Évről-évre több a mobilitásokra jutó költségvetés, egyre több és több hallgatót tudnánk külföldre küldeni, de a létszámok növekedése mégsem elég látványos, pedig minden lehetséges módon, a belső kommunikációs rendszerünkön, a közösségi médián keresztül, szórólapokon, plakátokon, hallgatói rendezvényeken próbálom tájékoztatni a hallgatóimat a lehetőségekről. Mit tehetnék még? – tehetné fel a kérdést egy felsőoktatási nemzetközi koordinátor.

Szia Anyu, majd jövök!

Igaz ugyan, hogy a hallgatók már felnőtt emberek, legtöbbjük mégis szoros kapcsolatban áll a szülői házzal, sokan otthon is laknak, anyagilag és érzelmileg is függenek a szülőktől. Ha a szülőket nem juttatjuk megfelelő információkhoz, komoly gátjai lehetnek a kiutazásoknak… Tehát máris azonosítottunk egy eddig csak részben elért tájékoztatandó célcsoportot: a leendő kiutazók szüleit. De milyen információkat kellene hozzájuk eljuttatni? Az első lépés, hogy meg kell nekik mutatni az ő generációjuk által használt eszközök és stílus segítségével, pontosan mi az a felsőoktatási mobilitás.

Meg kell értetni velük, hogy ez nem csak az élményekről és a kalandokról szól, de a felnőtté válásról is. Rá kell mutatnunk, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami csemetéjükkel történhet, a személyes fejlődés és a karrierlehetőségek szempontjából is. Látniuk kell, hogy a gyermek ebben a formában nem örökre utazik el, csupán pár hónapra. Néhány rövid, a mobilitás későbbi pozitív következményeire is fókuszáló beszámoló hasznos lehet, különösen, ha intézményünk saját Erasmus alumni hallgatójától származik. Ha sikerülne felkutatnunk néhány Erasmus alumni szülőt, az ő beszámolójuk talán még hasznosabb lehet. Őszintén kell beszélnünk arról, hogy a külföldi utazás anyagilag megterhelő lehet a családnak. Néhány statisztika, felsorolás hasznos lehet arról, az egyes partnerországokban mennyi a havi megélhetési költség. De álljon mellette az is, hogy meg kell nézni, itthon mennyibe kerül a diák havi megélhetése, és az ehhez hozzárakott ösztöndíjjal már lehet, hogy nem is olyan rémisztő a helyzet.

Jó, ha tudják, hogy egyre inkább online zajlik az ügyintézés, szinte minden irat és szerződés emailen kerül továbbításra, ami még jobban leegyszerűsíti és meggyorsítja a folyamatok áttekintését és a kapcsolattartást.

Az ismeretlentől való félelem ellen bevethetőek az Erasmus program elmúlt 30 évének eredményeit bemutató infografikák, statisztikák, melyek bizonyítják, hogy a sok százezer kiutazó hallgatónak csak elenyésző hányada tapasztalt komolyabb problémákat az utazása során, ugyanakkor a beszámolók rendkívül magas hallgatói elégedettséget tükröznek. Fontos azt is megmutatnunk, hogy egy ilyen mobilitás során a partnerintézmény vendéghallgatói mind ugyanabban a cipőben járnak. Kint várhatóan mindenki nyitott és barátságos lesz és remélhetőleg sikerül majd szorosabb kapcsolatokat is kialakítani. Lényeg a nyitottság és a barátságosság!

Jelezzük, hogy a családtól, a barátoktól és a megszokott környezettől való elválás valóban nem könnyű, de a kiutazás pillanatától az intenzív és új élmények segítenek csökkenteni a honvágy és a család hiányának érzetét. A mobilitási résztvevők a többiekkel egymásra lesznek utalva egy idegen országban, aminek nagyon erős közösségformáló ereje van. Fontos az is, hogy megértessük a szülőkkel, hogy a megfelelően megszervezett mobilitásban több olyan szereplő is akad, akitől probléma esetén a hallgató segítséget kérhet: a küldő és fogadó intézményi koordinátor, a kinti hallgatói képviselet, a nemzeti irodák. Megnyugtató lehet az az információ is, hogy érvényes biztosítás, sőt, szakmai gyakorlat esetén felelősségbiztosítás nélkül nem lehet kiutazni!

A fenti információkat aztán a diákoknak szóló anyagok mellé csomagolva, de külön nekik címezve érdemes eljuttatni a szülőknek – esetleg egy beküldhető kvízzel, rejtvénnyel megtoldva, ezzel tovább erősíthetjük az érzésüket, hogy a rejtélyes mobilitás kifejezés mögött segítő szándékú emberek és valódi lehetőségek állnak.

 

TÓTH TIBOR
Tempus Közalapítvány, Felsőoktatási egység

Utolsó módosítás: 2019.02.20.