Az Európai Bizottság 2016 decemberében mutatta be a hosszú távú szakképzési mobilitást támogató ErasmusPro kezdeményezést, amelynek pilot projektjében egy magyar iskola is részt vett.

Miért jó a hosszú távú mobilitás? - Pilot projektben egy magyar középiskola

Ennek célja, hogy a jelenleg Európában kevésbé népszerű, 6 hónapnál hosszabb távú külföldi szakmai gyakorlatokat előmozdítsa, ezzel mélyítve a gyakornoki idő hasznosságát szakmai és nyelvi szempontból, ezáltal pedig növelje a résztvevők elhelyezkedési esélyeit a munkaerőpiacon.

Az ErasmusPro kezdeményezés előkészítésére két pilot projektet is indítottak (2016-ban és 2017-ben), melyek célja, hogy megvizsgálják, melyek azok a tényezők (jogi, tanulmányi, intézményi, gyakorlati stb.), amelyek megakadályozhatják a tanulók hosszabb távú mobilitáson való részvételét és ezekre alapozva tudják minél életszerűbben kidolgozni az ErasmusPro részleteit.

Az első, tavaly közzétett felhívás eredményeként egy francia és egy spanyol projekt nyert támogatást. Mivel a francia projektet koordináló Vendée megyei, Saint Michel Mont Mercure-i francia szakképző iskola régóta partneri kapcsolatban áll a Szegedi Szakképzési Centrum Krúdy Gyula Szakképző Iskolájával, konzorciumi tagként meghívást kaptak a projektben való részvételre.

A hazánkból a pilot projektben egyedül résztvevő középiskolából Komáromi Annamáriát, a Nemzetközi kapcsolatok munkaközösség vezetőjét és a projekt koordinátorát érdeklődve kerestük meg, hogy eddigi tapasztalataikat megoszthassuk a szakképzési szektor minden szereplőjével.

Minek köszönhető, hogy a Krúdy részt tud venni egy ilyen projektben?

Franciaországi partnerintézményünk, a Vendée megyei CFA Saint Michel Mont Mercure igazgatónője, 2015 őszén keresett meg bennünket azzal a javaslattal, hogy egy újonnan induló, hosszú távú Erasmus Pro néven futó pilot projektben vegyünk részt. Magyarországról, középiskolai szinten, mi vagyunk egyedül benne. Ez annak köszönhető, hogy  a francia partnerünk is tagja a Les Compagnons du Devoir – European Apprenticeship Ambassadors nevű konzorciumnak, amely több, mint 30 szakképzési intézményt foglal magába: a franciaországi CFA – típusú intézményeket és azon külföldi partnereiket, akikkel régóta jól működő projekttevékenység zajlik. 

Hogyan indult az együttműködés? Akadtak-e nehézségek?

2016 őszén volt az első kétnapos találkozó a tagoknak Brüsszelben, ahol felvázoltuk az egyes országokra jellemző sajátosságokat. Mivel nagyon eltérőek az egyes tagországok feltételei a tanulók fogadásában, gyakorlatilag lehetetlen egységes szabályozásban gondolkodni. Minden országban más – más jogi, gazdasági, intézményi, stb. környezet található, ezért a helyi körülményekhez kell alkalmazkodni az egyes partnereknek. Ami közös: gyakorlati és elméleti képzést biztosítani a fogadott tanulók számára. A mi iskolánknak már jóval régebbi gyakorlata van a hosszú távú mobilitások tekintetében, hiszen már több, mint 10 éve küldünk ki egy – két tanéves képzésekre tanulókat Vendée megyébe, és már a hatodik tanulónk szerez francia bizonyítványt szakács szakmában.

Szerintetek miért jobb a hosszabb távú mobilitás? Milyen előnyei vannak szemben az általános 3-4 hetes tanulói kiutazásokkal?

A szokványos egy hónapos, három hetes mobilitások alkalmával nem tudnak olyan szinten elmélyülni a diákok az egyes munkafolyamatokban. A mi esetünkben képesek egy jól felépített képzési tervet, egyénre szabott programot követni, amelyet előzetesen a partnerintézménnyel egyeztetve alakítottunk ki. Jobban átláthatják adott szervezet/munkahely működését, komplex folyamatokat tudnak követni, ezen kívül az adott ország kultúráját, szokásait, mindennapjait is mélyebben megismerik, hiszen benne élnek. Például a francia diákok karácsonykor együtt ünnepelhettek egyik kollégánk családjával, húsvétkor pedig Ópusztaszeren ismerhették meg népszokásainkat.

 Egyszerre láttok el küldő és fogadó intézményi feladatokat is. Mennyire megterhelő fogadóként helytállni?

