Ticián Campus Mundi szakmai gyakorlatát töltötte Barcelonában. Komfortzónájából kimozdulva is képes volt megteremteni magának az otthonos életrézrést miközben szakmailag és emberileg is fejlődött.
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál és kitől hallottál róla?
A Campus Mundi ösztöndíjról a hat hónapot Kanadában töltő szaktársamtól, majd az egyetemi koordinátortól hallottam, melyet követően részt vettem a Tempus Közalapítvány munkatársainak előadásán, ahol minden kérdésre választ kaptam.
Én pedig személy szerint mindenképpen szerettem volna a diploma megszerzése előtt külföldi szakmai tapasztalatot szerezni, lehetőleg Spanyolországban. Gyermekkorom óta vonz ugyanis az itteni kultúra és nyelv, így tehát a cél adott volt, már csak a megvalósítás hiányzott. Azt azonban tudni kell, hogy Spanyolországban a gyakornoki munkák ritkán fizetettek, ha pedig igen, akkor is csak egy olyan összeghez juthatunk, ami nem fedezi a megélhetést. Ezért kellett egy olyan lehetőséget találnom, amelynek segítségével megvalósulhat az álom. A lehetőség pedig a Campus Mundi pályázat volt, melyben különösen kiemelkedő az, hogy szakmai gyakorlatra folyamatosan lehet pályázni, illetve az egyetem által elérhető alap Erasmus+ ösztöndíjhoz képest jóval nagyobb anyagi támogatást nyújt. Így a gyakornoki juttatásokkal kiegészítve bátran tud az ember utazni, vagy épp nyelvkurzusra járni, ahogy azt én is tettem.
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra? Voltál már a célországban előtte? Informálódtál a kinti körülményekről?
Ami a felkészülést illeti, abban nagy segítségemre volt a spain-internship.com weboldal, melynek ingyenesen igénybe vehető szolgáltatását használtam. Itt lehetséges egy koordinátorral való kapcsolatfelvétel, aki egyrészről segít az álláskeresésben, másrészről pedig eljuttatja a hallgatóhoz a spanyol munkavállaláshoz szükséges tudnivalókat. Ezen kívül jártam már korábban Barcelonában, melybe egyből beleszerettem, így őszintén szólva más lehetőségeket nem is vettem számításba. Abban a szerencsés helyzetben voltam továbbá, hogy a munkaadóm biztosított számomra szállást is. A megélhetéssel kapcsolatban persze kérdezősködtem spanyol ismerősömnél, illetve volt ösztöndíjas hallgatótársamnál, de ezen kívül különösebben nem készültem az útra. Úgy gondolom nem is kell ezen sokat aggódni, hiszen a spanyol mentalitás lehetővé teszi a nyugodt ügyintézést, így ha valami váratlan helyzet közbejönne, arra egész biztosan lenne időnk, hogy orvosoljuk.
Mesélnél a kinti körülményeidről? Volt valami emlékezetes, vagy nagyon más az itthoni életedhez képest?
Az otthoni életemhez képest az itteni mindenképpen nyugodtabb, illetve jobban tudom élvezni a mindennapokat is. Úgy gondolom, ez egyrészről annak köszönhető, hogy ugyan kimozdultam a komfortzónámból, de a számomra kellemes dolgokat megtartottam Magyarországról (pl. sportolás, étkezési szokások), ami például tavaly az Egyesült Államokban nem volt lehetséges, s ami miatt a kint tartózkodásom végére már volt honvágyam, annak ellenére, hogy életem legjobb nyarát töltöttem külföldön. Másrészről pedig minden egyes nap valamilyen új impulzus ér kint, ami miatt minden nap várom a következőt. Megismerkedtem például a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező kollégákkal, s gyakorlatilag egy, a nyaralást töltő turistaként élek, aki azonban mégis „otthon” van.
A mindennapjaimat tekintve a munka és a nyelvtanulás mellett, szerencsére marad időm az itteni barátaimra, sportolásra, utazásra, illetve szórakozásra is. Utóbbit tekintve Barcelonánál nem gondolnám, hogy sok jobb hely van Európában. A szállásomon egy argentin, illetve egy brazil sráccal élek együtt, akik közül utóbbival rendkívül jó barátságot kötöttünk. De ezen kívül megfordult nálunk többek közt portugál, litván, osztrák, vagy venezuelai nemzetiségű is. A portugál barátomnál például 3 felejthetetlen napot töltöttem Lisszabonban.
