Cigánytelepről egyetemre – és még tovább -

Cigánytelepről egyetemre – és még tovább

2010 | Felnőtt tanulás, Szakképzés | hátrányos helyzet, mobilitás, munkaerőpiac, szakmai gyakorlat | Veszprém | Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület - Balogh László

Kívülről úgy tűnik, rendkívül nehéz helyzetből, szinte legyőzhetetlennek tűnő hátrányokkal indultál. Te magad hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?

Nagyon szegény körülmények között, de szeretetben nőttem fel. Óvodába egyáltalán nem jártam, ezért az általános iskola első éveiben valóban komoly lemaradásokat kellett leküzdenem. A legtöbb nehézséget a magyar nyelv jelentette, ugyanis sátoros (cerhari) oláh cigányokként otthon cerhari cigány nyelven kommunikáltunk egymással, és csak körülbelül 10 éves koromra tanultam meg megfelelően magyarul. A nyelv mellett az anyagi különbségek is problémát jelentettek, a kirándulásokról mégsem hiányoztam. Ugyan gyakran kártyán szedtem össze a pénzt ezekre a programokra, hiszen kártyázni hamarabb tudtam, mint olvasni, de legalább nem maradtam ki a közösségi élményekből. Mindenképp tanulni akartam. Láttam, hogy körülöttem nagyon nagy szegénységben él mindenki, nincs állandó munka. Én mást akartam, és nagyon hamar tudtam, hogy ezt csak a tanulással érem el.

Milyen tényezők befolyásolták a pályaválasztásodat?

Olyan környezetben nőttem fel, ahol a szellemi tevékenységet nem is nevezték munkának, ahol a munka csak a kétkezi, látható munkát jelentette. Végzős diákként mégis úgy döntöttem, nem állok meg az érettséginél sem, továbbtanulok. Mindenki biztatott, de azért a közvetlen környezetemben számtalanszor elhangzott az is: „minek tanulsz, úgysem leszel polgármester”. Én azonban azt éreztem, hogy egyrészt sosem akarok olyan nehezen élni, mint a nagyszüleim, többet akarok az élettől, másrészt segíteni szeretnék, szegény emberekkel akarok foglalkozni, így a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára jelentkeztem általános szociális munkás szakra. A sikeres felvételit komoly tanulás követte, másodévesként már a Magyarországi cigányok oktatási helyzete, különös tekintettel a Demecseri Oktatási Centrum helyzetére című dolgozatommal bekerültem a Tudományos Diákköri Konferenciára, ahol 3. helyezést értem el. 2008. június 29-én pedig valósággal történelmet írtam a demecseri cigányság körében, én voltam az első a közösségben, aki diplomához jutott. Szerencsésen alakult a helyzetem, már másnap el is kezdtem dolgozni, amivel valóban példát tudtam mutatni, hiszen tanultam, és amit tanultam, azzal el is tudtam helyezkedni.

Hogyan tudtál beilleszkedni a munka világába?

Az első munkahelyemen és a későbbiekben is szinte mindenhol azt éltem meg a legnehezebben, hogy egyedüli romaként dolgoztam. Viszont szociális területen tevékenykedhettem, valódi segítséget nyújtva ezzel az embereknek, és ez nagyon fontos volt nekem. Jelenleg önkéntesként dolgozom az Egyesült Királyságban és angolul tanulok. Egyik nagy célom, hogy nemzetközi ifjúsági tréner lehessek, ugyanis facilitátorként már több nemzetközi táborban tevékenykedtem, de idáig sajnos csak tolmáccsal tudtam ezt kivitelezni.

Hogyan kezdődött mindez, hogy jutottál el nemzetközi programokig?

