---

Az MRK felismerte, hogy ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell, hiszen az el nem ismert kreditek a felsőoktatási intézmény hitelét és Magyarország nemzetközi tudományos-felsőoktatási megítélését is rontják. Konkrétan intézmények közötti együttműködések szűntek meg ezáltal, és a hazai hallgatók motivációja is erősen meggyengült az el nem fogadott tanulmányok miatt. A külföldön szerzett kompetenciák és kreditek el nem ismerése negatívan befolyásolhatja a hallgatók kiutazási hajlandóságát, és a külföldi partnerintézmény felé is bizalmatlanságot közvetít, hiszen az intézmények együttműködéseik kezdetén vállalják az elismerést.

A nemzetközi tendenciák is egyértelműen a felsőoktatás nemzetköziesítésének fokozását és fenntartását támogatják, a magyar kormány 2023-ra a hallgatók 20%-ánál szeretné elérni a legalább 3 hónapos külföldi tapasztalat megszerzését. Nemzetközi színtéren egyre nagyobb figyelem irányul az iskolarendszeren kívüli, nemformális és informális tanulással megszerzett kompetenciák és tudás felmérésére, valamint elismerésére (validáció), ami a felsőoktatási intézményektől a minél nagyobb fokú elismerési hajlandóságot várja el. A beszámításnak egyszerűbbé és hatékonyabbá kell válnia.

Mindezen nyomós érvek, amelyek az elismerés gyakorlatának javítását szolgálnák, az MRK-t is tettekre sarkallták. A felsőoktatási intézmények érdekérvényesítő köztestülete egy munkacsoportot hozott létre az egyetemek és főiskolák munkatársaival közösen: így közel 30 szakember kezdte meg a közös munkát. Dékánok, oktatási és nemzetközi rektorhelyettesek, Erasmus koordinátorok, tanulmányi osztályok vezetői a megfelelő megoldások megtalálása érdekében kezdték vizsgálni az elismeréssel kapcsolatos hazai álláspontokat és a gyakorlatot. A későbbiekben a munkacsoport kiegészült a hallgatói képviselettel (HÖOK), a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, az Oktatási Hivatal, a Tempus Közalapítvány és a felsőoktatásért felelős minisztérium képviselőivel.

Az MRK munkacsoportja közel egy éven át számos alkalommal találkozott havi rendszerességgel, hogy feltárják a kiindulási helyzetet. Erre a sok találkozóra azért volt szükség, mert nagyon is eltérő nézetekkel és tapasztalatokkal érkeztek az intézményi képviselők, és ezt kellett közelíteni az ideálishoz.

A munkacsoportban az intézmények meghatározott tematika mentén előzetesen írásban állították össze saját gyakorlatukat és eljárásaikat, amelyet a munkacsoporthoz csatlakozott szakértő bontott témakörökre, és elemezte a hatályos jogszabályoknak és nemzetközi elvárásoknak megfelelően. Az üléseken aztán már együtt és kis csoportokban is folyt a munka, a résztvevők megoszthatták egymással a tudásukat, nézeteiket, a meglévő jó gyakorlataikat, a nehézségeket és akadályokat – majd témakörönként együtt kereshettek megoldást a felmerülő problémákra.

A közös munka első eredménye – a szakmai kapcsolatokon túl – az lett, hogy az EMMI mint a felsőoktatásért felelős minisztérium 2018 októberében értelmezést adott ki a felsőoktatási intézmények részére a felsőoktatási törvény egyik érintett rendelkezéséről: Nftv. 49. § (5) „El kell ismerni a kreditet, ha az összevetett tudás legalább hetvenöt százalékban megegyezik”. A beszélgetések során kiderült ugyanis, hogy az intézményi gyakorlatban – a törvényalkotói szándékkal ellentétben – egyáltalán nem a hallgatók védelmét biztosító előírásként kezelték a rendelkezést, hanem az elismerhetőség ún. minimumát értették benne – tehát a nem egyezik meg 75%-ban a hozott tudás, akkor meg lehet tagadni az elismerést. Küszöbértékként kezelték, eleve kizárva az ennél alacsonyabb fokú egyezésnél az elismerést, ami egyáltalán nem felel meg az elismerés céljával kapcsolatos nemzetközi konszenzusnak.

