---

Hogyan léptél rá a nemzetköziesítés útjára?

Kiss-Bauer Szilvia, Erasmus+ mentor

Ha csak a magam szemszögéből nézem, akkor viszonylag korán, hiszen már középiskolás koromban többször jártam külföldi gyakorlaton vagy tanulmányúton. Az egyetemi éveim alatt pedig egy évet Hollandiában töltöttem. Ezek az időszakok nagy hatással voltak rám.

Később több nemzetközi projektben vettem részt a korábbi munkáimhoz kapcsolódóan.

A Vas Vármegyei Szakképzési Centrumban az iskoláink Erasmus+ programjainak megvalósítása során kapcsolódtam be az intézményi nemzetköziesítési folyamatokba, most pedig az akkreditált Erasmus+ program megvalósításáért vagyok felelős. Amellett, hogy projektmenedzserként irányítom a projektet, számos külföldi partnerünkkel tartom a kapcsolatot. Egyre több hazai és nemzetközi rendezvényen részt veszek annak érdekében, hogy tovább bővítsük partnerhálózatunkat.

Miért döntöttél úgy, hogy belépsz az Erasmus+ Mentorhálózat csapatába?

Azért csatlakoztam az Erasmus+ Mentorhálózatához, mert az eddigi tapasztalataimat, tudásomat szeretném átadni a régiómban található intézményeknek, hogy az Erasmus+ adta előnyökkel és fejlesztési lehetőségekkel ők is élni tudjanak, és ezáltal közösen tudjuk a régiót fejleszteni, támogatni.   

Mit tartasz a mentor legfontosabb feladatának?

A bizalomépítést az intézményekkel, mert hiszem, hogy így tudunk eredményes munkát végezni. Emellett pedig a naprakészséget, hiszen nagyon sokféle kérdés és kérés érkezik hozzám, melyekre hiteles, megbízható választ kell adnom.

Mik a személyes motivációid a mentori munkában?

Azt vallom, hogy minden munkát, feladatot akkor tudok jól végezni, ha hiszek benne és azt szívvel-lélekkel csinálom. Ezt a lelkesedést szeretném átadni az intézményeknek ahhoz, hogy az első lépéseket meg tudják tenni.

Rendszer szinten pedig örülnék, ha a munkánk segíteni és támogatni tudná a teljes oktatási rendszer fejlődését.

Melyik mentori tevékenységet szereted a legjobban?

A legjobban a személyes konzultációkat szeretem, mert az egy másfajta kapcsolódási mód: mélységében ismerhetem meg az intézményt, a specifikus céljaikat, és így hatékonyabban tudom őket támogatni, miközben a kollégákkal is közvetlenebb kapcsolatot tudok kialakítani.

A projektjük mely fázisában/milyen tevékenységek támogatásához kérnek segítséget a hozzád forduló intézmények?

A Nyugat-Dunántúl helyzete speciálisabb más régiókhoz képest, arányaiban kevesebben pályáztak korábban. Így a személyes motivációm az, hogy minél több intézménnyel megismertessem az Erasmus+ adta lehetőségeket. Ebből adódóan legtöbbször a nemzetköziesítés kezdeti fázisában találkozom az intézményekkel.

Emellett az intézmények konkrét megoldásra váró problémákkal fordulnak hozzám  a már futó projektjeik az operatív megvalósítását érintő kérdésekben.

Mindig tud segíteni a mentor?

Igen. De ez nem azt jelenti, hogy minden problémát meg tudunk oldani, úgy, hogy annak csak pozitív kimenetele lehet a hozzánk forduló intézmények számára.

Hiteles információval szolgálunk, irányt mutatunk, ami azt is jelenti, hogy néha szembesítenünk kell az intézményt azzal, hogy a felmerült problémát nem jól kezelte, ennek pedig lesznek/lehetnek következményei.

A mentor támogatása garancia a sikeres pályázatra?

Nem. Hiszen a források felosztása országos szinten értékelés és rangsorolás alapján történik és a források nagysága sajnos nem végtelen.

De azt biztosan tudom és tapasztalom, hogy a befektetett energia minden esetben megtérül.

Mi a legnagyobb kihívás a mentori létben?

Az egyensúly fenntartása a család, a Centrumban végzett feladataim, és a mentori munkám között.

Mit tekintesz az elmúlt időszak legnagyobb sikerének?

Jó néhány intézménnyel a közös munka már a pilot évben elkezdődött. Akkor közösen hoztunk egy döntést, egy szövetséget alkottunk annak érdekében, hogy az intézményük elinduljon a nemzetköziesítés útján. Ennek érdekében sokat dolgoztunk és fejlődtünk az elmúlt időszakban. Az intézmények mind-mind más lépcsőfoknál tartanak ebben a folyamatban, néhányuk pedig már a pályázatát is benyújtotta a tavaszi beadási fordulóban. Hogy az út a fontosabb vagy a cél? Szerintem mindkettő. A cél egy igazodási pont, hogy tudjuk hova tartunk. Az út, amit végig járunk a cél érdekében egy tudás- és tapasztalatszerzési folyamat. 

