Az előzetesen szerzett tudás elismertetése

 

Mi az a validáció/elismerés és mire alkalmas?

Tények és tapasztalatok támasztják alá, hogy a piacképes tudás jelentős része az iskolázást követően, munkahelyi vagy más tapasztalati tanulás, illetve önképzés révén halmozódik fel és nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára is értékes erőforrást jelent. Az, hogy egyes országok hasznosítják vagy hagyják elveszni ezt az erőforrást, szerepet játszhat gazdasági helyzetük alakulásában, de a társadalmi kohézió erősítésében is. Az egyén életútja során megszerzett tapasztalatok formális elismerése (tanúsítása) hozzájárulhat a gazdasági versenyképesség javulásához.

A validáció/elismerés olyan több lépésből álló eljárás, amelynek során a hozott, azaz előzetesen megszerzett tudást – annak dokumentumokkal való bizonyítása, esetleg közvetlen értékelése alapján – az erre felhatalmazott személy vagy testület egy képesítés vagy képzési program követelmény-sztenderdjeivel összeveti. Az összevetés eredményétől függően a hozott tudást elismerik (kredit formájában beszámítják, egyes képzési követelmények formális teljesítése alól felmentést adnak) vagy a szükséges mértékű megfelelés hiányában a kérelmet elutasítják.

Funkcióját tekintve az eljárás szolgálhatja egy adott képzési programba történő felvételt, a képzési program egy része alóli felmentést, vagy egy képesítés megszerzését. Egyes rendszerekben lehetséges teljes képesítés megszerzése is ennek az eljárásnak a keretében. A hazai fejlesztők a felsőoktatásban egyelőre a teljes diploma validációs eljárás keretében történő megszerzését nem tartják követendőnek. (Forrás: OFI)

A Kormány által 2014-ben elfogadott Egész életen át tartó tanulás keretstratégia „Tanulási életutak átláthatóságának, egymásra épülésének, rendszerbe szervezésének elősegítése és az előzetesen megszerzett tudás és képességek elismerése” specifikus célkitűzés beavatkozási területeként jelöli meg a validációs rendszer kiépítését. A keretstratégia kiemeli, hogy „…az egész életen át tartó tanulás szempontjából egyre hangsúlyosabb szerepet kap a nem formális és informális keretek között történő tanulás eredményeinek és munkatapasztalatok elismerését szolgáló rendszerek megvalósítása. (…) Tekintettel arra, hogy 2018-ra Magyarország is vállalta egy nemzeti validációs rendszer kidolgozását, a jelenlegi programozási időszak projektjeinek tapasztalataira és eredményeire építve szükséges egy átfogó, „országos” elismerési modellt kidolgozni, amely alapján kialakítható a hazai oktatási, képzési intézmény- és jogrendszer keretei között működő, az európai normákkal összhangban lévő, strukturált tudáselismerés rendszere. Olyan modell és rendszer kidolgozására van szükség, mely szolgálni tudja a leginkább érintett potenciális célcsoportok (pl.: alacsony iskolai végzettségű fiatalok és felnőttek) munkaerő-piaci, társadalmi reintegrációját. Szükséges a validáció összekapcsolása az életpálya-tanácsadással. A beavatkozás keretében a korábbi projektekben felhalmozott tudás disszeminációjára, felkészítési programokra, az egyes alágazatok specifikus validációs eljárásainak feltárására, a képzési szolgáltatók és intézmények érzékenyítésére, kapacitás-építésre és szakemberek felkészítésre kell fókuszálni. A szerteágazó tudástranszfer és tudásakkumulációs tevékenységek szervezése, stimulálása és összefogása igényli egy „validációs tudásközpont” létrehozását, mely a fejlesztések központjaként működne.

