Erasmus+

Barbara valódi tanári tapasztalattal tért haza Finnországból, ahol Erasmus+ ösztöndíját töltötte, és most egy tehetséggondozó program szakmai asszisztenseként dolgozik.

Élményközpontú tanulás Finnországban

Miben fejlődtél a legtöbbet az Erasmus külföldi tanulmányod során?

Mindenképpen nyitottabb lettem, illetve sokkal önállóbb, mert magamra voltam utalva, ami azért máskor is megtörtént már, de ez most egy teljesen más helyzet volt. Finnországba tanulni mentem, egy másik helyen jártam egyetemre, és teljesen alkalmazkodnom kellett az új helyzethez. Talpraesett embernek tartom magamat, de az egyedül töltött félév után még magabiztosabban tértem haza.

A KEMMA-n megjelent interjúdban olvashattuk, hogy Erasmus előtt már jártál hosszabb ideig Máltán és az USA-ban is. Az ottani tapasztalatok segítettek abban, hogy az Erasmuson könnyebben vedd az akadályokat?

Málta volt az első alkalom, amikor ténylegesen egyedül mentem külföldre, ekkor 19 éves voltam. Akkor nagyon elveszettnek éreztem magamat, de már ez is rengeteget segített abban, hogy mire Finnországba mentem, aggodalom nélkül indultam el otthonról, és a család is úgy kísért ki a reptérre, hogy nincs itt semmi gond, egyszerűen most egy kicsit tovább leszek távol otthonról.

Féltett a családod az utazás előtt?

A családom nehezen mutatja ki az érzelmeket, ami – a máltai utazásom alkalmával – egészen a reptéri búcsúzkodásig tartott, amikor anyukám azért elpityeregte magát, hogy elmegyek egy hónapra. Amikor Finnországba mentem, akkor mindenki pityergett egy kicsit, mert mégiscsak négy és fél hónapról volt szó, és mégiscsak messze leszek, és csak annyit tudtunk, hogy hideg lesz. Akkor láttam, hogy egy kicsit féltenek, de nem volt semmi gond, jól tudtuk tartani a kapcsolatot. Volt már ilyenben tapasztalatom, mert középiskola óta kollégista voltam, és csak hétvégén találkoztam a szüleimmel, de ez mégis más volt.

Hogyan reagáltak a szüleid, amikor először jelentetted be, hogy elmész?

Ők mindig támogattak, mindig úgy gondolták, hogy ezek az én döntéseim. De tudták, hogy tanulni megyek, és ezért sem aggódtak annyira.

Hogy tudtátok tartani a kapcsolatot a szüleiddel és a barátaiddal?

Azelőtt voltam kint, hogy eltörölték volna az Európán belüli roaming díjakat, így csak akkor tudtunk beszélni, ha találtam wifit az egyetemen. Úgyhogy egy picit nehézkes volt az eleje, de sikerült megoldani, és a végére már bárhonnan bejelentkeztem a szülőknek.

A szaktársaimmal igyekeztem megosztani, amit kint tanultam, és én is szerettem volna tudni, hogy otthon mi történik, mert Erasmus alatt otthon is folytattam a tanulmányaimat. Kiutazás előtt megbeszéltem minden tanárommal, hogy hogyan tudom teljesíteni a kurzusaimat. A barátok közül pedig volt, aki meglátogatott kint. Mindenkit szeretettel vártam, Finnország legészakibb csücskébe nehéz eljutni, úgyhogy nagyon örültem, ha valaki úgy döntött, hogy jön.

Hogyan tudtad összeegyeztetni a kinti és az itthoni tanulmányaidat?

Már az elején tudtam, hogy csúszni fogok, de ezt vállaltam, mert abszolút megérte az élményekért cserébe. Amiket tudtam az itthoni óráim közül, azokat teljesítettem az Erasmus félévem alatt, de olyan óráim is voltak, amiket a magyarországi egyetemen el tudtam fogadtatni. Úgy gondoltam, hogy ez olyan tapasztalat és élmény lesz, amit nem szeretnék kihagyni, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy később fejezem be az egyetemet. Annyival többet kaptam ettől a félévtől, hogy ez nem volt veszteség.

Finnországban mennyire érezted biztonságban magad az Erasmus során? Voltak félelmeid?

Nem, egyáltalán. Finnországban októbertől gyakorlatilag egész nap sötét volt, úgyhogy elengedhetetlen volt, hogy sötétben járkáljunk, de soha egy rossz alakot sem láttam ilyenkor az utcán, teljesen egyedül is elmertem menni bárhova, még akkor is, amikor ténylegesen éjszaka volt.

A kinti barátaiddal főként az egyetemen és a kollégiumban találkoztál?

Voltak finn hallgatók a Pannon Egyetemen, akikkel az ESN keretében találkoztam, és általuk több finn ismeretségre is szert tettem. Illetve a legtöbb időt más Erasmus diákokkal töltöttem, de nekünk is voltak mentoraink, ami azért volt jó, mert ezáltal finn hallgatókat is megismerhettünk.

Szakmailag miben fejlődtél a legtöbbet az ösztöndíjas időszakod során?

