Erasmus+

Emese és Mario kilenc éve ismerkedett meg Magyarországon, amikor a spanyol fiú Erasmus ösztöndíjas évét töltötte Budapesten. Ezt követően Emese szintén Erasmus hallgatóként utazott Madridba a fiúhoz, majd együtt járták be Portugáliát, Új-Zélandot és Ázsiát. Utazásaik során nemzetközi szakemberektől sajátították el a barista szakmát, hogy végül Budapest belvárosában indítsák el közös üzletüket, a Dorado-t. Erasmusos élményeikről, utazásaikról és a kávézóig vezető útról beszélgettünk.

Kávé, szerelem, Erasmus

Hol ismerkedtetek meg egymással?

Mario: 2009-ben Erasmus hallgatóként jöttem Budapestre. A barátaimmal voltam egy bárban, amikor megláttam Emesét. Odamentem hozzá, beszélgettünk, elkértem a telefonszámát, majd elkezdtünk találkozgatni.

Emese: Épp az Erasmusos időszaka felénél történt ez a találkozás. Egy évre jött Magyarországra ősszel, és mi a következő év februárjában ismerkedtünk meg.

Hogyan esett a választásod éppen Magyarországra?

Mario: Gazdálkodás és management szakon tanultam Spanyolországban. Az ottani egyetememről Budapest volt az egyetlen főváros a listában, ahová jelentkezhettem. Mindenképp egy élettel teli nagyvárosban szerettem volna tanulni, ezért választottam a Budapesti Gazdasági Egyetemet, és vele Magyarországot.

Korábban hallottál bármit Magyarországról?

Mario: Több egyetemi barátom járt már itt Erasmussal korábbi években. Ők sokat meséltek az itteni bulikról, de a barátságos légkörről és a remek egyetemi életről is.

Milyen volt az akkori Erasmusos közösség? Inkább a nemzetközi diákokkal töltötted a szabadidődet, vagy lettek magyar barátaid is?

Mario: Főleg a spanyolokkal töltöttem az időmet, de a nemzetközi közegből is lettek barátaim. Az órákon vegyesen voltunk a magyar diákokkal, így könnyű volt ismerkedni a helyiekkel. Illetve az egyetemen kaptam egy magyar mentort is, aki a mindennapjaimban segített, és akivel szintén jó kapcsolatot ápoltam.

A magyar nyelvet sikerült elsajátítani?

Mario: Akkoriban nem igazán, az egyetemi óráim is angolul zajlottak. Az óta már kicsit beszélem a nyelvet.

Ha jól tudom, Emese sem maradt ki az Erasmus kalandból.

Emese: Igen, mikor megismerkedtünk Marioval el is kezdtem keresni, hogy milyen spanyol Erasmus partneregyetemei vannak a szakomnak. Én akkor a BME-n tanultam vizuális kommunikáció szakon. Először csak fél évre nyertem el az ösztöndíjat Madridba, de mikor már kint voltam, könnyen meg tudtam hosszabbítani a szerződésemet egy évre. Az első félévben egy magyar lánnyal laktam kint, a másodikban pedig már nemzetközi diákokkal. Az elején még jobban bevonódtam az Erasmusos közösség életébe, de egy idő után már inkább a helyi barátaimmal töltöttem a mindennapjaimat.

A tanulmányaidhoz mit adott hozzá ez az év Spanyolországban?

Emese: Egy másik látásmódot. Itthon nagyon teoretikusan, az elméleti oktatást előtérbe helyezve tanítanak, míg Madridban egy sokkal gyakorlat orientáltabb képzésben vettem részt. Illetve a spanyol nyelvtudásom is sokat fejlődött ez alatt az időszak alatt.

Mindketten megtapasztaltátok az Erasmust, és azt, hogy milyen, amikor a párotok éppen egy Erasmusos. Volt különbség a budapesti és madridi év között?

Emese: Igen, kicsit más volt. Budapesten közelebb laktunk egymáshoz, és én még tanultam, így hasonló volt az életritmusunk, amit könnyebb volt összeegyeztetni, de Madridban sem volt lehetetlen.

Mario: Spanyolországban én már dolgoztam, amikor Emese kint volt Erasmussal, ráadásul 16 km-re laktunk egymástól Madridban, a város két végén, így kevésbé volt intenzív időszak, mint mikor Budapesten voltunk.

A szüleid mit szóltak hozzá, hogy ilyen komollyá vált ez az Erasmusos szerelem?

Emese: Én sosem voltam egy igazán Magyarországhoz kötött ember, mindig is szerettem utazni, érdekeltek a világ kultúrái, így annyira nem lepte meg őket, hogy nem magyar párt választottam. Természetesen féltettek, hogy vajon ez meddig fog tartani, de az az óta eltelt idő minket igazol.

Melyik nyelvet használjátok egymás között a mindennapokban?

Emese: Az elején az én spanyol tudásom még bizonytalan volt, így inkább angolul beszélgettünk. Ez az Új-Zélandon töltött évünk alatt fordult át, amikor körülöttünk mindenki beszélt angolul, így attól kezdve a spanyol lett a mi kettőnk titkos nyelve, amit a többiek nem értettek. A későbbiekben már nem is nagyon tértünk vissza az angolra.

A két Erasmusos év után sokat utaztatok együtt a világban. Mely országokban jártatok?

Emese: A madridi Erasmus után én hazautaztam Magyarországra, hogy befejezzem az egyetemet. Ezt követően Portugáliában töltöttük a nyarat, ahol önkéntesként dolgoztunk egy farmon. Utána együtt visszajöttünk Budapestre, ahol Mario az IBM-nél dolgozott, én pedig egy design studioban projekt managerként.

Mario: Közben megkaptuk a working holiday vizumot Új-Zélandra, így egy évet ott töltöttünk. Ez után Ázsiában is utazgattunk egy ideig, mielőtt visszatértünk Európába.

Ennyi utazás után miért döntöttetek úgy, hogy éppen Magyarországon telepedtek le?

Mario: Már volt tapasztalatunk arról, hogy milyen itt az élet, és úgy gondoltuk, ez megfelelő közeg lenne a kávézónak, amit akkor már tervezgettünk.

Mindketten teljesen más területen tanultatok. Miért döntöttetek úgy, hogy éppen kávézót fogtok nyitni?

Mario: Az utazásaink során kezdtünk el komolyabban érdeklődni a kávékultúra iránt. Lehetőségünk volt megismerkedni külföldi baristákkal, és részt venni a kurzusaikon. Akkoriban fogalmazódott meg bennünk, hogy saját üzletet szeretnénk nyitni.

Emese: Én Magyarországon végeztem el egy kávés tanfolyamot, ahol elsőre beleszerettem a kávévilágba. Valódi gyakorlati tapasztalatot Új-Zélandon szereztem, ahol Ausztráliához hasonlóan nagyon komoly újhullámos kávékultúra van. Főbaristaként volt alkalmam dolgozni több helyen, majd Új Zélandot elhagyva Ázsiában fogalmazódott meg bennünk a gondolat, milyen jó lenne egy saját helyet nyitni valahol Európában. Ez egy hosszú folyamat volt odáig, hogy másfél éve megnyitottuk a Dorado-t Budapesten.

Úgy tűnik, most hosszú távra terveztek Budapesten.

Mario: Rövidebb európai kirándulásokra azért van lehetőségünk, de a korábbiakhoz hasonló nagy utakra mostanában nincs időnk. Hiányzik az utazás, de most a Dorado az első.

 

Fotók: 

Hirling Bálint
Dorado Cafe

 

 

Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA

Utolsó módosítás: 2020.05.25.