Ami mindenképpen más az otthoni életemhez képest, az egyben a spanyol kultúra sajátossága, vagyis itt minden egy kicsit később kezdődik, illetve ér véget. Így lehetséges például az, hogy tíz óra után reggeliznek, éjfélig vacsoráznak és hajnali három óra körül indulnak el szórakozni. Ez mindenképpen más az otthoni 8 órás munkakezdésemhez, illetve a korai lefekvéshez képest.
Sikerült barátokra lelned? Hogyan sikerült beilleszkedni?
.jpg)
Abszolút! Szerencsére egy rendkívül befogadó közösségbe érkeztem, akikkel az első naptól kezdve közös programokon vettünk részt. A munkahelyemen folyamatosan szerveztünk különböző rendezvényeket, melyeken keresztül még több embert ismertem meg. Ezek között voltak Erasmusos németek, mesterképzésen tanuló mexikóiak, kolumbiaiak, vagy lengyelek is. Egyik lengyel kollégámmal például több túrát valósítottunk meg Katalóniában. Voltunk a Montserrat hegynél, vagy a Costa Brava partvidéken. Ahogy korábban is említettem, portugál barátomat meg is látogattam Lisszabonban, jelenleg pedig egy litván kollegámmal egy litván túrán gondolkozunk. Természetesen nagy segítségemre volt az, hogy munkahelyemen volt számos, a dolgozóknak szervezett rendezvény, ugyanakkor úgy gondolom annak, aki külföldi ösztöndíjasként egy idegen országba érkezik, egyáltalán nem kell afelől aggódnia, hogy nem fog barátokat szerezni. Senki sincs ugyanis otthon, a megszokott környezetben, s mindenki ismerkedni szeretne, aminek megfelelően mindenki nyitott is lesz a másikkal szemben.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak? Hogy látod, miben fejlődtél leginkább?
Szakmailag két dolgot emelnék ki. Egyrészről a középfokú spanyol nyelvtudást, amelyet otthonról hozott tudásomat fejlesztve szereztem meg, másrészről pedig a turizmushoz köthető ismeretek megszerzését. Utóbbin belül volt szerencsém turisták számára városon belüli túrák szervezésére, különböző rendezvények lebonyolítására. Ezen túl a vendéglátáson belül, például egy turistákat fogadó cég árazási- és marketingstratégiájába, valamint teljes működésébe belelátni, a beérkező foglalásokon keresztül. Ugyan hosszabb távon nem szeretnék a turizmus-vendéglátás területen belül dolgozni, de mindenképpen hasznosnak találtam az ebbe való bepillantást, hiszen ez akár turistaként is a hasznomra válhat később.
Az itt ért pozitív impulzusokat, s főleg személyiségem és interkulturális kommunikációs készségeim fejlődését emelném még ki. A világ minden tájáról érkező emberek legkülönbözőbb gondolkodásmódjával, mentalitásával tudtam megismerkedni, ami nagy hatással volt rám, s rengeteg dolgot másképp látok az ösztöndíjnak köszönhetően. Ilyen például a saját helyzetem is, melyet rendkívül szerencsésnek gondolok, a dél-amerikai kollégáiméval összehasonlítva. Emiatt véleményem szerint változott az értékrendem is.
A pozitív tapasztalatok miatt új célom lett, hogy a tervemhez ragaszkodva még egy külföldi ösztöndíjat megvalósítsak, egy új közegben, új csapatban, ezúttal Németországban. Jelenleg az ehhez szükséges papírmunkán dolgozom, illetve jövőbeli szállásomat keresem.
A Campus Mundi ösztöndíj, illetve a külföldi tanulás/munkavállalás egy olyan lehetőség, amit nem szabad kihagyni, ami örökre nyomot hagy a személyiségedben, s amelynek köszönhetően rengeteg fejlődhet személyiséged, illetve szakmai tudásod!
Fotók: Baranyai Ticián
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide
Utolsó módosítás: 2019.01.17.
