A Bolognai Nyilatkozat és az európai felsőoktatás

 

           

A bolognai folyamat egy 1999-ben, a Bolognai Nyilatkozat aláírásával indult nagy közös európai felsőoktatási reformprogram, melynek keretében az önkéntes alapon résztvevő (akkor 29, ma már) 48 ország hangolja össze felsőoktatás-politikáját és harmonizálja felsőoktatási rendszerét, létrehozva ezzel az Európai Felsőoktatási Térséget , Európa versenyképességének javítása céljából.

A bolognai folyamat nem előzmény nélküli, a Bolognai Nyilatkozat 1999-es aláírását Európában mind feszítőbb versenyképességi kihívások alapozták meg és számos – később a folyamat által felkarolt és rendszerbe ágyazott – felsőoktatás-politikai reformelem bevezetési, elterjesztési kísérlete előzte meg. Arról, hogy mi hívta életre ezt a folyamatot, illetve az 1998-as Sorbonne Nyilatkozat négy aláíró miniszterének kezdeményezéséről részletesebben itt olvashat.

A Sorbonne Nyilatkozat aláírói szerint annak érdekében, hogy Európa gazdasági versenyképességének növelésére a felsőoktatásban rejlő óriási lehetőségeket jobban ki lehessen aknázni, az oktatóknak, a kutatóknak és a hallgatóknak Európában mobilnak kell lenniük, és az európai felsőoktatásnak összehasonlítható és kölcsönösen elismert okleveleket kell kiadnia. A nyilatkozat végén, utalva az egységes európai felsőoktatási térség létrehozásának szükségességére, felszólították a többi európai (EU-tag és nem EU-tag) országot, hogy csatlakozzanak törekvéseikhez.

A párizsi négyek (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország) kezdeményezése Európa-szerte kedvező fogadtatásra talált. Bő egy évvel Párizs után, 1999 júniusában Bolognában immár 29 európai ország (köztük az EU akkori 15 tagállama, vagyis a folyamat elindítói kezdetektől az EU-nál tágabb keretekben gondolkodtak) felsőoktatásért felelős kormányzati képviselője (jellemzően minisztere) gyűlt össze, hogy önkéntes alapon csatlakozzon a Párizsban kitűzött és a szakma (például az európai rektori konferenciák) bevonásával továbbfejlesztett célokhoz, azaz kötelezettséget vállaljanak felsőoktatás-politikáik harmonizációjára, az Európai Felsőoktatási Térség 2010-re történő létrehozására. A Bolognai Nyilatkozatot Magyarország képviselője, Kiss Ádám akkori felsőoktatási helyettes államtitkár is ellátta kézjegyével. (Liechtenstein a találkozón nem volt jelen, de röviddel a találkozó után visszamenőlegesen, 30. tagországként csatlakozhatott.) Az EU és a bolognai folyamat kapcsolatáról itt olvashat.

Bolognában már az is igazi érdekességnek számított, hogy milyen magas számban jelentek meg a résztvevő országok, rendkívülivé viszont az tette, hogy a folyamat már rögtön a kezdetekkor kilépett a politikai, sőt még a szűk szakmai mezőből is, hiszen a 29 ország és az Európai Bizottság képviselői mellett Bolognában jelen voltak fontos nemzetközi szervezetek (Európa Tanács, UNESCO), illetve a felsőoktatási intézmények, a hallgatók, a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók, s a munkaadók képviselői is. Vagyis a felsőoktatás Bolognában egy európai dimenziójú össztársadalmi kérdéssé vált.

A találkozó végén aláírt Bolognai Nyilatkozat célokat fogalmaz meg, eszközöket rendel ezekhez, ám elvi megalapozását is adja a kijelölt céloknak és eszközöknek, jelezve, hogy mindez nem öncélú: „A Tudás Európája ma már széleskörűen elismert, nélkülözhetetlen eleme a társadalmi és emberi fejlődésnek, az európai polgári lét megszilárdításának és gazdagodásának. (...) Ma már általánosan elismert az oktatás és az oktatásban történő együttműködés fontossága egy stabil, békés és demokratikus társadalom kifejlesztésében és megerősítésében (...). Az európai felsőoktatási térség „kulcstényező a polgárok mobilitásának és munkaerőként való alkalmazhatóságának elősegítésében és az európai kontinens általános fejlesztésében. (...) figyelmet kell fordítanunk az európai felsőoktatási rendszer nemzetközi versenyképességének a fokozására.”

A Bolognai Nyilatkozat – amely tulajdonképpen az addigi erőfeszítéseknek és reformelképzeléseknek adott keretet és lendületet egyben – 2010-ig bezáródóan az alábbi célokat tűzte ki:

  1. könnyen értelmezhető és összehasonlítható végzettségek rendszerének kialakítása (pl. az oklevélmelléklet bevezetése által);
  2. két fő, egymásra épülő képzési szakaszon (ún. cikluson) alapuló képzési rendszer bevezetése, amelyben már az első ciklusban (alapképzés) szerzett fokozat szakképzettséget nyújt a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez (az első ciklus nem lehet rövidebb, mint 3 év), továbbá szükséges feltétele a második képzési ciklusba (mesterképzésbe) történő belépésnek;
  3. az ECTS-en alapuló egységes kreditátviteli rendszer kialakítása;
  4. széles körű hallgatói, oktatói, kutatói, intézményi dolgozói mobilitás elősegítése az akadályok eltávolítása által;
  5. együttműködés kialakítása az európai felsőoktatási minőségbiztosításban;
  6. a felsőoktatás európai dimenziójának támogatása.

A Bolognai Nyilatkozatból kiinduló bolognai folyamatban ezek az alapcélok mindvégig megmaradtak, bár a későbbi kétévenkénti miniszteri találkozók zárónyilatkozatai fogalmaztak meg új célokat is, s esetenként megváltoztatták a hangsúlyokat, a prioritásokat (lásd: A bolognai folyamat és az Európai Felsőoktatási Térség).

Bologna tehát a felsőoktatás oldaláról megalapozta az egységes, demokratikus és a világban versenyképes Európát, azaz közös európai választ adott közös európai problémákra. A nyilatkozatból kiinduló bolognai folyamatnak, amely azóta gyökeresen átalakította az európai felsőoktatás arculatát, ma már 48 tagja van.

 

Készítette: Csekei László

Linkgyűjtemény:


Sorbonne Nyilatkozat: http://www.ehea.info/cid100203/sorbonne-declaration-1998.html
EU és a bolognai folyamat kapcsolata: http://ec.europa.eu/education/policy/higher-education/bologna-process_hu.htm
Európai Bizottság: https://europa.eu/european-union/about-eu/institutions-bodies/european-commission_hu
UNESCO: http://en.unesco.org/
Miniszteri találkozók záródokumentumai: http://www.ehea.info/article-details.aspx?ArticleId=43

 

Felhasznált irodalom:

Barakonyi Károly (szerk.): Bologna „Hungaricum” – Diagnózis és terápia. Új Mandátum, Budapest, 2009
Csekei László: Közös európai válasz a közös európai problémákra: a bolognai folyamat és az Európai Felsőoktatási Térség(https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/felsooktatasimuhely/FeMu/2010_1/Femu_2010_1_9-22.pdf)

 

Utolsó módosítás: 2017.12.12.