Anna doktori kutatásának egyik célterülete Ruanda. A Campus Mundi segítségével az afrikai országban töltött idő tanulmányai mellett szakmai kapcsolataira is jó hatással volt.
"Ez az én utam!"
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál és kitől hallottál róla?
A doktori kutatásom egyik célterülete Ruanda, ezért én alapvetően nem külföldi lehetőséget kerestem, hanem kifejezetten Ruandába szerettem volna menni. Olyan ösztöndíjat szerettem volna találni, aminek segítségével egy helyi szervezet munkájába kapcsolódhatok be, és így szakmai kapcsolatokra is szert tehetek. Egy barátnőm - aki szintén a doktori képzést végzi - javasolta a Campus Mundit, ami számára is nagy segítség volt a tanulmányai során.
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?
A kutatásom miatt 2016-ban már jártam Ruandában, ezért nagyjából ismertem a kinti körülményeket, nem kellett már sokat tájékozódnom. Régebben megkaptam a szükséges oltásokat, és tudtam, hogy Ruanda az egyik legbiztonságosabb afrikai ország, így nem nagyon kell aggódnom.
Arról, hogy mit praktikus magammal vinnem - mert nehéz beszerezni, egy magyar családtól tudtam tájékozódni. Vannak még különböző expat csoportok, ahol először szállást kerestem, de később még nagyon sok hasznos információra szert tettem. Posztolnak kirándulásokat, különórákat, kulturális eseményeket, egészségügyi figyelmeztetéseket, étterem ajánlásokat, stb. Szerintem praktikus belépni ilyen csoportokba az utazás előtt.
Mesélnél a kinti körülményeidről?
Mivel Ruanda elég drága egy külföldi számára, a szálláskeresés okozott némi nehézséget az elején, mire találtam egy szobát. Az első hetekben háromszor költöztem, végül viszont találtam egy helyet, ahol otthon éreztem magam és a munkahelyemhez is közel volt.
A mindennapjaim teljesen másként néztek ki, mint Magyarországon. Reggel bukósisakkal a karomon indultam el, majd leintettem egy mototaxit a ház előtt, hogy azzal menjek munkába. A fogadó szervezetnél a kollégákkal csak angolul beszéltem, a ruháimat a piacon varrattam, és 30 fokban voltam karácsonyi vásáron. A legemlékezetesebb élményeim közül az egyik, hogy egy kolléganőm meghívására részt vehettem egy tradícionális ruandai esküvőn, ahol zenészek és táncosok szórakoztatták a násznépet. A másik pedig egyértelműen az volt, amikor a lakótársammal hajnalban felkeltünk, hogy elmenjünk a burundi határ közelében fekvő Nyungwe esőerdőbe, hogy egy 70 méter magas kötélhídon sétáljunk.
Sikerült barátokra lelned?
Eleinte természetesen külföldiekkel találkoztam a szálláson, rendezvényeken, de szerencsém volt, mert részben a kollégáim jóvoltából helyiekkel is sikerült megismerkednem. Ennek kifejezetten örültem, mert az expatok számára sokszor nehéz kilépni a saját köreikből, és a helyiekkel barátkozni. Az egyik helyi barátom zenész volt, akinek rendszeresen jártam a koncertjeire, ahol kongói és burundi zenészekkel játszottak. Számomra meglepően pezsgő éjszakai élet van a fővárosban, Kigaliban. A lakótársam szintén egy ruandai - és szuper jó fej - srác volt, aki az Egyesült Államokban tanult, így nem volt gond a kommunikációval, ráadásul mindenben segített eligazodni az elején.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?
Ez a szakmai gyakorlat egyértelműen bebizonyította számomra, hogy bizonyos anyagok, kapcsolatok megszerzéséhez és egy ország kontextusának megértéséhez muszáj legalább pár hónap eltölteni a “terepen”. Mivel a népirtáshoz kapcsolódik a kutatásom, ezért olyan szervezethez jelentkeztem, ahol foglalkoznak ezzel a témával, valamint a társadalomban továbbra is feszültségeket okozó problémákkal. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a napi munkám része volt, hogy a kutatásomhoz kapcsolódó témákról olvassak. Másrészt az ottani gyakornoki pozíció - mivel az egyik leginkább elismert szervezetnél dolgoztam - automatikus “belépő” volt sok másik helyre is, ahonnan további anyagokat tudtam gyűjteni. Úgy érzem, mindent sikerült megszereznem, amiért mentem, ezért hatalmas segítségemre volt a disszertáció megírásában az ösztöndíj. Új céljaim nem feltétlenül lettek, mert évek óta tudom, hogy mi a célom a kutatással, de a ruandai szakmai gyakorlat mindenképp megerősített abban, hogy ez az én utam. Mivel a kutatásom a Jugoszláv háború alatti eseményekről is szól, és Bosznia-Hercegovinában már dolgoztam ösztöndíjas kutatóként 2017-ben, ezért következő alkalommal Horvátországba szeretnék jelentkezni ösztöndíjra, ami alatt a disszertációmat is tervezem megírni.
Mit üzennél a többi hallgatónak, miért vágjon bele a külföldi ösztöndíjba?
Mindenkinek, aki külföldi ösztöndíjon gondolkozik, azt javaslom, hogy ne gondolkozzon tovább, csak csinálja. És ha tud, minél eltérőbb kultúrában próbálja ki magát, szerezzen tapasztalatot, tudást és ismerősöket, barátokat. Nem fogja megbánni!
Fotók: Lator Anna
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2019.06.21.