A formális képzésen kívül megszerzett tudás elismerését, tanúsítását szolgáló eljárás nemzetközileg többféle néven ismert, a hazai terminológiában főként az elismerés, beszámítás, illetve a validálás terjedt el. A validálás a célok függvényében sokféle funkció betöltésére alkalmas:

  • bővítheti a formális képzésbe bekerülést,
  • segítheti a tanulás újrakezdését,
  • felgyorsíthatja egy adott képesítés megszerzésének folyamatát.

Lényege, hogy a formális képzésen kívül megszerzett tapasztalati tudást, készségeket láthatóvá teszik (értékelik és tanúsítják), javítva ezzel az egyén foglalkoztathatósági esélyeit. Az eljárást ma már a legtöbb európai ország alkalmazza, illetve mások tapasztalataira építve éppen fejleszti a saját rendszerét.

 

Az eddigi hazai fejlesztések és eredményeik

Magyarország, bár korábban is volt törekvés arra, hogy az előzetes tudást a felnőttek képzése során beszámítsák, illetve működnek olyan megoldások, amelyek az alapelvet szem előtt tartják, kormányzati támogatással 2009-ben indult fejlesztési program három, egymástól teljesen elkülönült szektorális projekt keretében (TÁMOP 4.1.3, és 3.1.8, illetve 2.2.1.). 2009-2011 között a TÁMOP 4.1.3 keretében elsőként a felsőoktatási eljárási modell került kidolgozásra, mintegy 40 fős szakértői kör (zömmel felsőoktatási szereplők) részvételével. Jelenleg – részben ennek a projektnek a hatására – néhány hazai intézmény kísérletezik az alkalmazással, amihez a felsőoktatási törvény megengedő jellegű szabályozással teremt lehetőséget a munkatapasztalatok beszámítására, intézményi hatáskörbe utalva az eljárás szabályainak kidolgozását. A 4.1.3 projekt keretében önálló pillérként működött a validációs fejlesztés.

A kevés rendelkezésre álló adat és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsőoktatásban alapvetően a felnőtt hallgatók igénylik az elismerést, döntően a szakmai gyakorlat kiváltására. Mivel a felsőoktatás elérhetőbbé tétele nincs napirenden, a teljes diploma validációs eljárásban történő megszerzésének lehetőségét pedig a fejlesztésben közreműködő szakértők sem tartották aktuálisnak, és a hatályos törvény sem engedi, az eljárás felsőoktatási alkalmazásának köre erősen leszűkül (sőt, a formalizált eljárás helyett inkább a tanárok és diákok közötti megegyezések jellemzőek).

A TÁMOP 4.1.3 projekt eredményeként létrejött a validáció magyar nyelvű online tudástára, amely fogalomtisztázó anyagokat, szószedetet, valamint a nemzetközi gyakorlat példái mellett a felsőoktatási modellt bemutató kötetet tartalmazza. A projekt második ütemében (2012-2015) a számos, Magyar Képesítési Keretrendszerrel (MKKR-rel) kapcsolatos feladat miatt háttérbe szorult a validációs téma. Néhány rövid munkaanyag mellett az intézményi bevezetést támogató validációs útmutató is készült a felsőoktatási intézmények számára, valamint 2009 óta – részben a fenti TÁMOP projektek szervezésében – több szakmai konferencia zajlott, amelyeken a hazai alkalmazás került terítékre részben plenáris keretek között, részben szekció-vitán. Angol nyelven a Cedefop honlapján évente jelenik meg egy, az EU-s tagállamok validációs rendszereit áttekintő összegzés.

Az Európai Tanács 2012-ben kiadott, a validáció nemzeti modelljeinek bevezetését sürgető ajánlásai a korábbinál szélesebb megközelítésben értelmezik a formális képzésen kívül megszerzett tudás feltárását és értékelését, beleértik a kompetencia-mérleg készítést is. A Tanács 2012-es ajánlásai a korábbi eljárás-centrikus, intézményi szintű megközelítésen túlmutató, átfogó nemzeti rendszer működésének létrehozását szorgalmazzák. Olyan nemzeti rendszerét, amely – minden felnőtt számára elérhető szolgáltatásként – lehetővé teszi az egyének tudáskészletének felmérését, adott képesítés megszerzésére irányuló szándék esetén pedig tanúsítja a beszámítható tudás mértékét.

