Amikor 2020 áprilisában a COVID-19 járvány elérte Magyarországot, külföldi hallgatók százai rekedtek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (korábban Szent István Egyetem) gödöllői kollégiumában a nyárra. Ekkor született meg a SZIA Agroökológia kert (kezdeti nevén a Nemzetközi Hallgatók Közösségi Kertje) nevű hallgatói kezdeményezés, amelynek célja, hogy a lezárások hallgatókra gyakorolt fizikai, érzelmi és gazdasági következményeit enyhítse. A projekt gyorsan népszerű lett, és azóta az egyetem komplex programjává nőtte ki magát. Maria Fernanda Ramos Diaz-t, a MATE ecuadori PhD-hallgatóját és a projekt kezdeményezőjét kérdeztük arról, hogyan valósult meg a kert ötlete.

Meséljen egy kicsit magáról! Miért választotta Magyarországot a tanulmányai helyszínéül?

Közel öt évvel ezelőtt érkeztem Magyarországra a Stipendium Hungaricum Ösztöndíjprogram támogatásával, és kezdtem el a Széchenyi István Egyetem vidékfejlesztési mesterképzését. Nem sokat tudtam Magyarországról, de nagyon izgalmasnak és egyedinek találtam a magyar nyelvet és kultúrát. Megszerettem az országot, így a mesterképzés után úgy döntöttem, hogy itt folytatom a tanulmányaimat. Végül a Regionális Tudományok iskolájának doktori képzésén kezdtem el a PhD-fokozatot az agroökonómia és élelmiszerrendszerek társadalmi vonatkozásainak témakörében.

Hogyan indult a Nemzetközi Hallgatók Közösségi Kertjének ötlete? Melyek voltak az első lépések a megvalósításban?

Mindig is érdekelt a mezőgazdaság, van valami elképesztő izgalmas abban, hogy mi magunk termeljük meg az élelmiszerünket. Magyarországon nem volt arra lehetőségem, hogy saját kertem legyen, bár nagyon szeretek növényekkel foglalkozni. Amikor 2020 elején bejelentették a lezárásokat, és a nemzetközi diákok a gödöllői kollégiumban rekedtek, az első gondolatom az volt, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy létrehozzunk egy közösségi kertet. Az egyetem nyitott volt az ötletre, és a megvalósításhoz egy 400 négyzetméteres földet kaptunk a Kertészeti Intézettől. Rengeteg volt a bizonytalanság akkoriban, ami lelkileg nagyon megterhelte a diákokat, így felértékelődött a közösség és az aktív cselekvés szerepe, sok diák csatlakozott a kezdeményezéshez.

Milyen elvek mentén alakították ki a kert koncepcióját?

Ez egy agroökonómiai kert, ami azt jelenti, hogy fenntartható módon, organikusan és növényvédőszerek nélkül termesztünk zöldségeket. Az agroökonómia alapelveihez tartozik az is, hogy figyelembe vesszük az élelmiszerrendszerek társadalmi hatását, a termelés és természet összhangját, a tudatos fogyasztást és az élelmiszer-önellátás szempontjait is. A kertben mindenki önkéntesként dolgozott.

Kezdetben az volt a célunk, hogy azoknak diákoknak termeljünk élelmiszert, akik a kertben dolgoznak. Sokfajta zöldséget, 42 növényfaj 68 változatát termeltük a kertben. A hagyományosabb zöldségek mellett, mint a krumpli vagy paprika, számos új növényt, például szivárványrépát is termesztettünk, amit a legtöbb diák korábban nem is ismert. Egy idő után már több zöldséget termeltünk, mint amennyire szükségünk volt, ezért elindítottunk egy heti rendszerességű piacot a kollégium előtt a diákok és az egyetemi dolgozók részvételével.

A piac egy népszerű közösségi esemény lett, ahol különböző kultúrájú emberek találkozhattak, beszélgethettek. Olyan eseményeket is szerveztünk, ahol a diákok szülőhazáinak tradicionális ételit készítettük el a kertben termesztett zöldségekből. Ezek az események megerősítették a közösségi életet, ami az egész kezdeményezés egyik fő célja is volt.

Hogyan alakult ezután a kezdeményezés? Melyek a legújabb fejlemények a kerttel kapcsolatban?

Kezdetben kevésbé volt jellemző a szervezettség, inkább organikus úton alakultak a munkafolyamatok. Ahogy egyre népszerűbbé vált a projekt, szükségessé vált a professzionális munkarendszer bevezetése, amivel további hallgatók bevonására és együttműködések kialakítására nyílt lehetőségünk. Elindítottunk egy strukturált, az agroöökonómia alapelveire épülő három hónapos gyakorlati önkéntes képzési programot, ahol a hallgatók vezetői és szervezési készségeket sajátítanak el, miközben az élelmiszerekről és a mezőgazdaságról tanulnak.