A munka során fontos volt nyilvánvalóvá tenni, hogy a végzettségek és diplomák minőségének, a felsőoktatási intézmények presztízsének védelme érdekében nemcsak jól kell kezelni az elismerési kérelmeket, hanem fontos arra is ügyelni, hogy elkerüljük az indokolatlan vagy megalapozatlan beszámítások gyakorlatának terjedését.

A munkacsoport amellett, hogy összegyűjtötte és elemezte az intézmények gyakorlatát, a helyes, célravezető és a nehézséget okozó megoldásokat is azonosította. A közös gondolkodás elején minden résztvevő megismerte, illetve felidézhette az európai irányelveket, szabályokat és az elismerést segítő eszközöket (mobilitási ablak, validáció, tanulási eredmények). Fontos volt az elismerést befolyásoló egyéb tényezők összegyűjtése és elemzése: a tantervi jellemzők, az akadémiai közösség oktatási-tanulási fókusza, a tanulástámogatás módszerei, a hallgatók tájékoztatásának és tanácsadásának fontossága. Összességében kiderült, hogy sok intézményben léteznek nagyon jó megoldások, a magyarországi kreditelismerés gyakorlata azonban nem egységes, hatalmas a bürokrácia és az oktatói szubjektivitás, és számos hibás gyakorlat rögzült a rendszerben. Alapvetően az ismeret- és tapasztalathiány jelenti az elismerés akadályait. Ezen belül is kiemelendő az oktatók alacsony mértékű bizalma az intézményen kívülről hozott tudás iránt, a tantervek rugalmatlansága, az eljárás túlzott decentralizáltsága, valamint a hallgatók demotiváltsága és beletörődése. Számtalanszor kiemelték a résztvevők, hogy a párhuzamos vagy megismételt hallgatói munkát el kell kerülni, és az elismerést csak lényeges eltérés, illetve hiány esetén lehet megtagadni.

Nagyon előremutató volt, amikor az intézmények összegyűjtötték nemzetközi partnereik jó gyakorlatait, és a tanulságaik is elemzésre kerültek. A közös munka célja egy olyan jelentés kidolgozása volt, amelyben a helyzet elemzésén túl eszközöket és ajánlásokat is megfogalmaz a munkacsoport az elismerés javítására.

Figyelemre méltó volt az az intézményi gyakorlat, amely arra ösztönzi a hallgatókat, hogy az anyaintézményen kívül folytatott tanulmányaik során olyan tartalmakat keressenek, olyan kompetenciákat igyekezzenek megszerezni, amelyek az anyaintézményben nem állnak rendelkezésre. Ilyenkor nem az egyezést keresi az intézmény az elismerésre irányuló eljárás során, hanem pontosan az eltérő tapasztalat és tudás beszámítása teszi teljessé a hallgató képzését.

A feltárt gyakorlatok, a megvitatott megoldások és a szükséges fejlesztések közzététele mellett a jelentés konkrét és részletes javaslatokat állított össze az elismerés érintett szereplői számára. A jelentés tartalmazza a megvitatott megoldási lehetőségeket, többféle fejlesztési modellt, hiszen többféle képzési területen egymástól eltérő profilú és hagyományú intézményekben szükséges a fejlesztéseket végrehajtani. Az elkészült jelentésre – amely az MRK honlapjáról is letölthető – további széles körű egyeztetések várnak, hiszen a munkának nincs vége.

mrk.hu/kreditelismeres

Dr. Heuer Orsolya
jogi titkár, Magyar Rektori Konferencia

A cikk a Pályázati Pavilon 2020. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2020.08.05.