---

Dr. Fehér Istvánnal, a Szent István Egyetem emeritus professzorával és Parizán Annával, vidékfejlesztési szakértővel készítettünk interjút. Anna 2006-ban végzett az egyetemen gazdasági agrármérnök, vidékfejlesztési szakirányon, Erasmus+ ösztöndíjra a Professzor Úr biztatására pályázott, mely olyan szemléletformáló hatást gyakorolt rá, hogy azóta is lelkesen vállal el hosszabb kiküldetéseket karrierjében.

Elismert egyetemi professzorként, felsőoktatási szakemberként mit jelent az Ön számára a nemzetközi mobilitás?

Prof. Fehér István: Elsősorban számomra egy nyitottságot jelent, nyitást a világra és a globális problémákra. Ezenfelül tudásbővítést és megmérettetést is, hogy a nemzetközi területen az én tudásom hogyan igazodik másokéhoz. Minden évben átfésülöm az előadásaimat, és amilyen tapasztalatokat, ismereteket szereztem, azt mindig beépítem.Naprakészséget tud biztosítani, illetve kapcsolatépítésre is jó. Van egy közmondás, miszerint: „Nem az utazás a fontos, hanem az emberekkel való találkozás.” Ez világosan mutatja, hogy azért utazom, hogy emberekkel találkozzak, emberi kapcsolatokat, emberi ismereteket, tapasztalatokat cserélek, kinyílik a világom.

Miért tartja fontosnak, hogy a felsőoktatási intézmények oktatói pályafutásuk alatt szerezzenek külföldi tapasztalatot?

Prof. Fehér István: A mostani online oktatásban például már volt részem korábban, amikor külföldi egyetemek online oktattak. Maga az egész megmérettetés és más tapasztalatoknak a megismerése mindig nagyon gazdagított és motivált. Bevallom őszintén, hogy kötelezővé tennék minden oktatónak legalább évente egy Erasmus+ ösztöndíjat. Én például 15 éve tanítok Franciaországban, minden évben újra hívnak, és minden évben új témákkal és ötletekkel jövök haza.

Miért támogatja, hogy a hallgatók is részt vegyenek külföldi részképzésen, vagy szakmai gyakorlaton tanulmányaik alatt? Mik azok az előnyei az Erasmus+ programnak Ön szerint, amelyek miatt jószívvel ajánlja hallgatóinak?

Prof. Fehér István: A hallgatóknak minden első órát azzal kezdek, hogy tessék elmenni a tanulmányi időszak alatt minimum egy szemeszterre külföldre. Azért, hogy lássanak más lehetőségeket, ismerjenek meg más kultúrákat, más oktatási módszereket, más szakmai dolgokat, majd hasonlítsák össze. Legyenek önállóak, problémamegoldásban legyenek úttörők. Képviseljék a hazájukat és a hazai kulturális tapasztalatokat, a recepteket osszák meg másokkal, ismerjék meg az ő szülőföldjeiket! Nem beszélve arról, hogy tanuljanak meg alkalmazkodni, hiszen egy biztos van az életünkben, az pedig a változás. Azzal, hogy elmennek külföldre ösztöndíjjal, megtanulnak sokkal jobban a változásokhoz alkalmazkodni. Az egyetemen is megtanulhatják, ám egy nemzetközi tapasztalattal még jelentősebb lesz ez az alkalmazkodási képesség. A másik, hogy a munkaerőpiac is ezt el fogja ismerni.

Mit tapasztal, a hallgatók bátrabban vágnak bele egy pár hónapos ösztöndíjas időszakba, ha az oktatójuk is biztatja őket, aki szintén vett már részt nemzetközi mobilitáson? Az Ön hatására kb hány hallgató vett részt Erasmuson az elmúlt évek során?

