A szociális elkötelezettség összeköt

2012 | Köznevelés | aktív állampolgárság, szociális kompetenciák | Budapest | Zuglói Hajós Alfréd Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

Címkék: Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Személyes és társas készségek, Drámajátékok bevonása, Kooperatív megközelítés, Projektszerű megvalósítás

A rohanó világban az ember hajlamos arra, hogy csak önmaga érdekeit figyelje, saját céljait tartsa szem előtt, az emberi kapcsolatok könnyen háttérbe szorulnak. Sajnos az egoizmus az utóbbi időben a gyerekeknél is elhatalmasodott. Mindezt elkerülendő, szerettük volna tanulóink figyelmét ráirányítani arra, hogy az emberi érzékenység, az egymás iránti felelősségvállalás fontos emberi értékek, egymás segítése nélkül nem építhetünk igazi kapcsolatokat, és ehhez mások és önmagunk megismerése is elengedhetetlen. A különböző kultúrák megismerése által szerettünk volna szélesebb látókört biztosítani nekik ezen a területen is.

A tevékenységek során megismertük és összehasonlítottuk a részt vevő országok iskolarendszerét, valamint a felmerülő szociális problémák kezelését a partneriskolákban. Együttműködésünk súlypontja volt a szociális tevékenységek fejlesztése és átültetése a mindennapi életbe, figyelembe véve az egyes országok speciális igényeit és lehetőségeit.
A projekt közvetlen célcsoportját tanulóink alkották, rajtuk keresztül pedig a program részesei lehettek tanárok, szülők, nagyszülők, rokonok, másik iskola tanulói és tanárai, de más, nem csak közoktatási intézmények tagjai is, mint pl. kórházakban fekvő vagy civil egyesületbe, katolikus közösségekbe tartozó gyerekek.

Az aktív állampolgárságra neveléshez hozzátartozik a szociális kompetenciák fejlesztése, melyek kialakítása a tanítási órákon, tanórán kívüli foglalkozásokon és egyéb iskolai és iskolán kívüli programok keretében zajlott. A projekt során a tanulók diáktársaiknak, iskolán belül és iskolán kívüli gyerekeknek különböző programokat, színdarabokat készítettek és mutattak be például Márton-napra, Luca-napra vagy karácsonyra. A projekt két éve alatt mindvégig központi szerepet kapott a tolerancia, az elfogadás, az együttműködés a közösségben és a közösségért, a fogyatékkal élők mindennapjainak a megismerése is. A tanulókat motiválta, hogy sok visszajelzést kaptak a bemutatók során, mind az iskolatársaiktól, mind pedig a fogyatékkal élőktől (hallássérültektől), beteg gyerekektől.

Az együttműködés részeként a német partnerünktől tanultunk olyan módszert is, amit eddig nem ismertünk. A Németországban már bevált ún. „Trainingsraum” program a tanulási hátrányokkal és magatartási problémákkal küzdő gyerekek fejlesztését segítő konfliktuskezelő program. Ennek bizonyos elemeit azóta is alkalmazzuk. Ez egy módszer a tanulók önfegyelmének a kialakítására, lényege, hogy az órát zavaró tanulónak írásban is felelnie kell tetteiért, le kell írnia, mit tett vagy mondott, miben bántott meg másokat, mi lesz vagy lehet ennek a következménye, stb. A programhoz kapcsolódóan az osztályok kialakították a házirendhez igazodva saját osztályszabályaikat, melyeket egymáson is számon kérnek.

A program legfontosabb eredményének tartom, hogy tanulóink megismerhették azoknak a gyerekeknek a nehézségeit, problémáit, akikhez a színdarabok előadása során eljutottak, így pl. a Bethesda Gyermekkórházba, a Szent László Kórházba, a „Szeretjük Zuglót” Egyesületbe. Jó volt látni arcukon az örömöt, mikor a tanszereket összegyűjtötték a rászorulóknak, vagy amikor egy beteg gyermeknek pénzt adományoztak. Egyik közös tevékenységünk volt a partneriskolákkal a jótékonyság nicaraguai iskolások megsegítésére, melyhez a német partner közvetlen kapcsolata révén jutottunk el. Ezt önállóan nem tudtuk volna megtenni. A segélyprogram előtt tanulóinknak levetítettük, hogyan, milyen körülmények között élnek és tanulnak ott a velük egyidős gyerekek. Az elrettentő képek nem megijesztették, hanem sokkal inkább segítségnyújtásra késztették őket. A nyitottság, az egymás iránti tolerancia területén elért sikerek, a saját kultúrával való azonosulás, a saját és az idegen iskolarendszerek és kultúrák értékeinek a megismerése nagy hatással volt a tanulókra.

Nemcsak a diákok, de az iskola pedagógusai részéről is példaértékű volt az együttműködés a program során. Fontos lenne, hogy több intézmény is felvegye a kapcsolatot más gyermek- és szociális intézménnyel, ahol tapasztalataink szerint a programokat igen nagy örömmel fogadták.

Koósné Molnár Márta