Ebből adódóan szakmai-tartalmi szempontból a hazai előzményekhez sorolható a TÁMOP 2.2.2. projekt keretében zajlott fejlesztőmunka is, amely a pályatanácsadás hazai modelljének továbbfejlesztését és az életpálya-tanácsadás rendszerének kialakítását célozta. A validációs és pálya-tanácsadási rendszerek kapcsolódása számos országban magától értetődő felvetés, amelyre többféle megoldás született (információs rendszerek kapcsolódása, a pályatanácsadás vagy kompetencia-felmérés eredményeinek felhasználása a validációs eljárásban, stb.).

 

Ajánlott irodalom:

Benkei Kovács Balázs: Az előzetesen szerzett tudás elismerési rendszereinek komparatív andragógiai vizsgálata 
Cedefop: European database on the validation of non-formal and informal learning
Cedefop (2015): European guidelines for validation of non-formal and informal learning (2nd ed, 2015)
Cedefop (2014): European Inventory on Validation: 2014 Update 
Cedefop (2014): Use of validation at enterprises 
COUNCIL  RECOMMENDATION of  20  December  2012 on  the  validation  of  non-formal  and  informal  learning (2012/C  398/01) 
Csapó Benő: A formális és nem-formális tanulás során szerzett tudás integrálása In: Iskolakultúra 2006/2. p. 3-16.
Derényi András – Tót Éva: Validáció. A hozott tudás elismerése a felsőoktatásban 
Farkas Éva (2014): A  rejtett  tudás.  A  nem  formális  környezetben  szerzett  tanulási  eredmények hitelesítése. SZTE JGYPK FI, Szeged. (Kritika)
Farkas Éva (2015): A  nem  formális  vagy  informális  tanulási  környezetben  elsajátított  tanulási eredmények  validálási  gyakorlata  Romániában.  A  román  validálási  gyakorlat minőségbiztosítási eszközei és ezek magyarországi kontextusa 
Halász Gábor: Az iskolán kívül szerzett tudás elismerése: európai trendek 
Ipacs Virág Réka (2014): A nonformális és informális úton szerzett kompetenciák validálása 
Móré Mariann: A különböző tanulási utakon megszerzett tudás elismerésének gyakorlata európai és magyarországi felsőoktatási intézményekben. In: Sokszínű pedagógiai kultúra 2014. január, p. 87-92.
Móré Mariann: Hozott tudás a munka világából –uniós gyakorlat és hazai lehetőség. In: Láczay-Bocsi (2011): Multikulturális Műhely Tanulmányok I.16-20 pp.
OECD (2010): Recognising Non-Formal and Informal Learning: Outcomes, Policies and Practices 
Tót Éva (2002): A nem formális tanulás elismerése-szemlélet és módszerek, Szakképzési Szemle, (2), 70-78.
Tót Éva (2008): Tanulási környezetek. In: Educatio 2008/2. p. 183-192.
Tót Éva (2009): A validáció fogalmának értelmezési lehetőségei, rokon fogalmai a hazai és nemzetközi gyakorlatban, a validáció lehetséges kutatási irányai 
Tót Éva (2013): Validáció a felsőoktatásban - szakterületi nézőpontból 
Tót Éva (2013) Validáció – a formális képzésen kívül megszerzett tudás elismerése. In: Szak- és felnőttképzés 2013/7-8. p. 53-54.
Tót Éva (2015): A nem formális és informális tanulási környezetben elsajátított tanulási eredmények validálási gyakorlata Franciaországban. A francia validálási gyakorlat minőségbiztosítási eszközei és ezek hazai hasznosításának lehetősége

 

Utolsó módosítás: 2016.11.14.