---

Az ikrek 2022 szeptemberében indult útnak Penangba, ahol a Universiti Sains Malaysián tanultak fél évet. Ottani tapasztalataikról meséltek nekünk.

Hol hallottatok a lehetőségről, hogy Malajziába lehet menni Erasmus+ ösztöndíjjal?

Boldizsár: Az Óbudai Egyetemen az egyik óránkra Malajziából érkeztek vendégtanárok, akik nagyon izgalmas előadást tartottak az országról és az egyetemről, illetve arról, hogy Erasmus+ keretében is lehet ott tanulni. Mi egyből fellelkesültünk és elindítottuk a pályázási folyamatot. Az Óbudai Egyetem tartott Erasmus+ ösztöndíj pályázásra felkészítő workshopokat, ezáltal könnyebben ment a jelentkezési folyamat.

A kiutazással kapcsolatos vízum ügyintézés gördülékenyen zajlott?

Menyhért: A vízum igénylést már a nyár elején elindítottuk az Education Malaysian keresztül, amit jól tettünk, mert többször visszadobták az igényünket amiatt, hogy túlságosan hasonlóan nézünk ki, pedig jeleztük, hogy ikrek vagyunk. Két és fél hónapba telt, amire megkaptuk a vízumot, a hasonlóság problémát pedig úgy küszöböltük ki, hogy szakállat növesztettem.

Mi volt a legnagyobb félelmetek kiutazás előtt?

Menyhért: Nekem talán csak az, hogy ne kerüljünk kórházba, ha megcsíp egy szúnyog.

Boldizsár: Hogy ezt megelőzzük, elmentünk beoltatni magunkat, de kiderült, hogy Penangban egyáltalán nincsen maláriás szúnyog. Ettől függetlenül mi beadattuk a kötelező oltásokat, és igazából jól tettük, mert több olyan csoporttársunk, aki ezt nem tette meg, lebetegedett az első hetekben, nekünk pedig még megfázásunk se volt, amíg kint tartózkodtunk.

Mi volt az első benyomás az országról? Mi volt a legmeglepőbb, amikor megérkeztetek?

Boldizsár: Amikor leszálltunk a repülőről és a taxival a szállás felé mentünk, akkor szembesültünk vele, hogy micsoda felhőkarcolók vannak a szigeten. Olyan érzésünk volt, mintha Dubajba érkeztünk volna. Nem is akartunk hinni a szemünknek.

Menyhért: A legfurcsább az volt, hogy nem találtunk sehol zebrát, ahol átkelhettünk volna az úton. Részben a nagy meleg miatt nagyon kevés gyalogos van, ők is az út szélén sétálgatnak. Mindenki autóval vagy robogóval közlekedik, és járdák sincsenek kiépítve. Mi vettünk egy biciklit az első hét után, amivel nagyon sokat spóroltunk, mert így minden elérhető volt. Ráadásul a rendszeres sportolásnak köszönhetően én 16 kilót fogytam.

Milyen volt a szállásotok?

Menyhért: Mi magánlakást választottunk, mert ugyanolyan árban volt, mint a kollégium, de utóbbi nem tartalmazott légkondit, közös lett volna a fürdőszoba és konyha sem volt, de nekünk fontos volt, hogy otthon tudjunk főzni.

Boldizsár: A privát szálláson volt saját fürdőszoba, mosogatószoba, konyha, erkély és medencehasználati lehetőség. Emellett minden szoba klímás volt. Két teniszpálya, egy kosárlabda pálya, és egy tollaslabda pálya is tartozott az épülethez, amit ingyenesen lehetett használni.

Menyhért: Kértünk egy mikrót a főbérlőtől, hogy meg tudjuk melegíteni, amit főztünk. Ő például nem is látott korábban mikrót, és nem is tudta használni. Csak odahozott egyet, és mondta, hogy üzemeljük be magunknak, mert ők még ilyet nem láttak. Ez azért van, mert a malájok napi szinten étteremben és utcai árusoknál esznek, hiszen annyival olcsóbb így, mint megvenni az alapanyagokat, hogy nem érdemes főzni otthon.

És mi volt a tapasztalat a maláj konyháról?

Menyhért: Nagyon finom volt, de meglehetősen fűszeres, ezért a legelején inkább itthon is ismert gyorsétteremláncoknál ettünk, de az ott rendelt hamburgerek is ehetetlenül csípősek voltak. Mint kiderült, mindenhez használnak egy eleve csípős alapszószt. Volt olyan étterem, ahonnan ki kellett jönnünk, mert még a levegő is annyira csípős volt, hogy nem bírta a szemünk. Egy idő után megszoktunk, mert más lehetőség nem volt. Mindenesetre amióta hazajöttünk, azóta nem nagyon kívánjuk a csípőset.

Meséljetek kérlek az oktatási rendszerről!

