Emlékezzünk a… békére!
2012 | Felnőtt tanulás | aktív állampolgárság, drámapedagógia, színház | Pest | Emlékezzünk a… békére!
Címkék: Vizuális készségek, Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Asszociatív gondolkodás, Kreatív gondolkodás, Példák, analógiák felismerése, Kritikai gondolkodás, Személyes és társas készségek, Kooperatív megközelítés, Projektszerű megvalósítás
Kit érdekel a béke? – szegezi nekünk a provokatív kérdést az egyesület. Őket igen, és reméljük, rajtuk kívül is minél több embert, akik tematikus városnéző túrák keretében mélyülhetnek el a témában és gondolhatják át viszonyukat a tágan értelmezett békéhez a mindennapjaikban. A projekt eredményeként Európa 7 nagyvárosában békeséták során lehet felfedezni a városoknak eddig talán ismeretlen arcát, tereit, amelyek azokhoz a szervezetekhez, eseményekhez és persze személyekhez kötődnek, akik tettek valamit az emberi jogokért, a demokráciáért – mindezt interaktív, párbeszédre ösztönző módszerekkel.
A projektet minden városban egy kutatás előzte meg, azon helyszínekről, személyekről és szervezetekről, amelyek a békekultúra szempontjából érdekesek. Az így összegyűlt anyag alapján alakult ki az útvonal, ami Budapesten 15 állomást foglal magába. A hét séta nem teljesen ugyanolyan, azt minden, a projektben részt vevő szervezet a saját profiljának, tudásának megfelelően tette interaktívvá. Az intézmények vállalták túravezetők betanítását is, akik az információanyag mellett a szemléletmódot és különböző informális tanulási technikákat is elsajátítanak. Mindezek mellett születendőben van egy kiadvány is, ami az összegyűjtött információkat tartalmazza nyomtatott formában.
A séták bejárhatók egyénileg, a honlapon is elérhető térkép alapján okostelefonnal, illetve a március 21-i, a hét városban egyszerre zajló ünnepélyes megnyitó óta csoportosan is, ahol a sétavezető által alkalmazott interaktív elemek mélyebb megértést tesznek lehetővé. A 10-12 fős csoportok az útvonal egy részét bejárva különböző játékos módszerekkel ismerik meg a várost, egymást és egy kicsit magukat is.
Somogyi Beátával, a Vitakultúra Egyesület munkatársával, a projekt szakmai vezetőjével beszélgettünk.
Az Egyesület már régóta foglalkozik a vitakultúra, a békés egymás mellett élés fejlesztésével. Miért lett fontos, hogy ezt nemzetközi szintre emeljék?
Nehéz lenne rábökni egy pillanatra, hogy igen, ez volt a kiindulópont. A Discover Peace in Europe! egy korábbi Grundtvig tanulási kapcsolatok projekt hozadéka, amiben egy fiókegyesületünk vett részt. Az osztrák partner, miután már korábban föltérképezte Bécset és összeállított egy részletes kiadványt az ottani békehelyszínekről, javasolta, hogy valósítsunk meg valami hasonlót más olyan európai városokban is, ahol a békekultúra komoly hagyományokkal rendelkezik. A partnerekkel, akik „nagy öregek” a békemozgalomban, korábban nem dolgoztunk együtt, ők a nyitókör pályázata révén kapcsolódtak be.
Itthon is egyre több, színesebb tematikus városnéző séta indul. Miért egy Grundtvig projekt keretében nyúltak a témához, amikor akár piaci alapon is indíthatnák a programot?
A séta egy szolgáltatás, amit mi kifele kínálunk. De minket nem a séta érdekelt, az inkább csak egy eszköz, egy remek kültéri tanulási forma. Ami nekünk ebben fontos, hogy átadjunk egy értékrendet, érzékeltessük a párbeszéd szükségességét, növeljük a tudatosságot: te egy ember vagy, élsz valahol és ezer szállal kapcsolódsz a környezetedhez, ahol korábban is éltek emberek, akik akár példaként is szolgálhatnak. A sétához kapcsolódó Playback színház lényege is ez: mindenkinek van egy története, amiből színházat lehet csinálni, és így tesszük lehetővé, hogy a közönség-közösség tudjon hozzá kapcsolódni. Ez a projektpartnereknek például teljesen új volt. Számomra ennek a szíve-lelke – túl azon, hogy a séta során rengeteg információt kapunk –, az a fajta szemléletmód, képesség, hogy valaki tudjon az emberekkel beszélgetni, meghallgasson másokat. Fel kell készülnünk arra is, hogy ha ennek hatására valakiben elindul valami, akar valamit tenni, tudjunk neki segíteni, tudjuk őt orientálni.
Az egymástól való tanulás, a módszerek cseréje mellett adott-e valami pluszt a projekthez, hogy bár közös értékek mentén, de más kultúrából érkező partnerekkel hozták tető alá?
Igen, a nemzetköziség fontos hozzáadott értéket jelent, hatalmas erőforrás. Nem egyedül vagyunk, hanem meg tudjuk osztani a munkát, meg tudunk beszélni, fel tudunk dolgozni történéseket együtt, és ez nagyon sokat ad. Már az is, hogy kimentünk március 21-én a térre, és tudtuk, hogy a többi hat városban szinte velünk egyszerre a többiek is épp ugyanezt teszik! Egyébként végigjárjuk egymás útvonalait és visszajelzést adunk róla, hogy minél jobbak legyenek a séták.
Kapcsolódtak más eseményekhez itthon vagy tervezik, hogy más magyar szer vezeteket is bevonnak, akár a világháború kitörésének 100. évfordulójára megemlékezve?
A Budapest100-hoz kapcsolódunk, amiben már korábban is részt vettünk. A centenáriumi megemlékezések tekintetében kicsit óvatosabb lennék. Mi alapvetően a békéről szeretnénk beszélni, és nehéz ezt úgy tenni, hogy ne valaminek ellenében fogalmazzuk meg magunkat. Ha valahol a háborúról emlékeznek meg, miközben mi azt gondoljuk, hogy az egy rossz dolog, és sokan épp azért küzdöttek, hogy inkább párbeszéddel oldják meg a konfliktusokat, az nehezen illeszthető össze. Szóval az még nyitott kérdés, hogy hogyan kapcsolódunk.
Az interjút készítette: Plántek Lea
A kép kattintással pdf-ben letölthető.