Mindeközben az egyetemtől kaptunk egy új földterületet, amely a korábbinál jóval közelebb van a kollégiumhoz. Ők kapcsoltak minket össze a Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökséggel (TIKA) is, akiktől rengeteg támogatást kaptunk az infrastruktúránk kialakításához. Öntözőrendszert, hűtőhelyiséget, kerti és konyhai eszközöket biztosítottak számunkra, és így már főzőtanfolyamokat is tudunk szervezni. Együttműködésre léptünk továbbá egy helyi nonprofit szervezettel, a Diverzitás Alapítvánnyal is, akik a helyi, gödöllői közösség elérésében nyújtanak nekünk nélkülözhetetlen segítséget.

A Diverzitás Közhasznú Alapítvány és a MATE együttműködése több évre nyúlik vissza. Egyrészt nemzetközi képzésfejlesztési projekteken dolgoznak együtt, mint amilyen az agroökológia témájú Erasmus+ projekt; másrészt a diákok gyakornoki lehetőséget kapnak az alapítvány szociális kertjében; valamint gyakran az egyetem diákjai közül kerülnek ki az alapítványi rendezvények biogazdálkodási szakértői. A nemzetközi hallgatók közül többen – köztük interjúalanyunk, Maria Fernanda Ramos Diaz is – az alapítványnál önkéntesek. A SZIA Agroökológia Kertet a Diverzitás eszközökkel, infrastruktúrával és tapasztalatmegosztással a kezdetektől támogatja, 2021 tavaszától pedig az alapítványt bízták meg azzal a feladattal, hogy a kert működtetéséért feleljen a következő 5 évben, együttműködve az egyetemi diákokkal.

Melyek a kert legfontosabb hatásai, eredményei?

A projektnek számos társadalmi haszna van: megerősíti az egyetemi közösséget, megismerhetjük egymás kultúráját, és tudatosabb fogyasztásra tanít. A diákok új készségeket sajátítottak el, és emellett értékes tapasztalatot szereztek, amiket majd hazatérésükkor a saját kezdeményezéseikben hasznosíthatnak. Több diák is saját kertet indított el, vagy csatlakozott más közösségekhez a kertben szerzett tapasztalatoknak köszönhetően. Sokkal tudatosabbak lettek abban, hogy milyen ételt fogyasztanak, és jobban odafigyelnek arra, hogy ne pazarolják az élelmiszert, hiszen már tudják, hogy milyen sok munkával jár ezeknek a zöldségeknek a termesztése.

A kert környezeti hatása is kiemelkedő: számos beporzó telepet hoztunk létre, és fenntartható eljárásokkal javítottuk a talaj minőségét. Mindemellett a projekt gazdasági eredményei is fontosak: nagyjából 800 kilogramm, jó minőségű zöldséget termesztettünk hozzávetőlegesen 1 millió forint értékben 2020 áprilisa és novembere között, ami nagyban segítette a diákok anyagi lehetőségeit.

Hogyan tervezik a folytatást? Melyek leszenek a következő lépések?

A célunk jelenleg az, hogy egy nélkülünk is működő programot alapozzunk meg, amit a későbbi hallgatók is folytatni tudnak. Szeretnénk továbbvinni az önkéntes képzési programot, ezzel is biztosítva a megfelelő diákok kiválasztását, és szeretnénk a magyar hallgatókat is bevonni a projektbe. Ugyanakkor nem csak zöldségtermesztésről van szó: a kertnek az is célja, hogy teret biztosítsunk a kutatásnak, a közösségi életnek és az élelmiszerrendszerek, valamint a mezőgazdaság jobb megértésének.

Önnek személyesen mit jelent ez a kert?

A kert számomra egy olyan platform, amely segít feltárni és megérteni a környezetvédelmi, élelmiszeripari és mezőgazdasági kérdéseket, kihívásokat. Ugyanakkor mindez egyfajta ellenállás is: kezünkbe venni az irányítást, és a hagyományos környezetkárosító élelmiszeripari modellel szemben, saját önfenntartó rendszereket létrehozni. Ez az, ami motivál, és ez másokat is inspirál.

Nagyon fontos még, hogy egy közösséget is létrehoztunk, és rengeteget tanultunk egymás kultúrájáról. Csodálatos közös pillanatokat éltünk át, ami a nemzetközi diákoknak célt és inspirációt ad – és mostanában éppen erre van mindannyiunknak szüksége.

A felsőoktatási intézményeknek gyorsan és hatékonyan kellett reagálniuk a járványhelyzet okozta kihívásokra. Milyen szervezési és módszertani tapasztalatokat szereztek a távoktatás időszakában az egyetemek? Hogyan alakult a nemzetközi hallgatók helyzete a pandémia ideje alatt? Milyen újfajta lehetőségek kínálkoznak most a nemzetközi hallgatók toborzására? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Tempus Közalapítvány nemzetköziesítési kiadványában, amelyben az itt szereplő interjú is megtalálható. A Nemzetköziesítünk 5. – Felsőoktatási intézmények nemzetköziesítési jó gyakorlatai című kiadvány elérhető a Tempus Közalapítvány honlapján.

Az interjút készítette: Farkas Zsuzsanna

 

Utolsó módosítás: 2022.02.10.