ERASMUS+ PÉLDAKÉPEK 2019

2020.12.08.

Magazin | Ifjúság, EU, Önkormányzatok, Szakképzés, Felnőtt tanulás, Civil szervezet, Köznevelés, Felsőoktatás

Résztvevők. Vezetők. Nemzetközi projektmegvalósítók. Példaképek. Erasmus+ arcok. Kik ők, mi az ő történetük?

Az Erasmus+ példaképek kezdeményezés célja, hogy olyan, különböző területekről érkező személyeket mutasson be, akiknek története inspiráló lehet mások számára a döntéshozásban, útkeresésben. A kampány hangsúlyozza a társadalmi befogadást, a körülöttünk lévők segítését és az EU általános értékeinek hirdetését.

Kiss Lukasik Tímea

önkéntes koordinátor, mentor, Tinirehab, Megálló Csoport Alapítvány

2004 óta dolgozom a Megálló Csoportban, és három éve szolgálok a református drogmisszión belül a ráckeresztúri Tinirehabon. Különféle hazai és nemzetközi pályázatokban segítek, és viszem tovább az Erasmus+ stafétát az Európai Szolidaritási Testületben. Különösen fontosnak tartom, hogy egy program ugyanolyan átlátható legyen, amilyen a klienseink terápiája is. Az Erasmus+ egy lehetőség, tiszta, világos, jól tervezhető keretrendszerben. A szenvedélybeteg, drogos játszmák világát elhagyó, felépülésre vágyó fiatalok számára ez hatványozottan fontos szempont; mint felépülő szenvedélybeteg, számomra is az.

Végtelenül örülök, hogy 2007-ben „hagytam magam” rábeszélni egy lengyel partnerszervezet által, hogy vegyünk részt az Európai Önkéntes Szolgálatban (EVS). Hozzájuk jártunk kalandterápiás táborokba a Megálló felépülő szenvedélybeteg klienseivel; tőlük vettük át a sziklamászást mint élménypedagógiai és rizikóterápiás módszert, de sosem gondoltuk, hogy ilyesmit uniós támogatással is megvalósíthatunk. Ez volt az első pályázatíró tapasztalatom, amelyből rengeteget tanultam.

Egyik legemlékezetesebb pillanatom, amikor a Megálló Csoport elnyerte a Mobilitás különdíját a „Tiszta fejjel a tiszta környezetért” projektért, hiszen soha addig „volt drogosok” projektje nem nyert ilyen díjat, nem is volt senki más akkreditálva a szenvedélybeteg-ellátó helyek közül. A másik, amikor sikerült a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonának akkreditációja, az első drogrehab hazánkban, ami EVSönkéntest küldő és fogadó szervezet lett.

Hiszem, hogy bátran fel kell vállalni olyan területek képviseletét különféle nemzetközi fórumokon, mint a szenvedélybeteg-ellátás, ahol még mindig rengeteg sztereotípiával szembesülünk. Kevesen közelítik meg a témát úgy, mint más „elfogadottabb” betegségeket, pedig „felütheti a fejét” a legnehezebb sorsú, halmozottan hátrányos helyzetűektől a jómódú családokig bárhol. A drogrehabok és a Megálló kliensei is a legkülönfélébb családi háttérrel érkeznek, és kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az Erasmus+ program mindannyiuk számára elérhető legyen.

 

Egri Józsefné

tanár, Kállósemjéni Diákokért és Ifjakért Egyesület

Az Erasmus+ új kihívásokat, szakmai fejlődést, és a lehetőségek végtelen tárházát jelenti. Erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy benne legyünk az európai körforgásban. Olyan projektek is megtaláltak, amelyek nem tartoznak szorosan az általam tanított tantárgyakhoz, de óriási kihívást és élményt jelentettek számomra.

A szellemi sport, az ifjúságügy és köznevelési stratégiai partnerségek terén van számos projektünk, de idén már szakmai gyakorlatokkal és digitális kompetenciafejlesztéssel is foglalkozunk. Mindezeknek köszönhetően kurzusokat dolgoztunk ki, amelyek jelenleg is futnak, és újabb fejlődési lehetőségeket jelentenek munkatársaink számára.

Jelenleg teljes erőbedobással dolgozunk két ifjúsági csere projektötletén, illetve azon, hogy szakmunkásképző intézményekkel konzorciumot alkossunk, és bekapcsolódjunk a szakmai gyakorlatok körforgásába is.

Ha eléggé rugalmasak és kreatívak vagyunk, akkor több területen is kipróbálhatjuk magunkat a programon belül. Az Erasmus+ számos lehetőséget kínál az együttműködésre, és a célközönség széles körét megszólíthatjuk: különböző intézménytípusok diákjait, pedagógusokat, óvodapedagógusokat, civileket, felnőtteket. Egy fontos dolgot tartsunk szem előtt: a célcsoportot hagyjuk kibontakozni már a projekt előkészítése során is, hiszen ötleteik által formálódik olyanná az együttműködés, amiben ők is szívesen dolgoznak majd.