Viszonylag egyedülálló dolog, hogy a finn egyetem megengedi az Erasmus hallgatóinak, hogy – akár a finn hallgatók – a gyakorló iskoláikban végezhessék el a tanári gyakorlatukat. Ez szakmai szempontból nagyon-nagyon hasznos volt. 20 órát biztosítottak arra, hogy megfigyelhessem a gyerekeket és választhattunk, hogy hány órát szeretnénk tanítani, amiből én 8 órát választottam – ez volt a legtöbb. Ilyenkor nem azt várták el, hogy angolt tanítsunk a gyerekeknek, hanem hogy a saját kultúránkat ismertessük meg velük. Tehát én 8 órán keresztül különböző dolgokat tanítottam meg a gyerekeknek Magyarországról, megismertettem velük, hogy mégis milyen a magyar élet. Számomra siker volt a végén, amikor visszajeleztek, hogy milyen sok dolgot megtudtak Magyarországról, mert volt, aki még nem is hallott róla (hatodikos gyerekekről beszélünk). Ez egy nagyon nagy mérföldköve volt az életemnek, mert itthon csak a képzés végén van összefüggő gyakorlat. Úgyhogy én már előtte betekintést nyerhettem abba, hogy milyen is ez.

Tudtad hasznosítani a HÖK Külügyi Bizottságában és az ESN-nél szerzett tapasztalataidat az Erasmus során?

Bizottsági munkám során sokat találkoztam az Erasmus adminisztrációval, így tisztában voltam vele, hogy mivel jár és mi az, amire oda kell figyelnem, ha pályázok. Amikor hazajöttem Erasmusról, akkor már nem voltam tag, mert az egyetem befejezésére koncentráltam. Emlékszem arra a pillanatra, amikor megkérdezték az orientációs héten, hogy ki az, aki tudja, hogy mi az az ESN, és ki az, aki esetleg tag is volt. 170 emberből csak én tettem fel a kezemet, de pont ezért az ottani ESN csapattal is nagyon jóban lettem.

Mi volt a legszebb és legfurcsább dolog, ami az Erasmus alatt történt veled?

Egy tipikus finn dolog, hogy az első héten elvittek minket egy erdőbe grillezni, és megvártuk, amíg annyira sötét lett, hogy láthattuk a sarki fényt. Ott álltunk százan, és mindenki nézte az eget, majd egyszer csak megjelent – hatalmas élmény volt. Ezt tényleg meg kell tapasztalni, hogy várod, várod, és egyszer csak eléd tárul ez a gyönyörű jelenség. Az volt benne a szuper, hogy ezt a többiekkel élhettem meg. Akkor még csak pár napja ismertük egymást, de ez az emlék összekötött minket.

Itthon mennyire tudtad kamatoztatni a kint szerzett tapasztalataidat?

Erasmus előtt sokszor hallhatjuk, hogy menjünk ki, mert nagyon jól fog mutatni az önéletrajzunkban, és ez tényleg így is van. Az, hogy egy félévet külföldön töltöttem – és még gyakorlatot is végeztem – nagyon tetszett a munkáltatónak. Olyan pluszt adott, ami nem mindenkinek van – vagyis lehetne, mert ez csak választás kérdése. Szakmai szempontból magabiztossá váltam és rengeteget fejlődtem, mert már valódi tanári tapasztalattal jöttem haza.

Mik a terveid most a diplomád megszerzése után? Sikerült a végzettségednek megfelelő munkát találnod?

Mindenképpen tanítani szeretnék, jelenleg is tanítok egy nyelviskolában, valamint egy tehetséggondozó programban szakmai asszisztensként és angoltanárként dolgozom Veszprémben.

Mik a jövőbeni terveid?

A tehetséggondozó program, amiben dolgozom, közelebb ál a finn típusú oktatáshoz. Kifejezetten élvezem, hogy szabadabb kezet kapok, és hogy a gyerekeknek is egy élményközpontúbb angol órát tarthatok, úgyhogy én továbbra is szeretnék itt dolgozni.

Mit üzennél azoknak a magyar hallgatóknak, akik valamilyen okból kifolyólag nem mernek vagy nem akarnak külföldre menni ösztöndíjjal?

Több barátom is volt, akik nem mertek kimenni Erasmusra. Én azt üzenem, hogy legyenek bátrak, mert ez egy éltere szóló élmény, és ebből mindig tudsz táplálkozni. Tehát ha éppen valami miatt letört vagy, vagy úgy érzed, hogy most nem jutsz előre az életben, akkor is mindig lesz egy olyan emlék vagy élmény, ami segít abban, hogy tovább tudj menni, és mindig lesz egy olyan barátod valamelyik országban, aki vár téged és bármikor meglátogathatod őt, ha éppen van felesleges pénzed és időd. Ettől függetlenül is egy életre szóló kaland, és hogy ha jó helyet választanak, akkor szakmailag is sokat fejlődhetnek.

Mai napig tartod a kapcsolatot a kinti barátaiddal?

Igen, megbeszéltük, hogy minden évben egyszer szeretnénk valahol találkozni. Tavaly januárban Belgiumban voltunk, és októberben ide jöttek Budapestre, a barátnőm esküvőjére (ketten voltunk kint magyar lányok). Interneten folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, aminek én nagyon örülök. Igazából tényleg egy olyan élmény köt össze minket, ami itthon senki mással.

A koordinátorom (Adorján Kolos) többször megkért, hogy tartsak beszámolót Erasmus tájékoztatókon az élményeimről, és volt egy olyan hallgató, aki mondta, hogy neki annyira tetszett az előadásom, hogy igazából akkor döntötte el, hogy ki szeretne menni Erasmusra.

Képek: Klenota Barbara

Az interjút készítette: Szászi Ivett, TKA

Utolsó módosítás: 2019.08.06.