Európai felsőoktatás a globális piacon - A felsőoktatás nemzetköziesítésének mérföldkövei

2017.11.24.

Nemzetköziesítés | Felsőoktatás, Felnőtt tanulás, EU

Hogyan jutottunk el a felsőoktatás mai színes, nemzetközi dimenziójának kialakulásához?

Melyek voltak az Európai Felsőoktatási Térség létrejöttének előzményei, legfőbb ösztönzői, lépcsőfokai? Miért volt szükséges az Európai Felsőoktatási Térség létrejötte?  Ezekre a kérdésekre reflektálva nyújt áttekintést „A bolognai folyamat és az Európai Felsőoktatási Térség” témaköréhez kapcsolódó cikkeiben a Tempus közalapítvány honlapján Csekei László.

A Tempus Közalapítvány 2016-ban indította útjára a „Mindent az Európai Felsőoktatási Térségről” című portálját, amely webes enciklopédiaként igyekszik összegyűjteni mindazt a tudást és információt, amely minden felsőoktatásban dolgozó oktatónak, munkatársnak, azzal foglalkozó szakértőknek vagy csupán érdeklődőknek tudnia érdemes. Jelenleg az oktatóknak, szakértőknek szóló – folyamatosan frissülő – felület készült el, de hamarosan várható a hallgatói célcsoport számára kialakított honlap is.

Az 1970-es –’80-as évek Európájának a nemzetközi piacon csökkenő versenyképessége, a kutatási és innovációs potenciál visszaesése felhívta a szakemberek figyelmét a probléma mögött álló lehetséges okok – az európai képzési rendszer rugalmatlanságának, az akkreditáció körüli bonyodalmaknak – felülvizsgálatára. A hallgatói és munkavállalói mobilitások rendkívül alacsony arányának, , az egyre gyakrabban fellépő „brain drain” jelenségnek felismerése nemzetközi szervezetek sorának – úgy, mint Európai Bizottság, Európa Tanács, UNESCO – összefogásához vezetett.

Az Európai Felsőoktatási Térség (European Higher Education Area, EHEA) létrehozásának szándéka az 1998-as Sorbonne nyilatkozatban fogalmazódott meg. A részt vevő országok illetékes miniszterei európai szinten harmonizált felsőoktatást képzeltek el, melyben könnyen összehasonlíthatóak és így kölcsönösen elismerhetőek a végzettségek, a hallgatók külföldi országokban is tapasztalatot szerezhetnek, s a rugalmasságot kreditrendszer biztosítja. A kezdeményezéshez csatlakozott országok képviselői egy év múlva, Bolognában találkoztak, és aláírták a Bolognai nyilatkozatot, mely a célkitűzések megvalósítását szolgáló Bolognai folyamat elindítója lett.

A Bolognai Nyilatkozat 1999-es aláírását követően egy újabb szintre lépett az európai felsőoktatás, kezdetét vehette az a harmonizációs és modernizációs folyamat, mely – a folyamat átfogó értékelését követően – 2010-ben az Európai Felsőoktatási Térség létrejöttében csúcsosodott.

Bevezették a háromciklusú képzési szerkezetet, elfogadták az Európai Felsőoktatási Térségre vonatkozó Minőségbiztosítási Sztenderdeket és Irányelveket, megalakult az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Regiszter (EQAR). Létrehozták a nemzeti képesítési keretrendszereket, melyek az Európai Felsőoktatási Térségnek a tanulási eredményeken (learning outcomes) és a hallgatók munkaterhén alapuló, átfogó képesítési keretrendszeréhez kapcsolódnak.

Mindezek mellett a bolognai folyamat támogatta az oklevél-melléklet (Diploma Supplement) és az európai kreditátviteli rendszer (ECTS) elterjedését, hogy ezáltal is növelje a képesítések átláthatóságát és elismerését.

A bolognai folyamat a felsőoktatási rendszerek nagyobb kompatibilitásához és jobb összehasonlíthatóságához vezet, megkönnyítve ezzel a hallgatói és oktatói mobilitást, egyúttal javítva az intézmények – és az európai munkaerő - versenyképességét az egyre nagyobb kihívásokat jelentő globális piacon.

Amennyiben felkeltette érdeklődését a téma, a Tempus Közalapítvány honlapjának nemzetköziesítéssel foglalkozó aloldalán a „Mindent az Európai Felsőoktatási Térségről” menüpont alatt bővebb információkat találhat a fenti, s a felsőoktatás egyéb szegmenseihez kötődő szakmai cikkekben.

Utolsó módosítás: 2017.11.27.