Dávid Tajvanon töltött féléve során sok barátot szerzett, a velük együtt felfedezett utazások alkalmával pedig felejthetetlen élményekkel lett gazdagabb. Az izgalmas kalandok megélése mellett a tajvani egyetemi környezetben megtapasztalt különbségek személyesen és szakmailag is hatottak Dávidra.
Valóra vált álom - tajvani ösztöndíj
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál és kitől hallottál róla?
Választásom, azért a Campus Mundira esett, mivel gyerekkorom óta érdeklődtem a Távol-Kelet iránt és a Campus Mundi által felkínált ösztöndíjprogram egy tökéletes lehetőség volt számomra, hogy megfelelő anyagi körülmények között, egy másik kontinensen lévő, eltérő kultúrájú országban gyarapíthassam a tudásom és közben megismerkedjek a nyelvükkel, szokásaikkal, életvitelükkel és ezáltal sikeresen beilleszkedjek egy számomra idegen ország társadalmába.
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?
Utazásom előtt volt cserediák ismerőseimmel egyeztetve összeállítottam egy költségvetést, valamint, hogy több szemszögből megtudjam milyen külföldiként Tajvanon élni, megnéztem pár videót az interneten, hogy milyen is valójában Tajvanon az élet. Mivel mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt az ottani életükről, ezért megnyugodva vártam a hátralévő napokat az utazásomig.
Mesélnél a kinti körülményeidről? Milyen volt a kinti kollégium?
Mivel Magyarországon is kolis voltam, nekem nem volt olyan furcsa hozzászokni a körülményekhez, habár európai szemmel nézve elég szűkösek a szobák és a kis szekrény, illetve asztal, továbbá a konyha hiánya elég zavaró volt az első hónapokban. De ezeket a tényezőket kárpótolta a kollégium elhelyezkedése, amelyhez pár perce van a metrómegálló, buszmegálló, youbike állomás (a tajvani MOL bubi), szóval az egyetemet 10-20 perc alatt el lehetett érni bármelyik tömegközlekedési eszközzel. Ezen kívül, számos étterem, kávézó, valamint szupermarket, éjjel-nappali, konditerem és még egy pláza, IMAX mozi, továbbá egy kürtöskalácsos pékség (sajnos nem olyan jó, mint otthon) is pár perc sétára volt található a kollégiumtól. A város központja körülbelül 25-30 percre volt metróval, viszont az éjszakai hazamenetel kicsit nehézkesebb volt, mivel Tajvanon nincsen tömegközlekedés az éjszakai órákban.
Milyen volt a tajvani egyetemi légkör?
Miben volt más magyarországi tapasztalataidhoz képest?
A kampusz rendkívül jól felszerelt; a K bejáratnál például található Starbucks, 7/11, Smoothie árus, könyvesbolt, teázó és természetesen az iskolától pár lépésre tucatnyi különböző kávézó, teázó és étterem is található. Ha esetleg nem szeretnénk sétálni, a K bejárat második emeletén 5 különböző kis kifőzde is található, ahol olcsón lehet főtt ételeket, illetve szendvicseket vásárolni.
Az itteni órák az otthonival ellentétben kétszer 45 percesek, 10 perces szünettel. Az osztályzás a helyi kultúrához igazodva nagyrészt csapatmunkán alapszik, és az individuális eredmények a legtöbb tantárgynál csak töredéke az osztályzatnak. Továbbá a létszám is jóval alacsonyabb, mint otthon, körülbelül 30 vagyunk egy órán, de pár választható tantárgynál akár lehetünk csak 8-10-en is. Az órák nagyon pragmatikusak voltak, rengeteg prezentációval, céglátogatással, valamint cégekkel is dolgoztunk pár órán.
Sikerült barátokra lelned?
A világ minden tájáról sok baráttal, illetve ismerőssel gazdagodtam. A legemlékezetesebb utazásaimat Tajvan körül, Kambodzsában, Vietnámban, illetve Malajziában honfitársaimon kívül, finn és indonéz barátaim is végig kísérték. Továbbá, a magyar barátaimmal minden hétvégére kitaláltunk valami programot, például lementünk a tengerpartra, túráztunk a nemzeti parkokban, vagy a dzsungelben megbújó vízesésekben és patakokban mártóztunk. Ezeken a programokon is sok tajvani, holland, kanadai, indonéz, spanyol, francia és német barátunk csatlakozott, tehát a jó hangulat mindig jelen volt.
A helyi tajvaniak elvittek bennünket különféle kulturális programokra, például a lámpás fesztiválra és a sárkányhajó fesztiválra. Az utóbbin a mi csapatunk a helyi rendőr csapat ellen mérte össze az evezési tudását kisebb-nagyobb sikerrel, aztán a fesztivál után, barátaink megtanítottak bennünket, hogyan lehet a fesztivál hagyományos ételét, a zongzi-t elkészíteni.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?
A fogadó iskolám és az oktatók egy olyan környezetet biztosítottak mindannyiunk számára, számos prezentációval, vitákkal, céglátogatásokkal, valamint cégekkel való munkával, hogy mindenkinek volt lehetősége fejlődni szakmai, illetve személyes téren. Személy szerint, nekem a prezentációs és problémamegoldó képességeim fejlődtek a legtöbbet. Továbbá, sikerült megalapoznom egy új idegen nyelvet, a kínait, aminek a tanulását otthon is szeretném folytatni.
Mit üzennél a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?
Úgy gondolom ez egy kiváló lehetőség mindenkinek, mivel az anyagi dolgokkal való bosszankodás helyett, az ösztöndíj segítségével a diákok jobban tudnak koncentrálni a tanulmányaikra, nyelvi és további személyes készségek fejlesztésére, valamint nemzetközi kapcsolatok teremtésére, amik segítenek szakmai és személyes téren egyaránt. Ezért, ha lesz még lehetőségem az elkövetkezendő években, akkor biztosan szeretnék jelentkezni külföldi cserediák programra Campus Mundi ösztöndíjjal.
Fotók: Vaskó Dávid
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide
Utolsó módosítás: 2019.06.20.
