Barna Zsombor 2016-ban Erasmus+ ösztöndíj segítségével tanult színészetet Canterbury-ben, Angliában. Zsombor nagyon elhivatott a szakmájával kapcsolatban, fontosnak tartja, hogy egy színész minél sokoldalúbb legyen, amit részben külföldi tapasztalatai segítenek.
Canterbury mesék
Milyen Angliában a színészképzés?
A színészképzés itthon osztatlan 5 éves, kint viszont külön van az alap és a mesterképzés. Én alapszakos képzésen vettem részt Canterbury-ben. Nagyon más volt, hogy kint egy generáció együtt nevelkedik, mindenki, aki a színészi szakmában helyezkedik el, legyen az rendező, író, dramaturg vagy színész, egy tagozaton tanul, és csak a mesterképzésen történik a szakosodás. Itthon a színházművészeti és a filmművészeti rész külön épületben van, és a szakosodás is a legelején megtörténik, emiatt ritkábban találkozunk, és nem annyira ismerjük egymást. Pont azért, mert Angliában ennyire együtt nevelődik ki egy generáció, már az egyetemtől kezdve jól ismerik egymást a jövőben majd együtt dolgozó rendezők és színészek. Egyszer például forgattam egy filmrendező csoporttársam vizsgafilmjében.
Milyen volt a képzés helye Canterbury-ben?
A canterbury-i kampusz olyan volt, mint egy egyetemi város. Ott voltak a kollégiumok, éttermek, mozi, szórakozóhelyek, az egyetemnek még saját hangversenyterme is volt. A kampuszon egyébként 20.000 hallgató tanult, ennek a negyede külföldi. Nagyon nyitottak és befogadók voltak az angol diákok. Már az orientációs héten rengeteg programmal vártak minket.
.png)
Fel tudtál venni olyan tárgyakat, amiket itthon is tanultál?
Tulajdonképpen hasonló tárgyakat vettem fel kint is, mint amiket itthon tanultam (minden kreditemet be tudtam számíttatni). Kint főként színészet és fizikai színház kurzusokra jártam. A Színművészetin adott az órarend, viszont Angliában kiválaszthattad, hogy milyen órákat szeretnél felvenni. Pluszban még jelentkeztem filmszínész kurzusra is. Az órák után nagyon sok szakmához köthető foglalkozáson lehet részt venni. Például volt egy önszerveződő drámaközösség, ahol improvizációs foglalkozásokra jártam.
Mennyire vettél részt Angliában a közösségi életben?
Próbáltam mindig keresni a lehetőségeket. Voltak egyrészt a kötelező próbák, amik a hivatalos órákhoz tartoztak, másrészt voltak fakultatív próbalehetőségek is, amikor például egy rendező hallgatótársam vizsgájába kerültem be. Ezekre a vizsgaelőadásokra is rendesen kiírtak meghallgatásokat, és én nagy lelkesen mindre elmentem, nagyon jó tapasztalat és élmény volt. Egyik alkalommal például eredeti nyelven kellett Shakespeare monológokat előadni – azért egy 16. században írt angol szöveg még annak is nehéz, aki ott született.
.png)
Mit szólt a családod, amikor bejelentetted, hogy elmész és egy szemesztert Erasmus+ ösztöndíjjal külföldön töltesz?
Abszolút támogattak. Apukám azt mondta, hogy ha neki ilyen lehetősége lett volna, akkor mindenképpen élt volna vele. Anglia mégsem olyan nagy távolság, hogy ne lehessen hazalátogatni, így egyszer–kétszer én is hazautaztam. Nekem azért volt a jelentkezés nagy dilemma, mert a kiutazáskor negyedéves voltam, ami már az elhelyezkedésről szól a Színművészetin. Ebben az időszakban a legtöbb diák gyakorlaton van valamelyik színháznál, és ha kimegyek Erasmusra, akkor kicsit eltűnök a színről. Volt is emiatt pár munka, amitől elestem, de ezzel együtt is azt gondolom, hogy többet nyertem azzal, hogy végül kint töltöttem egy félévet Angliában, mert az, amit az Erasmus+ program által kaptam, sokkal többet ér. De ha tanácsolhatom, akkor a másod- vagy a harmadév a legszerencsésebb a kiutazásra.
Szakmailag mit adott neked az Erasmus+ program?
A kinti tapasztalatokat a szakdolgozatomhoz is fel tudtam használni, mert a két képzési rendszert hasonlítottam össze. Tervben van, hogy jelentkezem doktori iskolába, és ott is ezt a témát szeretném tovább vinni.
Emberileg mit adott neked az Erasmus+ program?