Prof. Fehér István: Már több, mint 300 hallgatónak járultam hozzá a külföldi mobilitásához. A motiváltsággal viszont egy kis problémát látok. A hallgatók egy része, különösen vidéki hallgatók - ezt is megfigyeltem - nehezebben mozdulnak a lehetőségre, félnek a nagyobb változástól. Előadásokat tartok nekik, hogy mivel jár egy mobilitás, mivel szembesülhetnek, hogyan tudnak ezekhez alkalmazkodni. Viszont akadnak olyanok is, akik nagyon szeretnek menni. Minden félévet külföldön töltenének, mert az első sikeres félév után, úgy érzik, hogy még többet szeretnének hasznosítani az Erasmus+ programból.

 

Anna, hogyan hallottál először az Erasmus ösztöndíjprogramról? Mennyire volt népszerű ez a lehetőség akkoriban?

Parizán Anna: Az Erasmus+ lehetőségről már hallottam korábban a hallgatótársaimtól, és nagyon csábítónak találtam. Meg is látogattam egy barátnőmet, aki Spanyolországban tanult, de valahogy mégis abba a csoportba tartoztam, amit a Professzor Úr említett, hogy valami miatt nem akartam nekiindulni. Fehér Professzor Úr azért keresett meg, mert nagyon kevesen beszéltek franciául az egyetemen, és hogy vannak franciaországi lehetőségek, pályázzam meg ezeket. Végül hosszasan elbeszélgettünk, majd az ő inspirációja volt az, ami miatt végül elmentem Erasmusra. Utána pedig hirtelen abba a csoportba tartoztam, aki hazaérkezett, de máris menne vissza. Azóta sem lehetett lelőni, valahogy egy olyan szemléletformáló hatása volt az útnak, hogy kinyílt a világ számomra.

A francia nyelv gyakorlása mellett egyébként mi motivált még, hogy az itthoni tanulmányaidat kiegészítsd egy külföldi tapasztalattal?

Parizán Anna: Egyszer csak kirepülünk a fészekből, és egyes egyedül a nagyvilágban meg kell állnunk a helyünket. Mindamellett, hogy rengeteg kultúrájú emberrel találkozunk és ismerkedünk meg, új barátságokat, kapcsolatokat kötünk, és valahogy hirtelen egy másik szemszögből látjuk a világot, szerintem ez a lényeg. Később ez mind-mind kamatoztatható. Sokat dolgozom az Európai Bizottsággal, és miközben próbál a sokféle náció megoldani problémákat, kérdéseket megtárgyalni, nagyon lényeges része az egyeztetéseknek, hogy ismerjük egymás kultúráját, elismerjük egymás álláspontját.

Milyen segítséget, tanácsokat kaptál a Professzor Úrtól?

Parizán Anna: Az egyetemi koordinátor inkább az Erasmus+ ösztöndíj technikai lebonyolításával kapcsolatos kérdésekben tudott segíteni. Fehér Professzor Úrnak viszont személyes kapcsolata volt a kinti egyetemmel, ő volt a felelős a kapcsolat létrejöttéért a két felsőoktatási intézmény között, járt is ott többször, így fel tudott készíteni, hogy hova fogok kerülni. Sőt, összekötött a kinti koordinátorral, akivel aztán volt lehetőségem találkozni a mobilitásom előtt. Ezek emiatt kevésbé tartottam attól, hogy mi vár rám, ha kiutazok.

Professzor Úr, Ön mivel tudta segíteni Annát, hogy tanulmányai egy részét külföldön végezhesse?

Prof. Fehér István: Szakmai élettapasztalattal. Azok a publikációk és ismeretek, kapcsolatok, amik nekem megvoltak, mind átadtam és átadom a kollégáimnak, illetve a hallgatóimnak is. Ennek csak így van csak hatása. Személy szerint nagyon nyitott vagyok, nem zárom be az ilyen ismereteket a fiókomba. Ebből nagyon sokat tud tanulni a hallgató.

Számított Neked, Anna, hogy az oktatód maga is rendelkezik nemzetközi tapasztalattal?

