A bolognai folyamat előzményei

A Bolognai Nyilatkozat előzményei

A bolognai folyamat nem előzmény nélküli, a Bolognai Nyilatkozat 1999-es aláírását Európában mind feszítőbb versenyképességi kihívások alapozták meg és számos – később a folyamat által felkarolt és rendszerbe ágyazott – felsőoktatás-politikai reformelem bevezetési, elterjesztési kísérlete előzte meg.

Versenyképességi kihívások Európa előtt

Az európai gazdaság a nyolcvanas évektől kezdve mind nagyobb versenyhátrányba került riválisaival, elsősorban az Egyesült Államokkal szemben, a növekedési rátája is messze elmaradt a versenytársakéitól. Szakemberek mindezt részben arra vezették vissza, hogy bár vannak az európai integrációnak történelmi eredményei, a versenyképes gazdasághoz nélkülözhetetlen valódi közös munkaerőpiac még nem jött létre. Ennek okát egyebek mellett az európai képzési rendszerek rugalmatlanságában, átláthatatlanságában, a piacorientáltságuk hiányában, a tanulmányi teljesítmények és a kiadott oklevelek elismerése körüli bonyodalmakban látták, melyek gátolták a hallgatói és munkavállalói mobilitást, s nagyban hozzájárultak az agyelszíváshoz (brain drain) is. Ez utóbbinak is „köszönhetően” Európa elvesztette kutatási-innovációs elsőbbségét, ezek súlypontja is az Egyesült Államokba tevődött át (Barakonyi, 2009, p. 40.).

Első válaszok a kihívásokra

Mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a globalizáció következtében megváltozott társadalmi-gazdasági igényekre, a tudásalapú társadalom kihívásaira az európai felsőoktatásnak is reagálnia kell. Az első lépések megtételében az Európai Bizottság, az Európa Tanács és az UNESCO kulcsszerepet játszott, s e szervezetek természetesen ma is igen aktívak a felsőoktatás modernizációjának segítésében.

Hogy – a politikai síkra koncentrálva – csak a legfontosabb lépéseket említsük meg a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek erjedési folyamatából, a Bolognai Nyilatkozat aláírása előtti időkből.

A Helsinki Záróokmány

Helsinkiben az 1975. július 30-án kezdődő Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten (EBEÉ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet elődje) 35 ország – a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kanada, valamint (Andorrát és Albániát kivéve) valamennyi európai állam – vezetői jelentek meg, akik a háromnapos tárgyalásokat követően, 1975. augusztus 1-jén közös Záróokmányt adtak ki, melyben kifejezték azt a szándékukat is, hogy „a részt vevő államok diákjai, oktatói és tudósai számára kölcsönösen elfogadható feltételek alapján könnyebben hozzáférhetővé teszik egymás oktatási, kulturális és tudományos intézményeit (…), különösen (…) azáltal, hogy elősegítik a tudományos fokozatok és oklevelek összehasonlíthatóságával és egyenértékűségével kapcsolatos problémák elemzését” és „kölcsönösen elismerik a tudományos fokozatokat és okleveleket vagy kormányok közötti megállapodások alapján, ahol erre szükség van, vagy egyetemek és más felsőoktatási és tudományos intézmények közötti közvetlen megállapodások alapján”. A Helsinki Záróokmány felsőoktatási együttműködési passzusait még kevésbé a versenyképességi megfontolások, mint inkább a hidegháború lezárása motiválta.

Az UNESCO párizsi egyezménye

UNESCO - Convention on the Recognition of Studies, Diplomas and Degrees concerning Higher Education in the States belonging to the Europe Region

1979. december 21-én Párizsban 26 ország, köztük Magyarország is aláírja az UNESCO Felsőoktatással összefüggő tanulmányok, oklevelek és fokozatok elismeréséről az Európai Régió államaiban című egyezményét (Convention on the Recognition of Studies, Diplomas and Degrees concerning Higher Education in the States belonging to the Europe Region), melyhez később még hét állam csatlakozott. Ez 1983-ban került kihirdetésre Magyarországon (1983/7. Nemzetközi Szerződés a művelődési minisztertől).

A NARIC hálózat

National Academic Recognition Information Centres, azaz Nemzeti Felsőoktatási Elismerési Információs Központok

1984-ben az Európai Bizottság kezdeményezésére megalakul a NARIC hálózat (National Academic Recognition Information Centres, azaz Nemzeti Felsőoktatási Elismerési Információs Központok), amelynek célja, hogy fejlessze az oklevelek és a külföldi tanulmányok elismerését, növelve ezzel a hallgatói és oktatói/kutatói mobilitást.

Az Európai Bizottság első programjai

1987-ben megindul az Európai Bizottság finanszírozásával az ERASMUS nevű felsőoktatási mobilitási program.

1989-ben az Európai Bizottság a tanítás és a tanulás átláthatóbbá tételének és a tanulmányi teljesítmények elismerésének megkönnyítése szándékával az ERASMUS program keretében modellkísérletként elindítja az Európai Kreditátviteli Rendszert (European Credit Transfer and Accumulation System, ECTS), amely kísérlet 1997-ig folytatódott.

1990-ben az Európai Bizottság elindítja a TEMPUS programot, amely a felsőoktatási rendszerek fejlesztésén keresztül az EU partnerországaiban támogatja a társadalom és a gazdaság reformját. E program keretében EU-s felsőoktatási intézmények segíthetnek tapasztalataik átadásával a partnerországok felsőoktatási rendszereinek reformjában, intézményeinek fejlesztésében.

