---

Dr. Pajrok Andor az Eötvös József Főiskolán nemcsak pénzügyi és számviteli tárgyakat oktat, hanem 2011 óta a nemzetközi kapcsolatok koordinátora is. Munkája eredményeképpen például 10%-kal növekedett a CEEPUS-ban beutazó oktatók száma tavaly óta. Ő maga arra a legbüszkébb, amikor sikerül egy-egy bizonytalan vagy nehéz helyzetben lévő hallgatót végig kísérni a mobilitási folyamaton. Munkája elismeréseként „Mester Koordinátor” díjban részesült az Országos Koordinátori Találkozón.

Mi motivál leginkább a nemzetközi koordinátori munkádban?

Leginkább az motivál, hogy a munkám során különböző gondolkodásmódokkal, munkastílusokkal és kulturális hátterekkel találkozhatom. Hidat építhetek különböző kultúrák, szervezetek és emberek között. Különösen inspiráló számomra, amikor a közös munka valódi fejlődést hoz, és az együttműködés minden résztvevője elégedetten, kölcsönös megértéssel halad előre.

 

Kérjük, ossz meg egy különleges történetet vagy emléket, amely a hallgatókkal való munkád során történt!

Elsőként azok az operatív helyzetek jutnak eszembe, amelyek szorosan kapcsolódnak a hallgatók mindennapjaihoz. A brazil diákok például nem tudnak foci nélkül élni, és sajnos egy véletlen baleset következtében már a fogadásuk hetében egyikőjüknek térdszalag‑szakadás miatt műtétet kellett intézni. Soha nem tudhatjuk, mi jön, ezért gyorsan és leleményesen kell reagálnunk a váratlan helyzetekre.

A vendégfogadás kezdeti lépéseihez a különféle gasztronómiai sajátosságok felfedezése is hozzátartozik, amelyek gyakran tartogatnak meglepetéseket. Előfordult például, hogy egy Afrikából érkező hallgató még soha nem kóstolta a pizzát, amit ma már világszerte elterjedt gyorsételként tartunk számon. Öröm volt látni, mennyire ízlett neki! Egy másik emlékezetes esetben a kínai édes-savanyú ízvilág hazai megfelelőjeként a „túrós rétes savanyú uborkával” került terítékre. Ez aztán valóban váratlan párosítás – a klasszikus édesség és a savanyú uborka találkozása minden képzeletet felülmúlt!

 

Mely eredményre vagy pillanatra vagy a legbüszkébb a koordinátori munkádban?

A koordinátori munka csúcspontjai azok a helyzetek, amikor sikerül egy-egy bizonytalan vagy nehéz helyzetben lévő hallgatót végigkísérni a mobilitási folyamaton. Büszkeséggel tölt el, amikor látom, hogy végül magabiztosan indulnak el, majd gazdag élményekkel és pozitív tapasztalatokkal térnek haza. 

 

Milyen érzés volt számodra elnyerni a Mester Koordinátor elismerést?

Nagyon felemelő és megtisztelő érzés volt, mert nemcsak a saját munkám elismerésének tekintettem, hanem az intézmény vezetőségének elkötelezettségét, valamint a nemzetközi partnereinkkel és a csapatommal elért közös eredményeket is visszatükrözte. A díj számomra azt jelenti, hogy együtt olyan környezetet teremtettünk, ahol a hallgatók és a munkatársak biztonságban és támogatva valósíthatják meg nemzetközi mobilitásaikat.

 

Hogyan látod, mi motiválja leginkább a hallgatókat a te egyetemeden, hogy belevágjanak külföldi mobilitásba?

A hallgatókat leginkább a szakmai fejlődés, az önállóság és az új élmények iránti vágy motiválja. A külföldi mobilitás számukra egyszerre kihívás és lehetőség. Ugyanakkor bízom benne, hogy a munkatársaimmal együtt kialakított támogató környezet és sokrétű segítségnyújtás hozzájárul ahhoz, hogy határozott döntést hozzanak a nemzetközi tapasztalatszerzés mellett.

 

Vannak az egyetemen olyan egyedi programok, hagyományok vagy támogatási lehetőségek, amit a hallgatók különösen kedvelnek?

A hallgatók számára nagy értéket képviselnek a mobilitási tanácsadások, a pályázati útmutatók, a mentorálás és a kiutazást segítő adminisztratív támogatás. Ezek a szolgáltatások jelentősen csökkentik a bizonytalanságot, és megkönnyítik a külföldi mobilitás melletti döntéshozatalt. Tapasztalataim alapján a hallgatók különösen azokat a programokat kedvelik, amelyek közelebb hozzák számukra a nemzetközi közösséget: ilyenek a nemzetközi estek, a hallgatói orientációs napok vagy a külföldi hallgatókat segítő buddy-rendszer. Ezek nemcsak élményt adnak, hanem segítik a beilleszkedést és a kapcsolatok építését, a kiutazást is.

 

Milyen tanácsot adnál egy kezdő nemzetközi koordinátornak? És mit üzennél a hallgatóknak?

Egy kezdő nemzetközi koordinátornak azt javasolnám, hogy legyen nyitott, türelmes és rugalmas. A nemzetközi koordináció sokszínűsége egyszerre izgalmas és kihívásokkal teli, ezért fontos, hogy bátran kérdezzen, merjen tanulni a tapasztaltabb kollégáktól, és ne féljen a váratlan helyzetektől. Érdemes tudatosan építeni a partnerkapcsolatokat, mert a jó együttműködések hosszú távon meghatározzák a mobilitások sikerét. Talán a legfontosabb, hogy mindig tartsa szem előtt a hallgatók számára ő a biztos pont, akihez bármikor fordulhatnak – ez a bizalom a munkája egyik legnagyobb értéke.

A hallgatóknak üzenem, hogy merjenek nagyot álmodni és ne féljenek kilépni a komfortzónájukból. A nemzetközi mobilitás olyan élményeket és készségeket ad, amelyek az egész életükre hatással lesznek – szakmailag és emberileg is. Bízzanak abban, hogy nincsenek egyedül, mert az intézmény és a koordinátorok minden lépésben mellettük állnak. Fogják fel a mobilitást lehetőségként, nem pedig kockázatként – a világ nyitva áll előttük, és minden új tapasztalat hozzátesz ahhoz, akik lesznek.

Fotó: Szamler Roland

Utolsó módosítás: 2026.01.22.