Parizán Anna: Hogyne számított volna! A csoporttársaimat, barátaimat is beleértve számunkra Fehér Professzor Úr egy példakép volt. Fantasztikusnak találtuk, hogy mennyit segít a fiataloknak. Az a nemzetközi pörgés, amiben ő benne van, az nekünk példaértékű volt.

Tartottad a kapcsolatot a Professzor Úrral a külföldi mobilitásod alatt? Volt szükséged a Professzor Úr segítségére?

Parizán Anna: Nem volt szükségem a segítségére, jó kezekbe kerültem a franciaországi rouen-i egyetemen. Viszont a Professzor Úr pont abban a szemeszterben, amikor kint voltam, kijött vendégelőadást tartani, úgyhogy személyesen is találkozhattam vele. Emlékszem, hogy a francia diákok is mondták, hogy mennyire jó volt az előadása.

Az Erasmusról hazaérkező diákokat hogyan változtatja meg az ösztöndíjas időszak?

Prof. Fehér István: Szinte mindenkinél pozitív változást láttam. Ahogy Anna is említette, egész életükben kamatoztatni tudják az ott kapott értékeket. Azt gondolom, hogy az európai szemlélet és az európai értékek megismerése, alkalmazása, felismerése, az azokkal való együttélés, a pozitív hatások értékelése az európai polgárrá válás folyamatában egy fontos elem lehet minden fiatal számára.

Anna, te mit tapasztaltál, miben fejlődtél szakmailag és emberileg az Erasmus+ hatásásra?

Parizán Anna: A nyelvtudást kiemelném, én szakfordítós voltam, éjt nappallá téve fordítottunk, de nem beszéltünk, úgyhogy amikor kimentem Franciaországba, a szóbeli kommunikáció tekintetében nem voltam olyan erős, miközben szakmai szövegeket fejből fordítottam. Két hét kellett hozzá, hogy ez a passzív nyelvtudásom aktívvá váljon. Ami számomra még meglepő volt, és ami tovább inspirált engem a jövőm tekintetében, hogy a franciák a nyári gyakorlatukat mind külföldön végezték. Utaztak Afrikába, Indiába, Dél-Amerikába és olyan extrémebb körülmények között szerezték meg a tapasztalataikat, amiről én addig még csak nem is álmodtam. Emiatt hirtelen szembesültem vele, hogy nekem is mennyi lehetőségem van a világban tapasztalatszerzési szempontból.

Hogyan tudod kamatoztatni az Erasmuson szerzett tudást, tapasztalatokat itthon? A karrieredben elért sikerekhez milyen formában járult hozzá a külföldi mobilitás?

Parizán Anna: Bátorságot szereztem ahhoz, hogy ne féljek elmenni, ugyanakkor nagyon jó érzéssel jövök mindig haza. Miután elvégeztem az egyetemet, minisztériumban dolgoztam, ott volt lehetőségem kimenni az állandó képviseletre fél évre Brüsszelbe. Később egy másfél éves közigazgatási vezetőképző ösztöndíjat elnyertem, amivel pedig Madridba költözhettem, és ott dolgoztam az ottani minisztériumban.

Mit üzennél a pályázás előtt álló hallgatóknak, Anna, miért pályázzanak külföldi ösztöndíjprogramra?

Parizán Anna: Mindenképp pályázzanak! El kell menni, tapasztalatokat kell gyűjteni és lehetőség szerint haza kell jönni, majd ezeket itthon kamatoztatni. Egy életre szóló értékeket ad hozzá az ember személyiségéhez, életéhez. Azt gondolom, hogy az összes tapasztalat, amit minden kintlévőségem alatt gyűjtöttem, engem sokkal erősebbé tett, sokkal magabiztosabbá, és az életben, illetve szakmailag is lett egy bizonyosságom, hogy én helyt tudok állni egyedül.

Az interjút készítette: Kiss-Némethy Nóra, TKA

Utolsó módosítás: 2020.12.17.