1994-ben az Európa Tanács és az UNESCO információs hálózata összeolvadásával létrejött az ENIC hálózat (European Network of Information Centres), azaz a (nemzeti) Információs Központok Európai Hálózata. E központok információt szolgáltatnak és tanácsot adnak olyan témákban, mint a külföldi diplomák és szakmák elismerése, az európai országok oktatási rendszerei, külföldi tanulmányi lehetőségek és ezek finanszírozása, vagy az elismeréshez (egyenértékűséghez) kapcsolódó gyakorlati kérdések. Ez a hálózat szoros együttműködésben dolgozik a NARIC hálózattal.

Az UNESCO az oklevelek elismeréséért

1997 áprilisában 53 ország írja alá az UNESCO Lisszaboni Elismerési Egyezményét (Convention on the Recognition of Qualifications regarding Higher Education in the European Region, LRC). Az egyezmény ugyan nem kötelez automatikus elismerésre, de meghatározza az elismerési eljárás kereteit és mechanizmusát. Az egyezmény aláíróinak (ahol még ilyen nem működött) létre kellett hozniuk egy nemzeti információs központot is, amely bekapcsolódott az ENIC hálózatba. Az egyezményt Magyarországon a 2001. évi XCIX. törvény hirdette ki.

A Sorbonne Nyilatkozat

Mindezen gondolatok, folyamatok összegzésére és szervezett továbbmozdítására négy vezető európai ország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország felsőoktatási minisztere szövetkezett össze, amikor 1998. május 25-én, a párizsi egyetem megalapításának 800. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen aláírták az ún. Sorbonne-i Nyilatkozatot az európai felsőoktatási rendszer modernizációjáról, szerkezeti harmonizációjáról. Sokat elárul a preambulum is, mely leszögezi, hogy Európa nemcsak az Euró, a bankok, és a gazdaság, hanem a tudás Európája is kell legyen, hangsúlyozva, hogy a kontinens fejlődésében az egyetemeknek komoly szerepet tulajdonítanak. Nem volt véletlen tehát maga a helyszín megválasztása sem. Hogy Európa gazdasági versenyképességének növelésére a felsőoktatásban rejlő óriási lehetőségeket jobban ki lehessen aknázni, az európai felsőoktatásnak egy alapvetően két fő cikluson alapuló rendszer felé kell strukturálisan elmozdulnia, ahol a sajátosságok áthidalását (összehasonlíthatóságát) és a rendszer rugalmasságát a kreditrendszer teremtené meg. Az oktatóknak, a kutatóknak és a hallgatóknak Európában mobilnak kell lenniük (ezt nemcsak gazdasági, de kulturális megfontolásból is támogatták), és az európai felsőoktatásnak összehasonlítható és kölcsönösen elismert okleveleket kell kiadnia – vélekedett a négy miniszter. A miniszterek kifejezték abbéli szándékukat, hogy lebontják a mobilitás előtt álló akadályokat, javítják az együttműködést a felsőoktatás területén. A nyilatkozat végén, utalva az egységes európai felsőoktatási térség létrehozásának szükségességére, felhívták a többi európai (EU-tag és nem EU-tag) országot, hogy csatlakozzanak törekvéseikhez.

1998-ban a Sorbonne-on fogant meg tehát a bolognai gondolat.

Készítette: Csekei László

Linkgyűjtemény:

A Bolognai Nyilatkozat: http://www.campushungary.hu/images/Bolognai_nyilatkozat.pdf
Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet elődje): http://www.osce.org
A Helsinki Záróokmányról: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1975_julius_30_az_europai_biztonsagi_es_egyuttmukodesi_ertekezlet_megnyitasa/
A Helsinki Záróokmány angol nyelven: http://www.osce.org/helsinki-final-act?download=true
UNESCO elismerési egyezmények (1979 Párizs és 1997 Lisszabon):http://www.unesco.hu/ratifikalt-egyezmenyek
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0100099.TV
Az ENIC-NARIC hálózat: http://www.enic-naric.net
Az Európai Bizottság: https://europa.eu/european-union/about-eu/institutions-bodies/european-commission_hu
Az Európa Tanács:http://www.coe.int/en/
Az UNESCO: http://en.unesco.org/
Az ERASMUS program: http://ec.europa.eu/programmes/erasmus-plus/node_hu, illetve http://web.archive.org/web/20130404063516/http://ec.europa.eu/education/erasmus/history_en.htm, valamint https://en.wikipedia.org/wiki/Erasmus_Programme
Az ECTS: https://ec.europa.eu/education/resources/european-credit-transfer-accumulation-system_hu
A Tempus program: http://eacea.ec.europa.eu/tempus/programme/history_tempus_en.php
A Sorbonne Nyilatkozat: http://www.ehea.info/cid100203/sorbonne-declaration-1998.html

Felhasznált irodalom:

Barakonyi Károly (szerk.): Bologna „Hungaricum” – Diagnózis és terápia. Új Mandátum, Budapest, 2009
Csekei László: Közös európai válasz a közös európai problémákra: a bolognai folyamat és az Európai Felsőoktatási Térség(https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/felsooktatasimuhely/FeMu/2010_1/Femu_2010_1_9-22.pdf)

Utolsó módosítás: 2017.12.11.