Mi az eddigi legkedvesebb, mentoráláshoz kötődő élményed?

Az egyik intézményi koordinátor egy nagyon intenzív pályázatbeadási hajrá után azt mondta, hogy igen túl vagyunk rajta, és nem lesz csalódott, ha a pályázatuk végül nem nyer támogatást, hisz remek pályázatot írtak, és szakmailag nagyon sokat tanult, amit más területeken is tud majd kamatoztatni. Elindult az intézményükben a közös gondolkodás.

Milyen gyakran cserélsz tapasztalatot mentortársaiddal?

Havonta egyeztetjük megbeszélések keretében az elmúlt hónap történéseit. Minden mentor minden egyes tevékenysége más és más, hiszen a hozzánk forduló intézmények is eltérőek. Én a szakképzésben szerzett tapasztalataimmal tudom támogatni a mentortársaimat, ők pedig engem köznevelési terület specialitásaiban. Nagyon jól kiegészítjük egymást.

Mit jelent számodra a Mentorhálózat csapatának tagja lenni?

Megtiszteltetés, hogy bíznak a megszerzett tudásomban, tapasztalatomban és látják bennem a potenciált, hogy ennek átadásával támogathatom az intézményeket. Hálás vagyok a mentortársaimnak, hisz mindenben támogatjuk egymást nem csak szakmailag, hanem emberileg is.   

Milyen előnyökkel jár a programban való részvétel a szakképző intézmények számára, miért ajánlanád?

Az Erasmus+ új dimenziót nyit az intézmények fejlesztésében. Tanulók és oktatók, illetve munkatársak idegennyelvi készségeinek, egyéb kompetenciáinak fejlesztésére, külföldi kapcsolatok építésére kiválóan alkalmas. 

Megismerhetünk és tanulmányozhatunk más oktatási rendszereket, amelyekből a jó gyakorlatokat adaptálhatjuk és akár tovább is gondolhatjuk. Sokat tanulhatunk a programban egymástól és ezeket itthon felhasználva fejleszthetjük az intézményünket, a tudásmegosztás által pedig más intézményeket is.

Milyen gyakorlati tanácsokat tudnál adni azoknak a szakképző intézményeknek, akik még csak most szeretnének elindulni a nemzetköziesítés útján?

A meglévő nemzetközi kapcsolataikat felhasználva (testvérvárosi, iskolai, egyéb projekt együttműködésekből stb.) alakítsák ki a stratégiai céljaikat. Tanulói, oktatói, intézményi szinten határozzák meg a prioritásaikat, a fejlesztési területeiket. Ennek mentén haladva indítsanak közös szakmai együttműködéseket és erre alapozva kapcsolódjanak be a programba.

Mit látsz, hogyan lehet biztosítani a külföldi szakmai gyakorlatok minőségét és a tanulási eredmények elismerését?

Nagyon szoros szakmai együttműködés mentén a külföldi fogadópartnerekkel, a magyaroroszági duális képzőhelyekkel és az iskolákkal. Tekintve, hogy a külföldön töltött gyakorlatokat a szakképzési törvény alapján már el lehet ismerni, így a tanuló előképzettségének, előrehaladásának megfelelően szükséges a tevékenység-alapú képzési tartalmakat meghatározni a mobiltás időtartamához igazítva. Fontos előre tudni, hogy milyen technológiai újdonságokkal ismerkedhetnek meg, melyek azok a tevékenységek melyeket gyakorolhatnak.

Mennyire jellemző a régiódban, hogy a nemzetköziesítés az oktatási és képzési intézmények mindennapjának része?

A szakképzés területén azt mondhatom, hogy jól állunk, hisz nagyon sok az akkreditált intézmény, rendkívül aktívak a programban, és a nemzetköziesítés a mindennapjaik része. 

A köznevelés területén a tavalyi évben számos intézménnyel megkezdtük a közös munkát és nagyon jó úton haladunk. A cél, hogy ezt a kört minél jobban bővítsük.

Mi tanácsolsz azoknak, akik eddig nem mertek belevágni a nemzetköziesítésbe?

Azt, hogy ne féljenek tőle. Ez egy tanulási folyamat, amelynek minden elemét hasznosítani tudja a részt vevő kolléga és az intézmény is. Apró lépésekkel kell haladni, tudatosan építeni a kapcsolatokat belföldön és külföldön egyaránt, amely nagy hatással lesz a mindennapjaikra.

Fotók: Kiss-Bauer Szilvia

Tudjon meg többet az Erasmus+ Mentorhálózat működéséről és keresse fel régiós mentorát!

 

Utolsó módosítás: 2025.06.03.