Hogyan lesz zongoristából nemzetközileg elismert, sikeres karmester? Káli Gábor esetében a tehetségen túl egy németországi Erasmus ösztöndíj is közrejátszott ebben.
„Nekem az Erasmus volt az első lépés a külföldi karrier felé”
Ha jól tudom, zongoristaként indult a karrierje. Hogyan lett Önből karmester?
Szüleim rendszeresen vittek koncertekre, és már 8-9 éves koromban eldöntöttem, hogy karmester szeretnék lenni. Belülről fakadt valami olyan ösztön, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. A zongora a régi karmestergenerációk számára alaphangszer volt. Ezért mielőtt elkezdtem volna a karmesteri tanulmányaimat, előbb a zongorát sajátítottam el. Így előbb zongorista lettem, aztán mikor eljött az ideje, akkor jelentkeztem a Zenekadémiára, karmester szakra. Innen utaztam 2004-ben Erasmus ösztöndíjjal a berlini Universität der Künste karmester osztályába.
Miért éppen Németországot választotta Erasmus úticélnak?
Elsősorban a helsinki Sibelius Egyetemre akartam menni, azonban abban az évben annyian jelentkeztek oda Erasmussal, hogy külön felvételit tartottak. Én sajnos nem tudtam részt venni a válogatón Helsinkiben, így maradt második lehetőségként Berlin. Később kiderült, hogy jó, hogy így alakult. A német főváros zenei központ és világváros. Ott a Berlini Filharmonikus Zenekar, a fantasztikus koncertélet, a német tanulmányi rendszer. Ez mind mellette szólt. Ennek az Erasmus évnek a következményeként a következő évre már Berlinbe jelentkeztem teljes képzésre.
Miben különbözött az oktatás Németországban a Zenekadémiához képest?
Elsősorban módszertanilag volt más. A professzorom egy igazán német, rendszerben tanító tanár volt, akivel kölcsönösen megszerettük egymást. Azt nem mondhatnám, hogy a gyakorlati rész jobb lett volna Berlinben, mint a Zenekadémián. Ellenben az a módszer, amit a német professzorom képviselt, nagyon meggyőzött engem.
Milyen hatással volt az Erasmus időszak a későbbi életére?
Nekem az Erasmus volt az első lépés a külföldi karrier felé. Enélkül teljesen másképp alakult volna az életem. A feleségemet részben az Erasmusnak köszönhetem. A Zenakadémián ismerkedtünk meg, ő szopránénekes. Mikor én az Erasmus évem után átiratkoztam Berlinbe teljes képzésre, ő ezzel az ösztöndíjjal tudott utánam jönni ugyanerre az egyetemre, majd állást is talált Kölnben, egy operastúdióban. Mi gyakorlatilag azóta kint élünk, gyermekeink is itt születtek. Ha ő akkor nem kapja meg az Erasmus ösztöndíjat, nem biztos hogy így alakul a kettőnk sorsa.
A karmesteri élet elég sok utazással jár. Az Erasmus előtt mennyire volt lehetősége nemzetközi megjelenésekre?
Zongoristaként egy-egy helyen már megfordultam fellépéseken vagy mesterkurzusokon, de ez hozzá tartozik a tanulmányokhoz. Ezen felül nekem korábban nem volt rálátásom a nemzetközi színtérre. A mai napig érzem az Erasmus időszak hatását, nagyban segítette ez a nemzetközi kapcsolataim kiépítését. A karmesterség egy nagyon speciális szakma. A zenei világban elengedhetetlenek a nemzetközi kapcsolatok ahhoz, hogy az ember tovább tudjon lépni. Nekem ebben rengeteget segítettek azok az emberek, akiket az Erasmus félév alatt ismertem meg. Sokfelé mozgunk, így a kiterjedt hálónak különös jelentősége van.
Rengeteg díjat nyert az elmúlt években. Melyik jelentette a legnagyobb elismerést?
2018 augusztusában nyertem meg a Salzburgi Zenei Fesztivál karmesterversenyének díját, a Nestlé and Salzburg Festival Young Conductors Awardot. Ez a világ egyik legjelentősebb zenei fesztiválja, így ez az elismerés nagyon fontos volt a karrierem szempontjából. Talán ez az eddigi egyik csúcspont az életemben. A díj részeként idén koncertem lesz a Salzburgi fesztiválon.
A nemzetközi megjelenések mellett azért lehet Önnel Magyarországon is találkozni?
Igen, az Állami Operaházban rendszeresen vezénylek. Úgy fest, a következő évadban négy koncertem is lesz itthon, a jövőben pedig reményeim szerint még ennél is több. Mindig öröm magyar közönség előtt vezényelni.
Fotók: Jutta Missbach
Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA
Utolsó módosítás: 2019.08.06.