Füstös Móni egy évet töltött Norvégiában, ahol jogot tanult. Tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük.
TKA: Miért döntöttél úgy, hogy Norvégiát választod?
Füstös Móni: Régóta odavoltam Skandináviáért, a kultúráért és a skandináv krimikért. Három éve Skandinávia körutat szerveztünk, voltunk Finnországban, Svédországban, Norvégiában és Dániában. Annak ellenére, hogy Norvégia volt a legdrágább, azt élveztem a legjobban. Oslóba teljesen beleszerettem, csak arról tudtam beszélni, hogy mennyire csodálatos és élhető város. Itthon mindenki azt mondta, hogy ne ítéljek 3 nap alapján, főleg, ha azok napsütéses nyári napok voltak, télen azért nem ilyen. Ki akartam próbálni, és a város télen is varázslatos.
TKA: Hogyan találtál fogadóhelyet, választottad ki a felsőoktatási intézményt?
FM: A skandináv szerelem mellett az emberi jogokért is rajongtam, ezt szerettem volna tanulni, és amikor megtudtam, hogy az Oslói Egyetemen van egy elég nívós emberi jogi master program, akkor éreztem, hogy jelentkeznem kell. Bár azt gondoltam, semmi esélyem sincs, meg kellett próbálni és végül sikerült, felvettek!
TKA: Hogyan készültél fel az útra?
FM: Némi helyismerettel rendelkeztem, de egészen más 3 napot turistáskodni egy városban és ott élni. Szerencsére, a norvég honlapok általában nagyon jól strukturáltak és átláthatók, és az egyetem honlapja is szuper. Mindent megtudtam, amire szükségem volt, ha pedig valami személyes problémám volt, e-mailben pillanatok alatt választ kaptam. Az egyetem tehát óriási segítséget nyújtott.
TKA: Milyen szakmai várakozással indultál el?
FM: Azt gondoltam, hogy ha valahol érdemes emberi jogokról tanulni, akkor ott kellene, ahol érvényesülnek is, így remek választásnak bizonyult Norvégia.
TKA: Miben jelentett pluszt az, hogy norvég környezetben tanulhattál?
FM: A norvégok nagyon jól beszélnek angolul, így az angolom nagyon sokat fejlődött, de közben középfokon megtanultam norvégul is. A norvég oktatási rendszer nagyon jó és gyakorlatias: egy jogi vizsgán például jogi érvelést kell írni, azt várják a hallgatóktól, hogy viselkedjenek ügyvédként. A menekültjog vizsga például úgy néz ki, hogy egy menedékkérő története le van írva, kapunk a származási országról szóló jelentéseket és a jogszabályokat (amiket nem kell bemagolni, hiszen le vannak írva, a lényeg, hogy alkalmazni kell tudni) és hajrá, döntsd el, hogy a menedékkérő megkapja-e a menekült státuszt vagy nem. Nincs jó vagy rossz válasz, érvelés van, ha az megállja a helyét, akkor jól vizsgáztál. A nemzetközi tárgyalás órán szimulációt végeznek: van két vitában álló állam, az egyik államban nagyszámú kisebbség él a másik államból. Az ő konfliktusaikat kell megoldani az ENSZ és egy regionális szervezet segítségével. A delegációk egy napra asztalhoz ülnek és indulnak a tárgyalások.
TKA: Ért-e kultúrsokk kint? Ha igen, hogyan küzdötted le? Partnerek voltak ebben a norvégok?
FM: Hiába tudja az ember, hogy Norvégia az egyik legdrágább ország, hiába volt ott előtte, ezt nem lehet megúszni sokk nélkül és megszokni is nehéz, ha egyáltalán meg lehet. A helyzethez viszont mindenképpen lehet és kell is alkalmazkodni.
TKA: Sokszor halljuk, hogy Norvégia drága. Milyen költségekre számíthat, aki kiutazik?
FM: Arra emlékszem, hogy nagyjából mennyit költöttem havonta és ez talán hasznos információ. Én nagyon alacsony költségvetéssel csináltam végig ezt az évet, mert nem dolgoztam kint és így nagyon „húzósak” az árak. A kollégiumi szobámért (fürdőt 2-en, konyhát 7-en használtuk) 3235 koronát fizettem. A diákbérlet 414 korona és havonta kb. 1500 koronát költöttem. Ebben főleg az étel van benne, amit otthon csináltam, szinte sosem ettem a városban, még a menzán sem. Mindig vittem magammal, ez egyébként Norvégiában kifejezetten menő, szinte mindenki csomagol „matpakke”-t. A konyha- és házibuliknak is nagy divatja van, hiszen az árak nem csak a magyaroknak magasak, hanem mindenkinek.
TKA: Mi az, ami magyarként a legtöbb megszokást igényelte Norvégiában?
FM: Az árak miatt mindig fel kellett készülni az adott napra. Ha egész napos programom volt, akkor korábban kellett kelni, mert reggelit és ebédet is készíteni és csomagolni kellett. Sokszor az előző napi vacsora másnapi ebéd is volt, és ez gondos tervezést, nagy fegyelmet igényelt. Nem volt olyan, hogy majd bedobok gyrost vagy pizzát útközben, mert ezek árából egy bevásárlást meg lehetett csinálni. És ha otthon maradt valami, például a sportkulacs, amiből vizet ittam, akkor a fél literes ásványvíz, mint alternatíva kemény pénzekbe (20-25 korona) került, így hamar megtanultam nem elfelejteni ilyen dolgokat.
TKA: Hogyan hasznosítottad azóta az ott megszerzett tapasztalatot?
FM: Még csak néhány hónapja jöttem vissza, nehéz ezt a tapasztalatot forintra váltani, főleg ilyen rövid idő után, de az biztos, hogy a nyelvtudásból és az új tapasztalatokból és abból a látásmódból, amit ott kaptam hosszútávon nagyon sokat fogok profitálni.
TKA: Teljesültek a szakmai elvárásaid?
FM: Igen és annál többet is kaptam. Úgy gondolom, hogy a személyiségem, élethez való hozzáállásom is sokat változott, szerintem fejlődött.
TKA: Fennmaradtak a kapcsolataid? Ha igen, hogyan ápolod ezeket?
FM: Facebook-on szoktam az osztálytársaimmal beszélni.
TKA: Mit üzensz azoknak, akik most gondolkodnak, hogy az EGT Alap ösztöndíjat válasszák és Norvégiában tanuljanak, vagy végezzenek szakmai gyakorlatot?
FM: Azt, hogy ne gondolkodjanak, csinálják!
TKA: Mi a legkedvesebb emléked a kinti időszakról?
FM: Tulajdonképpen az egész kint tartózkodás egy nagy kedves emlék: a norvégok nagyon nyugodtak, nem idegeskednek, nem stresszelnek, az élet lassabban folyik, mindenki ráér, nem kapkod. Amikor az ember ráérez és átveszi ezt a ritmust, az valami egészen csodálatos élmény. Ettől jó ott lenni, jó felkelni ezért nehéz kiemelni egy konkrét emléket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak mélypontok, nehézidők, honvágy, de visszagondolva az az egy év, amit kint töltöttem egy nagy „legkedvesebb emlék”.
Az interjút készítette: Gáll Benedek Bence, Tempus Közalapítvány
Fotók: Füstös Móni
Utolsó módosítás: 2016.12.12.