szülessenek, és valóban lehetővé tegyék a pedagógusi pálya kontinuitásának megteremtését.

A rendszerszintű változások mellett a pedagógusok szemléletformálásának igénye is egyre hangsúlyosabb kérdés az utóbbi évek uniós szakpolitikájában. Az oktatáspolitikai közeg támogatása mellett a folyamatos szakmai fejlődés elengedhetetlen feltétele, hogy a pedagógusi szerep statikus elképzelését egy új, dinamikus felfogás váltsa fel, ahol a magányos osztálytermi munka helyett az egymástól tanulás, illetve az együtt tanulás, a kollaboráció alapvető értékek. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a pedagógusképzésbe frissen bekerülő hallgatók milyen pedagógusképpel ismerkednek meg, mi az a szemlélet, amelyet a képzés közvetít nekik, illetve milyen technikákat tudnak kipróbálni és elsajátítani, amelyek később segítségükre lehetnek kompetenciakészletük bővítésében, különös tekintettel az egymástól tanulásra. A folyamatos fejlődés lehetősége, az előrelépés, a dinamikusság megteremtése azért is nagyon fontos, hogy a képzés, illetve a pedagóguspálya az arra leginkább alkalmas, ambiciózus jelölteket tudja vonzani, akik – a megfelelő rendszerszintű támogatás mellett – Európa-szerte kulcsszereplők lehetnek az oktatási rendszerek minőségi fejlődésében. 

A cikket összeállította:

Barna Margit
Tempus Közalapítvány, Tudásmenedzsment csoport

 A cikk a Pályázati Pavilon/őszi számának 13. oldalán olvasható

 

Utolsó módosítás: 2017.05.02.