A romaweb.hu oldalán találtam egy felhívást, miszerint cigány fiatalokkal foglalkozó szakembereket és cigány civil szervezetek vezetőit, tagjait várják egy tréningre. Így kerültem kapcsolatba a „Fekete Sereg” Ifjúsági Egyesülettel. Csatlakoztam a programjukhoz, majd nekik köszönhetően bekapcsolódtam a Grundtvig programba, ahol Európa több országának szervezetei cseréltek tapasztalatot kisebbségek és bevándorlók integrációja témában (M3: Mobility-Minorites-Migrants; Mobilitás-Kisebbségek-Bevándorlók). Magyarországon kívül olasz, spanyol, francia, angol, lengyel és osztrák civil szervezetek vettek részt a projektben. Ennek a munkának köszönhetően eljutottam az „Alpok fővárosába”, Innsbruckba is: ez volt életem első külföldi útja, előtte soha nem léptem még át az országhatárt. Szakmai tekintetben szintén nagyon erős hatással volt rám ez a néhány nap, számos ország képviselőivel találkozhattam, külföldiek előtt, nemzetközi platformon szót emelhettem a cigányság érdekében, előadást tarthattam a romákról.
Aztán elindult egy Leonardo projekt, szintén a Fekete Sereg és a Diagonál Magyarország szervezésében, az alábbi témában: Hálózatépítés romák/cigányok szakképzési és munkaerő-piaci hozzáférését elősegítő jó példák gazdái között (a program neve: MAVEN „Bölcsődtől a sírig”). A téma teljesen illeszkedett a tevékenységeimhez, így a harmadik találkozón már én mutathattam be a csoportnak (magyar, cigány, francia, angol, spanyol, osztrák, szenegáli, brazil, lengyel, kurd többféle nemzetiségű embereknek) a megyénk helyzetét.

Összefogás a helyi fiatalokért
A „Fekete Sereg” Ifjúsági Egyesület Veszprém megyében, Nagyvázsonyban működik. 16 éve dolgoznak a helyi és környékbeli fiatalokért. Hasznos szabadidő eltöltést biztosítanak a számukra, felkarolják a csellengőket, valamint országos, illetve nemzetközi rendezvényeket, tréningeket, tanulmányutakat is szerveznek. A Grundtvig és a Leonardo programba 14 fiatalt vontak be, akikkel azóta is szorosan együttműködnek – mondta el Kandikó Rita, az egyesület nemzetközi kapcsolatainak koordinátora.

Mi az, amit mindenképp kiemelnél ezekkel a programokkal kapcsolatosan?

A legfontosabb a mobilitás megtapasztalása volt, elmozdulni arról a helyről, ahol élek. A Grundtvig programban megtapasztalhattam, a civilek mennyi mindent megtesznek azért, hogy a hazájukban élő kisebbségek, bevándorlók könnyebben integrálódjanak, tanuljanak, és munkához jussanak; a Leonardo programban pedig a fiatalok munkanélküliségének kezeléséről tanulhattam, és láthattam, hogyan is végzik más kisebbségi szervezetek a mindennapi munkájukat. Új ismeretségek, kapcsolatok szempontjából is felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, szintén sokat fejlődött az angol nyelvtudásom, sőt a személyiségem is, kicsivel határozottabb lettem. Minden fiatalnak ajánlom ezeket a projekteket, egy ilyen lehetőséget, ahol lehet utazni, tanulni, világot látni, vétek lenne kihagyni. Mindenkinek ki kellene próbálnia egy ilyen tanulmányutat, ahol van rá lehetősége, hogy ne csak papíralapon tanuljon, hanem tapasztalások útján, csoportban, kreatív módon, beszélgetésekkel. Nagyon fontosnak tartom a pályázást, ami által van esélyük a hátrányos helyzetű cigány fiataloknak is eljutni a világ különböző pontjaira. Bízom benne, hogy a vidéki kis települések is minél jobban megismerik az ilyen a programokat, hiszen nekik nagy szükségük lenne az ezeken való részvételre, valódi segítséget nyújtana számukra a világra való kitekintés.

Az interjút készítette: Pocsuvalszki Alíz