TENEGEN – Felkészíteni a tanárokat a netgeneráció oktatására

2008 | Szakképzés | IKT | Pest | Prompt Oktatóközpont

Címkék: IKT eszközök alkalmazása a tanórán

Az alapgondolat az angol nyelvű netgenerációs tanulmányokból ismert „always connected” (szüntelenül bekapcsolva) kifejezéshez kapcsolódik, ami arra utal, hogy a mai fiatalok szinte elveszettnek érzik magukat, ha nincsenek „bekapcsolva”, ha legalább egy mobiltelefon nincs a kezükben, amivel vészhelyzetben villámsebesen csatlakozhatnak a netre, vagy dobhatnak egy segélykérő sms-t. A digitális korszak gyermekei ismereteik nagy részét az Internetről szerzik, és számukra a mindennapi élet elképzelhetetlen a számítógép nélkül.

A változások nem hagyják érintetlenül az iskolákat sem, ahogyan a világ változik, változniuk kell a tanítási módszereknek is. Az információs korszakban a tanulásnak nem egyedüli helyszíne az iskola. A hálózat önszervező közösségeire nem terjed ki az oktatási intézmények kontrollja. Nem kétséges, hogy “tipográfiai emberként” felnövekedett tanárok, többségükben digitális bevándorlók, szembesülni kényszerülnek a hálózati korszak kihívásával, hiszen tanítványaiknak – a digitális bennszülötteknek – új média műveltségre van szükségük ahhoz, hogy kritikus fogyasztóivá váljanak a hálózatnak, ahol naponta órákat töltenek el.

De vajon hogyan tudják a pedagógusok a hiányzó kompetenciákat megszerezni a hagyományos formában, tanteremben zajló informatikai továbbképzések keretében, amelyek többsége valójában nem e-learning módszertani továbbképzés, hiszen legtöbbször egy-egy szoftver, esetleg keretrendszer kezelésének demonstrálására szorítkozik? Milyen kutatási eredményekre, jó gyakorlatokra támaszkodhatunk, miközben választ keresünk ezekre a kérdésekre?

A 24 hónapig tartó, öt országból 11 partner részvételével zajló Leonardo da Vinci innovációtranszfer projekt két korábbi Leonardo projekt (SLOOP és NETIS) eredményeit „importálta” és integrálta, a Prompt Oktatóközpont által fejlesztett e-learning módszertani pedagógus-továbbképzési programba. Az olasz koordinációjú SLOOP projekt (Tananyagelemek nyílt megosztása) a szoftverfejlesztésben elterjedt „nyílt forráskód” fogalmát ülteti át oktatási környezetbe, a NETIS (Hálózati tanulás az információs társadalomban) projekt pedig az információs társadalom napjainkban formálódó új tanuláselmélete, a konnektivizmus oktatást megújító gyakorlati lehetőségeit mutatja be.

A TENEGEN projekt célja egy formájában és módszereiben a korábbiaktól gyökeresen eltérő, e-learning módszertani pedagógus-továbbképzési program hazai adaptációja volt az alábbi lépésekben:

  • kérdőíves felmérés három nyelven a pedagógusok e-learning módszertani kompetenciáinak mérésére, szükségletelemezés az online felmérés eredményei alapján;
  • pedagógiai modell és kompetencia keretrendszer kidolgozása online e-learning módszertani tanár-továbbképzési programhoz, a hálózati tanulás módszereinek integrálásával;
  • az online kurzus komponenseinek megtervezése öt modulban, a modulok tananyagtartalmának fejlesztése három (magyar, angol és török) nyelven;
  • e-learning platform (három nyelven) az online tanár-továbbképzési program, amely a web2.0 megoldások integrálásával támogatja az online közösség kialakulását, a szakmai együttműködést és tudásmegosztást;
  • kísérleti képzések tanárok és trénerek számára; az eredmények validálása és verifikálása az iskolákban, nemzeti és európai szinten;
  • „A Net Generáció kihívása – tanárok a hálón” – Tenegen kézikönyv összeállítása pedagógusok számára (három nyelven).

A modulok az alapfogalmaktól az e-learning módszereket, web 2.0 eszközöket, digitális forrásokat alkalmazó órák megtervezéséig, felépítéséig és kipróbálásáig vezetik végig a résztvevőket úgy, hogy eközben alkotó tagjaivá váljanak egy online közösségnek.

A képzési modellben a klasszikus távoktatás bevált elemeit (mint például a szisztematikus folyamattervezés, a személyre szabott támogatás), az e-learning 1.0 által kínált működő megoldásokat (strukturált, korrekt tananyag, tanulásmenedzsment) ötvöztük az e-learning 2.0 által fémjelzett, hihetetlenül gazdag, együttműködést és tudásmegosztást támogató hálózati lehetőségekkel. A hálózati tanulás elemei ráépülnek a hagyományos módszerekre, az integrált web2.0 eszközök oldják az LMS merev keretét, a klasszikus oktatási szerepek közötti határokat, a környezet inspirálja a kapcsolati hálók szerveződését lehetőleg többféle összetételű csoportban.

A gyakorlatban kiválóan működtek az együttműködés platformjai: a tematikus fórumok, a csoportfórum, a blogok, a közösségi könyvjelző, a történetmesélő, a gondolattérképszerkesztő és egyéb web2.0 alkalmazások. A motivációt nem a technológiai újdonságokra, hanem a tevékeny tanulás („learning by doing”) módszerre alapoztuk, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az adott eszközben rejlő pedagógiai lehetőségeket a gyakorló tanár tudja legjobban megítélni. A kísérleti képzés néhány hónap alatt igazi hálózati együttműködéssé formálódott, amelyben hatvan, főként szakközépiskolákban, és részben alsó tagozatokban, illetve a felsőoktatásban dolgozó, gyakorló pedagógus vett részt. Egy éven át voltunk „vonalban”, és nem csak mi, a képzés szervezői reméljük, hanem a résztvevők is úgy gondolják, hogy a hálózatosodott tanárközösség túl fogja élni a projektet.

Hartyányi Mária