Nagy rajtunk a felelősség: olyan körülményeket, feltételeket kell biztosítanunk a hozzánk érkező diákok számára, amelyek biztonságosak, szakmailag és emberileg építő jellegűek, és úrrá kell lennünk az esetleges nehézségeken. Meglehetősen komplex feladat egyszerre lenni pszichológusnak, tanárnak és szakmai mentornak. Egyéni tanrendet kellett készítenünk a diákoknak, meg kellett néznünk, melyek azok az órák, amelyek követhetők a külföldi diákok számára (pl. angol, német nyelvórák, gyakorlati órák a tankonyhán, tanétteremben). Magyar órákat kell biztosítani, folyamatosan tartani kell a kapcsolatot a munkahelyekkel, intézni kell az adminisztrációs hátteret: tartózkodási engedély, bérletet, lakhatást intézni, stb., ami eléggé időigényes. Gyakorlatilag szinte az egész tantestületet érinti az ittlétük, mert rendszeresen itt vannak az iskolában, duális képzésben vesznek részt, a képzési ciklus végén értékelést kapnak, hogy melyik modult milyen eredménnyel teljesítették. De mint minden partnerkapcsolat, ez is a kölcsönösségen alapszik, vagyis a mi diákjaink – akik szintén a francia iskola tanulói – ugyanezt a gondoskodást kapják meg.

Hogyan telnek a fogadott diákok mindennapjai? Milyen a kapcsolatuk a magyar diákokkal és tanárokkal?

Jelenleg egy szakács, egy pincér és egy kereskedő tanulót fogadtunk, akik novemberben jöttek és a tanév végéig maradnak. Duális képzésben vannak, egy hét iskola – egy hét gyakorlat bontásban. A munkahellyel előre egyeztetett tanrend és tematika alapján tanulnak, az iskolában gyakorlati órákra járnak és nyelvet tanulnak: angolt, szakmai angolt és magyart. Ugyanúgy dolgoznak, mint a magyar tanulók, az iskolai héten kb. 25 -30 órán vesznek részt. A mi kollégáink és diákjaink szempontjából pozitív, hogy szakmai technikákat tudnak cserélni, recepteket, készítési és tálalási eljárásokat, szakmai fogásokat ismertetnek meg egymással, így gazdagítva a repertoárt. Sokszor bebizonyosodik, hogy a jó szakemberek félszavakból, mondhatni félmozdulatból megértik egymást.

Mit tudni a kint levő diákokról?

A kint lévő diákjaink jól vannak, ott is duális a képzés, csak sokkal gyakorlat – orientáltabb: két hét gyakorlatot egy hét iskola követ. Ők már beszéltek valamennyire franciául, tehát az iskolában is ugyanúgy járnak órákra, mint az osztálytársaik. Eleinte nagy a honvágy, de sok törődést kapnak a munkáltatótól, az iskolai mentortól. Új munkarendet, új alapanyagokat, új gazdasági struktúrát ismernek meg.

Ha valamely intézmény szeretne ilyen jellegű projektben részt venni, mit tehet/mit tegyen?

Ha be szeretne kapcsolódni egy ilyen projektbe, elsősorban partnert kell találnia hozzá. Tapasztalataink szerint olyan partnerrel érdemes elkezdeni ezt a felelősségteljes munkát, akivel már a rövidebb távú mobilitások lebonyolításában is gördülékenyen működnek a projektek, van megfelelő tapasztalati háttér. Nagyon át kell gondolni, mit – mikor – hogyan – kivel – milyen körülmények között tudnak megvalósítani, elkötelezett kollégákkal és munkahelyekkel.

Mik a további tervek? Miképpen fogjátok kamatoztatni a megszerzett tapasztalatokat?

A Brüsszelben rendezett partnertalálkozón, amelyet az Európai Parlament épületében tartottak, jelen volt a Szegedi Szakképzési Centrum főigazgatója és a Vendée megyei CFA – típusú intézmények igazgatója is. A szakmai beszélgetéseket követően kiderült, hogy sok hasonló szakmában oktatunk, ezért 2017 februárjában a Krúdy és az SZC szervezésében partnertalálkozóra került sor, melyen a Szegedi SZC tagintézményeinek igazgatói és a Vendée megyei tagintézmények vezetői vettek részt. Új partnerkapcsolatok születtek, a Krúdyn kívül két másik tagintézmény is jelezte szándékát, hogy küldenének és fogadnának tanulókat. Egyiknek ezek közül nincs Erasmus + projektje, de konzorciumi tagként be tudnak kapcsolódni. A Krúdy szempontjából kiváló lehetőség arra, hogy kapcsolati hálóját bővítse, szakmai, pedagógiai kapcsolatok köttessenek az egyes iskolák tanárai – tanulói között, és a későbbiekben akár stratégiai partnerségi projektbe is be tudjunk kapcsolódni. A projekt kísérleti jellegű, mi is tapasztalunk – tanulunk, arra törekszünk, hogy ebből a több hónapos képzésből mindenki maximálisan tudjon profitálni.

 

Berkes Blanka
Tempus Közalapítvány, Erasmus+ mobilitási csoport

A cikket elolvashatja a Pályázati Pavilon 2017/tavaszi számának 42.oldalán.

Utolsó módosítás: 2018.08.13.