Eltérő ízvilág, remek előadók a világ minden tájáról, szerzetesi élet egy kolostorban- ismerd meg Botond élményeit Tajvanról!
GULYÁSLEVES AZ ÁZSIAI EGYETEMEN
Miért a Campus Mundira pályáztál?
Már az egyetem kiválasztásánál, 18 évesen is azt tartottam fő szempontnak, hogy adjon lehetőséget külföldön szélesíteni az ismereteimet nemzetközi gazdálkodás témakörben. A tajvani Shih Chien University adta tanulmányi lehetőség és Ázsia egy részének megismerése gyorsan céllá nőtte ki magát az életemben. Ehhez kerestem anyagi támogatást, amihez a Campus Mundi ösztöndíj rendkívüli segítség volt, ebből sikerült fedeznem az ott-tartózkodásom költségeit: a szállást, az étkezést és a közlekedést.
Milyen teendőid voltak a kiutazás előtt?
Először is hatalmas Excel táblát gyártottam, hogy hogyan tudom a legjobb és legkiszámíthatóbb módon ütemezni a költségeimet és kiadásaimat. Ez megnyugtatott engem és a családomat is megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy még ha a világ másik felén is, de anyagi szempontból biztonságban leszek. Persze számításba kellett vennem, hogy Tajvan elég drága, nagyon sok fogyasztási cikket itthonról vittem, utazás előtt praktikusan bevásároltunk.
És az ottani szállásod, albérlet vagy koli volt?
Taipeiben az albérletek nagyon drágák, ezért rövid informálódás után a velem együtt érkező évfolyamtársaimmal az egyetem által ajánlott kollégiumba jelentkeztünk. A szobánk 4 főre nem volt túl nagy, épp elfért benne 2 emeletes ágy, 4 keskeny szekrény és 4 íróasztal… nos, itt mindig eszméletlen összevisszaság volt. Egy magyar barátommal és két kínai sráccal laktunk így a legnagyobb harmóniában, de elég puritán módon. Az étkezés eleinte kicsit problémásnak tűnt, nagyon más az ottani ízvilág, mint a nagyi itthoni főztje. Minden édesebb, kevés a zöldség és imádják a tésztát, amit én nem különösebben kedvelek. Eleinte főztem magamnak, ami túl strapás volt, így aztán szép lassan megbarátkoztam a menzákkal.
Az egyetem maga és az ottani órák, tanárok pedig már az első pillanatban lenyűgöztek. Rengeteg meghívott előadójuk van a világ minden részéről, a diákok is a világ különböző tájairól érkeztek.
Milyenek voltak a csoporttársaid, könnyen összebarátkoztatok?
Számtalan új ismerősöm lett és nem kevés új barátom. A legközelebbiek Indonéziából, Franciaországból, Spanyolországból, Izlandról és Kanadából jöttek, velük szuper kirándulásokat tettünk a sziget belsejébe. Egyszer még egy kolostorban is eltöltöttünk egy hetet, úgy éltünk, mint a szerzetesek. Amikor beléptünk a kapun, minden evilágit le kellett tennünk, a ruháinkat és a mobilunkat is beleértve. Felszereltek bennünket egy szerzetesi ruhával és egy napirenddel. Az ott lakók ugye elég korán kelnek - így korábban keltünk mi is, mint a Nap, ugyanazt kaptuk enni, mint a szerzetesek (ami nem egy lucullusi lakoma volt) és majdnem egész nap meditáltunk.
Egy másik alkalommal egy közeli szigetre mentünk át hajóval és gondoltuk, hogy majd bérlünk robogót a sziget felfedezéséhez. Egyikünknek sem volt hatalmas vezetési tapasztalata, de egy automata robogó elvezetgetése nem tűnt leküzdhetetlen akadálynak, így aztán épp megfelelő mennyiségű önbizalommal kerestük fel a robogó-kölcsönzőt. Már nyélbe is ütöttük az üzletet, amikor az egyik iskolatársnőnk – precíz német neveltetéssel a háta mögött -, gondolta, hogy gyorsan kipróbálja a robogóját, stimmel-e minden vele… mire a gázkar izmos meghúzásával nekirobogott a szemközti falnak! A srácokkal fetrengtünk a nevetéstől (a lánynak szerencsére nem lett semmi baja), de a robogóktól el kellett búcsúznunk… a továbbiakban gyalogoltunk, de így is megérte!
Egy másik alkalommal, egy ünnep kapcsán Magyarország gasztronómiai vonalának bemutatása céljából bejelentettük, hogy gulyáslevest főzünk. Nagyon komolyan készültünk rá, bevásároltunk, az itthoni anyukák izgatottan instruáltak bennünket, kicsit improvizáltunk is… az eredmény frenetikus siker lett! Mindenki tudni akarta mi ez, hogy készült, mi a receptje. Bizony, a magyar gulyásnak nincs párja!
Mivel gazdagodtál szakmailag az ösztöndíjas időszak alatt?
Elsősorban kitágult a látóköröm, mind szakmai, mind kulturális szempontból.
A világ minden tájáról érkező különböző stílusú előadók, a gyakorlati órák, a viták, a prezentációk mind olyan pluszt adtak nekem, amit remekül tudok majd a későbbiekben hasznosítani és nem csak a szakmai életben.
Emellett persze a nyelvtudásom is fejlődött: korábban is angolul tanultam, de itt minden kommunikáció angolul zajlott- kivéve a kantinban, ahol a frissen szerzett ‘kínaimat’ próbálgattam :)
Köszönök mindent Campus Mundi!
Szerző és fotók: Horányi Botond, 2018, Tajvan
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2018.07.26.
