Hogyan fér meg egymás mellett a biológia és a költészet? Pataky Adrienn erre kereste a választ kutatásában, melyet a német fővárosba helyezett át a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjnak köszönhetően. Témájához Berlin legrégebbi könyvtárában gyűjtött szakirodalmat, miközben megtapasztalta, milyen pár hónapig külföldön élni.
Természet – költészet – ember. Biopoétikai kutatások Berlinben
Manapság már rengeteg nemzetközi ösztöndíj áll a diákok, kutatók rendelkezésére. Miért pont a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat választottad?
Az „Eötvös” a szakmabeliek önéletrajzában rendre felbukkan. A hallgatótársaktól, kollégáktól hallottam, hogy ez az ösztöndíj teszi lehetővé a külföldi tartózkodásukat, ez segíti őket a disszertációírás vagy egyéb kutatás folyamataiban. Nekem elsősorban szakirodalomra és némi kutatói, alkotói időre volt szükségem, viszonylag szabad keretek között – erre is lehetőséget ad ez az ösztöndíj.
Hogyan találtál magadnak kutatási helyet?
Korábban jártam már Berlinben és az egyetemi könyvtárban is, és mind a városba, mind az intézménybe visszavágytam. Az is motivált, hogy ugyan ez elég messze van, de annyira mégsem távol, hogy ne tudjak Budapesten lenni, amikor szükséges. A kapcsolat pedig adott volt a küldő és fogadó intézményem között. A Humboldt Szlavisztikai Intézetének magyaros tanszékét ugyanis az ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoportjánakegyik tagja, Lőrincz Csongor vezeti. Az utóbbi években én is részt vettem a csoport munkájában, így ismertük már egymást, és bizalommal aláírta a befogadó nyilatkozatomat, amit ezúton is köszönök.
Berlini kutatásod hogyan kapcsolódik a tanulmányaidhoz?
A berlini kutatásom szorosan nem kapcsolódik a PhD-témámhoz, viszont az irodalomértelmező, költészetelemző munkáimhoz igen. 2016-ban találkoztam a biopoétika fogalmával, amiről az azévben megjelent tanulmánykötetemben (Szabad kötöttség. Szonettekről és politikai líráról a ’45 utáni magyar irodalomból) már írtam. Szerettem volna kipróbálni, hogyan lehet a szokványostól eltérő – részint a természettudomány által inspirált – módszerekkel elemezni verseket.
Mesélnél róla, hogy mit jelent a biopoétika?
A személyességtől eltávolodó poétikák (ilyen például Nemes Nagy Ágnesé) egyik módszertani újdonsága a természet, a biológia (állati, növényi rendszerek, emberi test) beemelése a művekbe. A biológiai réteg vizsgálata ebben a verstípusban nemcsak a szépirodalom, de az ember megértéséhez is közelebb vihet. A biopoétika az életet egy olyan metamorfózisnak tekinti, amelyben minden organizmus szerepet kap az identitást formáló folyamatokban. A költészetben mindez újszerű képalkotást, biológiai ritmust és organikus szövegszerveződést jelent. Jó példa erre Nemes Nagy Ágnes A szomj című verse:
Nemes Nagy Ágnes: A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Mit tartasz a kutatási időszakod legfőbb eredményének?
Berlin elsősorban a német és angol nyelvű szakirodalmak felkutatása terén volt hasznos számomra. Olyan anyagokhoz férhettem ott hozzá, amelyeket más úton nem, vagy csak igen lassan és drágán lehetett volna itthonról elérni. A pályázatom elsősorban a fenti téma körvonalazásáról, szakirodalmi megalapozásáról szólt, könyvtárazási és alkotói időszakról, így kevés interakció, viszont annál több egyéni munka tapasztalata van mögöttem.
Hogyan teltek az ösztöndíjas mindennapjaid?
Mivel nem egy tanszék vagy csoport munkájához csatlakoztam, hanem egyénileg dolgoztam, saját magam oszthattam be az időmet. Nemcsak munkával telt ez az időszak, hanem kulturális programokkal, kikapcsolódással is. A legnagyobb élmény maga az életvitelszerű külföldi tartózkodás volt. Egy másik országban, másik környezetben az ember gondolkodásmódja is megváltozik, és ez visszafordíthatatlan.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mit adott ehhez hozzá az Eötvös ösztöndíj?
A berlini hónapok alatt összegyűjtött könyvek, könyvfejezetek és egyéb szakszövegek bőven adnak olvasnivalót a következő évre. A kutatásomat egy nemrég elnyert NKA alkotói támogatás fogja kiegészíteni, amelyhez kapcsolódóan tanulmányokat publikálok majd, talán a későbbiekben egy kötet is lesz ebből. Nagyon örülök neki, hogy ez a közel kétévnyi kutatás keretet kaphatott az ösztöndíjak által, hiszen ezek nélkül biztosan nem volna sem időbeli, sem anyagi lehetőségem hosszabb külföldi tartózkodásra, illetve itthoni alkotómunkára.
Kinek ajánlanád a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat?
Mivel az ösztöndíjnak nincs tudományági, célországi megkötése (csak életkori: 40 év a korhatár), ezért szinte bárkinek, aki a mester fokozat megszerzése után PhD-hallgatóként vagy posztdoktorként folytatja kutatómunkáját. Sokféle lehetőség van a részképzéstől, a más kutatóműhelyekkel közös projektben való részvételen keresztül az egyéni kutatómunkáig. Legalább egyszer mindenkinek el kellene mennie egy másik országba hosszabb időszakra is. Nemcsak a szakmai fejlődés érdekében, hanem mert így lehet megtapasztalni, milyen máshol az élet és a mentalitás.
Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA
Fotók: Pataky Adrienn
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2018.06.18.
