A szakértő válaszol… (3.) - Bunda vagy nem bunda? Van-e esélyem a pályázatommal vagy csak a csókosok nyernek?

„Nem tudok nyerni hazai pályázaton, mert nincsenek kapcsolataim, nem tudom, kit kell megkenni… Ja, hogy ők? Ők persze, hogy nyertek, 15%-ért elintézte a pályázatírójuk, hogy nyerjenek!” Cikksorozatunk ezen részében Kellermann Éva, a Tempus Közalapítvány projektmenedzsment képzésének oktatója a sikeres pályázatnyeréshez ad praktikus tanácsokat.

Valljuk be, őszintén, ez az egyes számú kérdés, ami a potenciális pályázókat foglalkoztatja: tiszta-e a verseny a pályázati rendszerekben, vagy tényleg nem lehet valamely illetékes lefizetése nélkül nyerni? Nehéz ebben a kérdésben bármi biztosat mondani. Nagyon kevés a konkrétum, a történetek mindig „a szomszéd unokatestvérével” esnek meg, és az is jogos észrevétel, hogy aki konkrét visszaélést bizonyítani tud, az tegye meg a büntetőfeljelentést, de legalább – ha uniós pályázatról van szó – tegyen bejelentést a www.anti-lop.hu oldalon. Magyarországon folytak és folynak vizsgálatok pályázati korrupciós ügyekben, mégsem a vizsgálatok eredményei, hanem elsősorban a közhangulat, a közvélemény minősítik a magyar pályázatokat korrupciógyanúsnak. Tehát nem bizonyított tényekről, hanem bizalomhiányról van szó. Azt pedig azért senki nem állítja, hogy valamennyi pályázat esetében előre leosztott támogatásokról vagy kötelező kenőpénzekről lenne szó. 

Mit tehetünk hát, ha ilyen félelmeink vannak? Nem árt például jó viszonyt ápolni a pályáztató szervezetek munkatársaival (ennek az a legjobb alapja, ha volt már az adott pályáztatónál sikeresen elnyert, felhasznált és elszámolt pályázati támogatásunk). Ha érdekel egy adott pályázati kiírás, csak annyit kell kérdezni attól a munkatárstól, akivel jó viszonyt ápolunk: „érdemes-e pályázni, jó esélyünk van-e a nyerésre”? (Figyelem! Nem azt kérdezzük, hogy „garantálni tudja-e, hogy nyerünk”, vagy hogy „mit kell tennünk azért, hogy nyerjünk”?) A reakcióból érezni fogjuk, jó szívvel mond-e igent (mert általában ez a „kötelező” válasz)Ha valamiért habozik, az üzenetértékűde ne gondoljunk rögtön korrupcióra, jelentheti ez egyszerűen azt is, hogy a pályázat nem ránk van kitalálva, pl. ő már látta, hogy a tájékoztató napokon a hátrányos helyzetű települések potenciális pályázói százával jelentek meg, mi viszont budapestiek vagyunk, így a bírálat során biztosan ponthátrányból indulunk az adott bírálati szempontrendszer alapján.

Logikusnak tűnik, hogy a kisebb összegű támogatásokkal kecsegtető pályázatokat kevésbé érintheti a korrupció, mint a nagyokat: kis pénzért kevésbé érdemes kockáztatni, és a törvényes utat megkerülők általában nagyobb összegekben „játszanak”. Mindenképpen becsüljük meg a kisebb összegű támogatásokat nyújtó pályázatokat is, hiszen fillérből lesz a forint. A legsikeresebben pályázó szervezetekre, önkormányzatokra is jellemző, hogy nem hanyagolják a kis pályázatokat akkor sem, amikor már évi több száz(!) nyertes pályázattal büszkélkedhetnek – ilyenkor már csak rutinból is gyorsan mennek ezek. A kezdő pályázók pedig pont ellentétes okból pályázzák meg a „kicsiket”: nekik még ezek sem mennek rutinszinten, valahol pedig el kell kezdeni a pályázatírást, sőt, ami sokkal fontosabb, a pályázatnyerést!

A közvélekedés úgy tartja, hogy a korrupció elsősorban az itthon működtetett pályázati rendszereket érinti, a magyarok általában korruptabbnak tartják saját országukat az uniós tagállamok átlagánál. Ha magunk is így gondoljuk, itt a remek alkalom arra, hogy megméressük magunkat a nemzetközi színtéren. Az Európai Bizottság számtalan pályázati lehetőséget hirdet meg évről évre, amelyre rendszerint nemzetközi együttműködések keretében pályázhatunk (az ún. közösségi programok bemutatását ld. angol nyelven itt).Ne csak uniós pályázatokban gondolkodjunk, ott vannak például a Nemzetközi Visegrádi Alap évről-évre meghirdetett pályázatai vagy a Norvég Alap nyújtotta lehetőségek.

Végezetül nagyon fontos megemlíteni, hogy az új, 2014-2020-as tervezési időszak operatív programjai tekintetében a magyar kormány nemcsak a rendszer korrupciómentessé tételét ígérte, hanem felülvizsgálja az uniós támogatások pályázatos úton történő elosztásának szükségességét, és a pályáztatást azokra a területekre korlátozza, ahol valóban szükségét látja a versenyeztetésnek. Ilyen terület lesz pl. a tehetséggondozás vagy a kutatás-fejlesztés. A közszférában azonban jórészt központi szakpolitikai döntések alapján határozzák majd meg, hogy hová jut támogatás, ahol lehet, mellőzik a közszférán belüli versenyeztetést. A nyílt pályáztatás mellett további, az egyes konstrukciókra optimalizált, alternatív támogatáselosztási formák is (nagyobb) teret nyernek: normatív támogatás, kisprojektek finanszírozása közvetítő szervezeteken keresztül (global grants), többfordulós pályázatok, tárgyalásos alapú programtámogatás stb.


Hogy mindez valóban átláthatóvá teszi-e a pályázati rendszert, és sikerül-e kiiktatni a korrupció esélyét, az a jövő zenéje. Egy azonban valószínű: az új rendszerben a vesztes pályázatokra pazarolt idő és energia összességében jelentősen csökkenhet. Valójában talán a legjobban pedig ettől a pazarlástól félünk ma is.

A szerzőről:

 

Kapcsolódó tartalom:

Projektmenedzsment képzés

 

Utolsó módosítás: 2017.07.25.