Egy életre szóló élményt. Megtapasztaltam, milyen hónapokig egy másik helyen élni, és látni, hogyan élnek mások. Volt egy spanyol, egy olasz, egy félig lengyel, félig palesztin és egy cseh barátom. Európa különböző pontjairól jöttünk, mindannyian egy számunkra idegen nyelvet beszéltünk, de mégis azt éreztem, hogy ha bármikor átváltanék magyarra, akkor megértenék. Érdekes érzés volt megtapasztalni, ahogy a nyelvi akadályok lebomlanak. Sokkal internacionálisabb lettem – ha lehet ilyet mondani. Nagyon szerettem utazni, de az Erasmus óta talán még inkább. Szeretném a Vitéz László játékomat kivinni külföldi magyar közösségekhez. Korábban felléptem már vele Észtországban egy fesztiválon, most úgy néz ki, hogy jövőre ki tudom vinni Stockholmba, Németországba és Dél-Angliába. Az Erasmus során megtapasztaltam, hogy a határok nem valódi korlátok.
.png)
Segített az Erasmus tapasztalat a munkakeresésnél?
Igen, abszolút. Miután hazajöttem, kaptam egy kisebb szöveges szerepet egy külföldi sorozatban, ahol angolul kellett játszanom német akcentussal. Most pedig a Dühöngő ifjúság c. dráma újrafordítását adtam be egy pályázatra, amibe beleírhattam, hogy a művel az Erasmus időszak alatt foglalkoztam mélyebben, amikor egy vizsgára kellett belőle jeleneteket csinálni. Továbbá fantasztikus lehetőséget és élményt adott, hogy a vizsgadarab, amiben szerepeltem Angliában, kijutott a Fringe fesztiválra Edinburgh-ba, ami a legnagyobb alternatív színházi fesztivál a világon.
Mi volt a legszebb emléked az Erasmus alatt?
Az ottani társaságommal pár hetente autót béreltünk, és bejártuk a környéket. Megnéztük Kent megyét, a tengerpartot és tartottunk egy kastélytúrát is. Ezek az utazgatások a legszebb emlékeim Canterbury-ből. Körbejártuk még a kis halászfalvakat, voltunk Sandwichben, ahonnan a szendvics származik. Kentben sok a látnivaló, ezt a megyét hívják Anglia gyümölcsöskertjének, mert itt a legnagyobb a napsütéses órák száma.
Mit üzennél azoknak a magyar hallgatóknak, akik nem mernek vagy nem akarnak ösztöndíjra pályázni?
Adott egy olyan kitűnő lehetőség, amivel mindenképpen élni kell. Azt javaslom, hogy az egyetemi tanulmányaik elején már menjenek ki, ne várjanak az utolsó pillanatig. Szerintem kell egy ilyen élmény, szükség van arra, hogy megtapasztaljunk új dolgokat, hogy kicsit a komfortzónájából kimozduljon az ember, és hogy egy picit egyedül legyen. Én például azt is nagyon szerettem, hogy tudtam magamban lenni, magammal lenni, rendszerezni a gondolataimat, azt, hogy mit is akarok pontosan csinálni az életemben, a karrieremben. Szóval szerintem kell a fejlődéshez az, hogy kicsit egyedül legyen az ember, hogy megérezze azt, hogy milyen, amikor magának kell gondoskodni mindenről, és utána nagyon jóleső dolog, hogy látja, hogy erre is képes volt. És ez az érzés mindenért kárpótol, még akkor is, ha vannak olyan időszakok, amiket nehezebben él meg az ember. Ezt az élményt nem veheti el tőlünk senki. Én kötelezővé tenném az Erasmust.
Mesélj arról kérlek, hogy jelenleg hol dolgozol?
Jelenleg a Budapest Bábszínháznak vagyok a társulati tagja, de játszom mellette más független játszóhelyeken is, úgymint az Átrium, a Hatszín Teátrum vagy a Mozsár Műhely. Erasmusról hazaérkezve pont beleestem egy produkcióba, amit Ladányi Andrea rendezett az osztályunknak. Majd pár héttel a bemutatót követően felhívott Meczner tanár úr, aki az osztályvezető tanárunk volt és egyben a Budapest Bábszínház igazgatója is, hogy a jövő évad első bemutatójának szeretné, ha én játszanám a főszerepét, ez volt A csillagszemű juhász. Ezután felkérést kaptam az Alföldi Róbert rendezésében készült A képzelt beteg című előadásban, szintén a Bábszínházban és innen már egyértelmű volt, hogy ide fogok szerződni.
Milyen előadásokban szerepelsz és melyik áll hozzád a legközelebb?
Jelenleg A csillagszemű juhász, A képzelt beteg, a Misi mókus vándorúton, Háry János, Bambi, A vihar, Boribon és Annipanni, a Batu-tá kalandjai és a Coraline előadásokban játszom a Bábszínházban. Azt hiszem, az egyik legfontosabb számomra mindenképp A csillagszemű juhász, egyrészt, mert ez volt életem első nagy-színpadi bemutatója, ráadásul pont főszerepben, másrészt, mert azt gondolom, hogy nagyon aktuális és fontos a darab mondanivalója. A másik nagyon fontos előadásom A vihar, amit Szikszai Rémusz rendezett és Ferdinánd herceget játszom benne. Csodálatos volt Rémusszal dolgozni, ritka felkészült rendező, és a próbafolyamat közben a saját ötleteinket is beleépítette a produkcióba.
Képek: Barna Zsombor, Éder Vera
Az interjút készítette: Szászi Ivett, TKA
Utolsó módosítás: 2019.08.06.