 

Pordán Ákos

ügyvezető, Kézenfogva Alapítvány

A Kézenfogva Alapítvány 1993-ban jött létre azért, hogy a fogyatékossággal élő embereknek, családjaiknak és a velük foglalkozó szakembereknek fejlesszen szolgáltatásokat, amelyek előmozdítják az érintettek emberi méltóságát és társadalmi elfogadását. Az Erasmus+ programok jelentik számunkra a felfrissülést, új motivációk megjelenését; a program logikus forráselosztó és felhasználó pályázati rendszer, amely bizalmon és magas színvonalú szakmai elvárásokon alapul.

Megtaláltam azokat a munkatársakat, akikkel már a harmadik olyan pályázatot kezdhetjük el, ahol mi vagyunk a főpályázók. Igaz, hogy az együttműködés hosszú távon előnyösebb, mint a versengés; jó érzés és szakmailag felemelő dolog együtt valami többet előállítani.

Legemlékezetesebb Erasmus+ pillanatom, amikor 2018-ban egy mobilitási programban találkozhattam egy értelmi fogyatékos emberrel, aki Finnországban az egyik legnagyobb szolgáltató partnerszervezet irányító testületében dolgozott. Minden számára szükséges segítséget megkapott ahhoz, hogy a szervezet életét megértse, és a döntések meghozatalához hozzájárulhasson. Óriási dolognak tartom; ebbe az irányba szeretnénk mi is elmozdulni.

Most két projektünket zárjuk, hogy kezdhessünk két újabbat. Összesen öt Erasmus+ programban veszünk részt. Új témáink: óvodapedagógusok számára a fogyatékosság témájában érzékenyítő program továbbfejlesztése Romániában és Szlovákiában, iskolai tankert fejlesztése, üzleti terv készítés és kertfejlesztés értelmi fogyatékos emberek bevonásával.

Ahhoz, hogy olyan programokban vehessünk részt, amelyek valós igényeket elégítenek ki, a leghasznosabb, ha az eredményeket megfelelően disszemináljuk. Kövessük, hogyan hasznosulnak a projektek után, így láthatjuk, mire van igény, mire nincs.

 

Lénárt Györgyné

igazgató, Miskolci Szakképzési Centrum Martin János Szakközépiskola és  Szakiskola

Sokszínű, utazással és élményekkel teli heteket töltöttem egy portugál szakmai gyakorlaton, ami visszatekintve is életem egy fontos epizódja volt. A tanulók is egészen megváltozott jövőképpel érkeztek haza. A külföldi tapasztalatszerzést lehetőségként élték meg, telve önbizalommal, mely után hittel, motiváltan tekintenek jövőjükre.

A portugál szakmai irányítók tanulóinkat családi környezetben is vendégül látták, így a diákok átélhették az elfogadás, befogadás élményét. Egyik tanítványunk állami gondozásban nőtt fel, így először tapasztalta, milyen, mikor a mindennapi ebédeken együtt asztalhoz ülnek. Miután ajándékot kapott a családtól, ő maga is meglepetéseket vásárolt társai számára, hogy visszatérve örömöt szerezhessen.

Valamennyi munkahelyre jellemző volt, hogy különleges empátiával, megértő odafigyeléssel fordultak a sajátos nevelési igényű tanulóink felé. Egy fiú, aki komoly szociális nehézségekkel jött velünk Barcelos városába, olyan odafigyeléssel és tempóval dolgozott, hogy minden egyes héten ő teljesített a legjobban. Ezt kitüntetéssel is jutalmazták, amitől ő kinyílt, s nemcsak bátran kapcsolódott be a beszélgetésbe, de még udvarolni is kezdett, angol és olasz lányoknak. Ő a portugál út nélkül már nem lenne az iskola tanulója.

Az Erasmus+ kihívás, lehetőség számomra. Világossá tette, hogy a fenntartható rendszerszintű változás csakis egy fejlődésbarát környezetben jöhet létre, ami lehetőséget biztosít tapasztalatcserére, együttműködésre, jó gyakorlatok adaptációjára. Erősítette bennem az Európához való tartozást, az európai szellem megértését. A projekten keresztül éreztük át, mit jelent európainak lenni.

A program az intézményi szakképzés minőségének és eredményességének javítását, a szakképző évfolyamon tanulók továbbtanulási esélyeinek növelését, az egész életen át tartó tanulásra való igény kialakítását, az SNI-s tanulóink munkaerőpiaci sikerét jelentheti.

 

Az interjúkat készítették:

BARANYI DIÁNA,

HARGITAI ÁGNES,

SIMON BOGLÁRKA,

SOMOGYI DOROTTYA

Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

 

Kiss

Egri

Pordán

Lénárt

Utolsó módosítás: 2020.12.09.