Aki szereti a kávét, annak Olaszországba kell utaznia. Aki imádja, annak Torinóba. A végtelen hosszú árkádokban rengeteg kiváló kávézó várja az ínyenceket. Ugyanakkor az olaszok bárkivel bárhol elbeszélgetnek másfél órát… legyen szó legjobb barátjukról, vagy a nyelvet alig beszélő idegenről.
18 kilométer vérnyomás
Hajnali négy negyven, fáradt szürkület, instant kávé, előre elkészített szendvicsek. A tusfürdő kicsi, a ruhám kevés, a táskám mégis nagy. Legalábbis a szemem alatt. A kedvezményes árú jegyek valamiért mindig korán kelnek. El.
Az úti cél Torino, az utazási idő öt óra húsz perc. A halotti lepel másolat, a kíváncsiság mégis igazi.
A jó marketing tehet róla.
Három perccel később érkezünk, az olaszok nem szeretik a pontosságot. A vérnyomásom pontosan 111. A külvárosban csak a villamoson lehet jegyet venni, ott is csak apróval az automatából. Az egyik turistának csak papírpénze van, nekem csak apróm, kifizetem neki, a kevésből is lehet adni. A villamossal tizennégy megállót megyünk a Porta Nuova-ig, addig kedvességemet és zavarát felszínes beszélgetéssel hálája meg. Jól esik egy ismeretlen városban, az emberi arcok az igazi látványosságok, lehet, hogy emiatt érdekel a lepel is.
„Prossima fermata: Porta Nuova”. Köszönnék el, azonban egy kávéra mindenképp meg akar hívni. Jól esik, hogy a sokból is adnak. Egy cappuccino. A vérnyomásom 122.
Tizenegy húsz, elválunk, s igyekszem elveszni a Piazza Carlo Felice bolhapiacán.
A bolyongó tömegben valaki megfogja a vállamat. Egy idős férfi az, hatvan és hetven között, görnyedt háttal kedvesen megjegyzi, hogy a nyakamban lógó fényképezőgép igen régi darabnak tűnik. Sì, válaszolom, legalább harmincöt éves, Zenit 12xp, jól bírja a gyűrődést. Oh, Zenit, igazi német csoda, sajnos ki kell ábrándítanom, hogy egy szovjet szerkezetről van szó. Elkezdjük egymást meggyőzni, olykor felnevet, s azzal zárja, hogy a kellemes vitatkozást meghálálja egy kávéval a kedvenc helyén. Az elutasításom erőtlen, a hátba veregetése erős, be is tessékel az il Caffè Fiorio-ba. Mindenkinek eldicsekszik velem, mintha egy rég nem látott unoka lennék, s rendel két kávét.
A pultnál isszuk meg, az olaszok sosem sietnek, de valamiért mégis két perc alatt kell meginniuk a kávét.
A csésze kiürül, elköszönünk. A vérnyomásom 129.
A kedvessége biztonságot nyújt, habár nem ezt terveztem, mégis vele maradok. Mesél a háborúról, az egyiptomi múzeumról, s minden épületről, amely mellett elmegyünk. Minden téma végén megemlíti, hogy 18 kilométer árkád van a városban.
Többet értek, mint beszélek olaszul, mondom is neki, ez azonban nem zavarja, talán még örül is neki. Mole Antonelliana, Porta Palatina, volt munkahely, megint 18 kilométer árkád. Bemutatta a fél várost, s ugyan még csak harminc perc telt el az előző óta, mégis egy újabb kávéra invitál. A válaszomat meg se várja, betérünk egy eldugott helyre, ahol egy-egy affogato al cafè -t rendel. A fagylalt kellemesen hűsítő, a kávé erős és frissítő. A vérnyomásom közelít a 140-hez.
Alig múlt dél, még csak másfél órát töltöttem a városban, mégis a harmadik kávémat ittam meg. Közben tovább indulunk, a Piazza Vittorio Veneto-n lézengünk, s valahol a huszonnegyedik épület megépítésének körülményei részletes leírásánál érzem tehernek a kedves öreget és az ingyenes olasz nyelvleckét. Még mielőtt bevezetne a nem túlságosan érdekfeszítő Museo della Radio e della Televisione-ba, azaz a műszaki múzeumba, elköszönök tőle hirtelen, két levegővétele között. Kicsit ugyan meglepődik, de azért nem viseli meg. Kezet rázunk, és már megy is vissza a központ felé. Szépen, komótosan battyog, hátratett kézzel. Talán végigmegy mind a 18 kilométer árkádon. A vérnyomásom 132-re csökken. Én a Palazzo Madama felé veszem az irányt.
Az igazi olasz kávék, a torinói lepel, a történelmi egyiptomi múzeum. Mindezek ellenére, ha valaki megkérdezi a későbbiekben, hogy milyen volt Torino, biztos vagyok benne, hogy ezt a történetet fogom elmesélni elsőre. Mert az emberi arcok az igazi látványosságok.
Szerző: Kiss András
Erasmus ösztöndíj: Olaszország, Padova
A történet az Igazából Erasmus+ pályázat I. helyezettje
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2018.06.11.
