---

Milyen inklúzióval kapcsolatos hazai és nemzetközi kezdeményezésekben, tevékenységekben vesz részt, mióta foglalkozik a területtel?

Tulajdonképpen már az egyetemi tanulmányaim óta ezzel a területtel foglalkozom, eleinte önkéntesként, majd később az ELTE munkatársaként. 2010-2011-ben zajlott az Európai Unió egyik nagy projektje az UNICA (Európai Fővárosok Egyetemeinek Szövetsége) szervezésében és konzorciumi vezetésében, melyben én is részt vettem, mint az ELTE hallgatói képviselője. Ez volt az első olyan projekt, amikor inklúzióval, európai ügyekkel, nemzetköziesítéssel, és az Erasmus+ programmal foglalkoztam. A projekt célja az volt, hogy az Erasmus+ programot még inkluzívabbá tegye – a hangsúly a fogyatékossággal élő hallgatók mobilitásának elősegítésén volt. 2012-ben bekapcsolódtam az EAIE (Európai Szövetség a Nemzetközi Oktatásért) munkájába, ahol az Access and Diversity munkacsoportba kerültem, később pedig a csoport vezetését is átvettem. 2015-2017 között az Európai Bizottság nemzetközi munkacsoportjának (NA Working Group On People With Special Needs) külső tanácsadója voltam az inklúzió kapcsán, ez egy másik kiemelkedő időszaka volt az életemnek. Itt már sok olyan dolgot előirányoztunk, ami most, a 2021-2027-es programidőszakban megjelenik. 2019 óta a CHARM Európai Egyetemek Szövetség inklúziós csoportját vezetem. Nagyon boldog vagyok, hogy mind az akadémiai, mind a nemzetközi tevékenységeim során az inkluzív oktatás, a szakpolitika fejlesztés és alkotás is a munkám része.

Az elért eredmények, projektek közül mire a legbüszkébb?

Mivel ezek a projektek láncszemekként egymásba fűződve működtek, illetve működnek, nem tudnék egyet kiemelni a sok közül, hiszen mindegyik egymást támogatta, segítette és ez egy óriási dolog. Ugyanígy fűződnek egymásba a mobilitás és az inklúzió területén végzett munkáim, de akár az uniós tevékenységek is. Így azt érzem a legnagyobb eredménynek, hogy ezek a kezdeményezések nem forgácsolódnak szét, hanem egymáshoz kapcsolódnak, egymásra épülnek.

...mikroszinten is sokat tudunk tenni, hiszen a sok apró lépés összeadódik."

Ön szerint mire kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni, hogy még több pozitív eredményt érhessünk el az inklúzió terén?

Azt gondolom, hogy akár globálisan, akár nemzeti, vagy bármely oktatási szinten nézzük is, az együttműködés megerősítése lehet a megoldókulcs. Nagyon fontos, hogy amikor egy projektet megvalósító csapat összeül, az inklúzió szempontjai se maradjanak ki a tervezésből. Ha a tervezőasztalon ezek a szempontok megjelennek, az már egy nagyon jó kiindulópont. Van is erre egy angol kifejezés – inclusion by design –, ami azt jelenti, hogy a tervezés, a megvalósítás és a monitorozás teljes folyamata alatt az inklúzió szempontjait is figyelembe vesszük. Erre a fajta tervezési módra bátorítok minden kollégát és szervezeti működést.

Van-e olyan nemzetközi példa, amit kiemelne?

Sok jó gyakorlat van a világban, amelyeket fontos megosztani egymással, de észben kell tartanunk, hogy nincs egyféle jó megoldás. Magyarországon büszkék lehetünk arra, hogy nagyon sok alulról jövő kezdeményezés van, emellett felülről lefelé irányulóra, tehát szervezeti működési szintűre is látunk sok jó példát. Természetesen az érezhető, hogy a nyugat-európai országok már 20-30 évvel ezelőtt elindították ezeket a folyamatokat – akár a diverzitás vagy a társadalmi együttműködés témakörében – de ez nem jelenti azt, hogy náluk minden zökkenőmentesen működne. A nemzetközi szakirodalom és a mindennapi gyakorlatok is alátámasztják azt, hogy a világ számos pontján vannak nehézségek, ha esélyegyenlőségről, diverzitásról, inklúzióról beszélünk.

A tavaly novemberi társadalmi befogadás témájú rendezvényünkön nyitó előadást tartott az inklúzió hazai és nemzetközi helyzetéről. Azóta történt-e valamilyen nagyobb változás?

A 2021-2027-es programidőszakban kiemelt szerepet kap a diverzitás és az inklúzió. Egyre több pozitív hatás érezhető, nagyobb figyelem irányul erre a területre a különböző európai szervezetek, illetve európai egyetemi szövetségek munkájában, de a többi szektorban is egyre erőteljesebben van jelen. A jelentőségét egyre szélesebb körben ismerik el mind nemzeti, mind uniós, mind globális szinten.

Mit üzenne az olvasóink számára?

Az üzenetem mindannyiuk számára az, hogy ne veszítsék el a reményt. Az inklúzió, a diverzitás és a társadalom békében való együttélése és együttműködése nem egyik napról a másik napra alakul ki, és sokszor elkeseredünk akkor, amikor különböző globális kihívásokkal szembesülünk. Azt gondolom, hogy mikroszinten is sokat tudunk tenni, hiszen a sok apró lépés összeadódik. Zárásként szeretnék egy fontos üzenetet megosztani, amit egy konferencián, egy kollégámtól hallottam: „Igyekezzünk aktívan figyelni és meghallgatni egymást, ez is kulcsa annak, hogy egy még békésebb és inkluzívabb társadalomban éljünk”.

 

Karnuts-Takács Zsuzsanna
Kommunikációs Igazgatóság | Tempus Közalapítvány

Utolsó módosítás: 2023.11.14.