Menyhért: A bölcsőde, az óvoda és úgy általában az oktatás angolul zajlik, a maláj nyelvet csak a családon belül használják.

Boldizsár: Az oktatási rendszer hasonló az itthonihoz. Ami azonban meglepő volt, hogy a diákok az egész félév során nem tudhatják, hogy milyen jegyeket szereztek, nem mondják el nekik a dolgozatok végeredményét. Egész szemeszterben gyűjteni kell a jegyeket, majd a félév végén, mikor megírtunk minden vizsgát, kalkulálnak egy összesített jegyet. Még a tanáraink se tudták az eredményeinket, mert nem ők javították a dolgozatokat, hanem egy másik egyetem oktatói. Szerintünk ez nem volt olyan jó, mert így fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan teljesítünk a félév során, nem volt viszonyítási alapunk menet közben. De pont emiatt is mi minden órán részt vettünk, és szerencsére az összes tárgyunkat sikeresen teljesítettük. Nem a cserediákokkal tanultunk együtt, hanem malájokkal. Minden tanórán volt csoportbontás, ahol egy cserediákot két helyi malájjal tettek össze.

Maláj nyelvórátok is volt?

Boldizsár: Igen, és a félév során ebből a tárgyból volt a legtöbb óránk. Heti négy órás tárgy volt, és a legkisebb kreditértéket érte, de megérte, mert olyan szintre jutottunk fél év alatt maláj nyelvből, mint a gimnázium négy éve alatt spanyolból.

Hogyan zajlottak a vizsgák?

Boldizsár: A vizsgarendszer sokkal szigorúbb volt, mint otthon. 300-400-an vizsgáztunk egyszerre egy nagy teremben, előre megszabott ülésrend szerint. Mindannyian kaptunk egy személyes kódot, ez szerepelt a lapon a nevünk helyett, így a javító tanár sem tudhatta, kinek a dolgozatát javítja. Katonák felügyelték az összes vizsgát, és egy üdítőn és tollon kívül mást nem lehetett bevinni.

Miben fejlődtetek a legtöbbet a Malajziában töltött idő alatt?

Boldizsár: Nekem a soft skilljeim fejlődtek sokat. Emellett a szervezőkészségem és a teherbírásom, mert nagyon sokat kellett tanulni, készülni az órákra. Szakmailag a marketingkommunikációs és digitális kommunikációs óráink adtak sokat. Volt olyan kurzusunk, amely keretében csoportban kellett Tiktok videót készítenünk cyber-bulling témakörben.

Melyik volt a legizgalmasabb kurzusotok?

Menyhért: Felvettük a kortárs tánc órát, a félév végén pedig egy táncgálán mutattuk be, amit tanultunk. Mi régen tornáztunk, és én meg tudtam csinálni a táncpartneremmel azokat az akrobatikus mozdulatokat, amiket a többiek nem, így én lettem a koreográfia egyik főszereplője.

Mi volt a legnagyobb élmény, ami kint ért titeket?

Boldizsár: Szerintem a legnagyobb élmény az a Monkey Beach volt, ahol kis majmokat láthattunk testközelből. Érdekes volt, hogy fürdőzés és séta közben ott ugrálnak körülöttünk. Illetve találtunk olcsó repjegyet, így Thaiföldre is át tudtunk utazni egy pár napra.

Barátságok is alakultak az Erasmus+ időszak alatt?

Menyhért: Főként ázsiaiakkal találtuk meg a közös hangot. Nekem itthon az egyik legjobb barátom is ázsiai, így nem volt nehéz velük kialakítani jó barátságot, de európaiakkal is sikerült összebarátkozni, egy finn fiúval is nagyon jóban lettünk. Rengeteg helyivel is megismerkedhettünk, nagyon nyitottak voltak.

Mi az Erasmus+ félévetek legnagyobb tanulsága a számotokra?

Boldizsár: Hogy merjünk elindulni a világba, és ne csak Európán belül. Szerintem a legjobb döntés volt kiszakadni a napi rutinból, és tényleg világot látni, megismerni egy másik országot.

Mi a terv a jövőre nézve?

Boldizsár: Mivel csak pozitív élményekkel gazdagodtam az utazásom során, így újra pályáznék. Most diploma utáni szakmai gyakorlaton kezdtem el gondolkodni, amit az egyik szaktársunk ajánlott.

Menyhért: Én is tervezem, hogy újra pályázok, mesterképzésen jelentkeznék újra Erasmus+ ösztöndíjra.

Menyhért és Gáspár részletesen beszélt az malajziai ösztöndíjról az erasmusplus_hu Instagram oldalon. Az első benyomásaikról szóló élőzést itt lehet visszanézni, a mobilitás utáni élménybeszámoló pedig ide kattintva található.

 

Utolsó módosítás: 2023.05.25.