Narratívák találkozása - a digitális történetmesélés módszerének lehetőségei
2016 | Felnőtt tanulás | interkulturális tapasztalat, művészet, szociális kompetenciák | Budapest | Fotomemoria Alapítvány, Anthropolis Egyesület
Címkék: Auditív készségek, Vizuális készségek, Személyes és társas készségek
A Fotomemoria Alapítvány és az Anthropolis Egyesület koordinálásával 2012 és 2014 között megvalósított IntegrArt partnerségi projekt a digitális történetmesélés módszerét felhasználva igyekezett közelebb hozni az országba érkező menekültek és a többségi társadalom tapasztalatait. Az angol, német, török és olasz partnerek közreműködésével megvalósított projekt olyan módszereket keresett, melyek megkönnyítik a marginalizálódást, kirekesztést és bizonytalanságot megélt emberek számára, hogy megoszthassák érzéseiket, történeteiket, és meghallgathassák mások élményeit. A digitális történetmesélés módszere lehetőséget teremt arra, hogy a menekültek és menedékkérők új környezetükben is a közösség aktív résztvevőivé váljanak, és alakítsák a róluk szóló diskurzusokat. Mihalkó Viktóriát, az Anthropolis Egyesület projektvezetőjét kérdeztük a projekt tapasztalatairól és a módszer lehetőségeiről.
Milyen célokat szolgál a digitális történetmesélés módszere menekültek, menedékkérők esetében?
Az IntegrArtprojekt keretében azért alkalmaztuk a módszert, mert meglátásunk szerint segít önmagunkra és saját történetünkre koncentrálni, azt szavakba önteni, dramatizálni és fényképek – vagy egyéb vizuális eszközök – segítségével mások számára is elmesélni. A folyamat során a mesélő a saját maga által megélt élményeket dolgozza fel és beszéli el fényképei, tárgyai, rajzai segítségével. A folyamat végeredménye optimális esetben egy saját hanggal kísért, személyes képekre épülő, körülbelül 2 perc hosszúságú kisfilm.
A digitális történetmesélés ereje a személyességben és az őszinteségben rejlik, magában a folyamatban, mely során megtaláljuk és elmeséljük saját történetünket, illetve meghallgatjuk, megnézzük másokét. A módszer alapvetően arról a folyamatról szól, melyet a film készítése közben átélünk, mely a küzdelemtől, a saját történetünkre való rátaláláson át a formába öntésig tart. Az eredmény pedig nemcsak számunkra fontos, hanem akár mások életére is hatással lehet. Naponta tömegével osztunk meg személyes képeket, történeteket a közösségi médián keresztül, a digitális történetmeséléssel azonban számos kompetenciát fejlesztve mély, őszinte értelmet is adhatunk mondandónknak. A módszer használatával a projekt célja az volt, hogy a személyes történeteken keresztül a közönség betekinthessen a projektben részt vevő menekültek múltbéli viszontagságaiba, jelenlegi életkörülményeibe, jövőről alkotott elképzeléseibe, az egyén és a fogadó ország viszonyába, és ezzel összefüggésben árnyalja azt az előítéletekkel teli képet, amely jelen van az egyes országok közgondolkodásában a menekültekről, menedékkérőkről és általában a bevándorlókról.
Milyen célcsoportot ért el a projekt?
Magyarországon a projektben összesen tíz bevándorlóval dolgoztunk együtt, ebből négy menedékkérővel, akik a projekt idején menekülttáborban éltek. A résztvevők bevonásában a Menedék Egyesület és a Szubjektív Értékek Alapítványa is közreműködött. Partnereink a további négy országban szintén országonként 10-15 menekülttel és menedékkérővel működtek együtt, akik a digitális történetmesélés módszerének segítségével osztották meg gondolataikat, érzéseiket, miközben élettörténeteiket végiggondolva önismeretüket is erősítették. A projektben megfogalmazott cél volt az is, hogy a menekültekkel és menedékkérőkkel foglalkozó segítők, szakértők tapasztalatot és véleményt cseréljenek az aktuális nemzeti menekültügyi rendszerekről, törvényekről. Az öt partnerországban körülbelül 50 szakértő vett részt nemzetközi partnertalálkozók alkalmával megvalósult vagy helyi szakmai beszélgetéseken. A közvetlenül bevont résztvevőkön kívül a kiállítások megtekintése során és a honlapon keresztül körülbelül 25.000 ember ismerte meg a történeteket.
Terveznek-e a jövőben hasonló projektet?
A digitális történetmesélés alkalmazását további projektekben is tervezzük az Erasmus+ programon belül. Terveink szerint az egyikben a menekültekkel foglalkozó civil segítők önkéntes történeteit dolgoznánk fel.
Az interjút készítette: Vercseg Zsuzsanna, Tempus Közalapítvány, Erasmus+ Egység
|
A projekt eredményei: Az IntegrArt projekt eredményei elérhetőek a projekt honlapjáról:
|
További példák a digitális történetmesélés alkalmazására az elmúlt két évből:
Vitrinmesék – A Soá családi narratívái című projekt
Az Anthropolis Egyesület és a Lindenfeld Partners együttműködésében létrejött Európai Emlékezet projektben középiskolás tanulók a holokauszt tárgyi emlékein keresztül dolgozták fel a témát, és jutottak jóval közelebb egy történelmi esemény megértéséhez, mint amit a hagyományos frontális oktatás lehetővé tesz.
Időtlen rabszolgaság? című projekt
A digitális történetmesélés hangsúlyozottan nem terápiás eljárás, de lehet terápiás hatása a résztvevőre nézve. Pszichológussal együttműködve alkalmazható a digitális történetmesélés módszere a traumát átélt személyek rehabilitációját célzó terápiákban. A módszer több területen is segítséget nyújthat a narratívák történetté alakításának és megosztásának folyamatában: az (ön)együttérzés növekedése, az önreflexió fejlődése, a megosztáson keresztüli elfogadottság érzésének élménye és a technikai tanulás mint képessé tétel (empowerment) tapasztalatán keresztül. Az Anthropolis Egyesület bántalmazást átélt nőkkel készített ilyen célból filmet a Norvég Civil Alap támogatásával.
***
Az alábbi képre kattintva a cikk olvasható és letölthető pdf-ben is!
