Ezt a szembekötőt a tréningjeink egyik gyakorlatánál használtuk. Az EVS projektem utolsó napján bekötött szemmel kellett végigmennem egy kötél segítségével azon az útvonalon, amit amúgy minden nap megtettem az irodáig.

A kötél ezúttal az EVS-t szimbolizálta, s az egyes „ingerek” a legmeghatározóbb feladataimat, élményeimet idézték fel. A Szlovákiába érkezésemet egy játékautó szimbolizálta, amivel interjúkörútra utaztunk az első napokban. Néhány lépéssel később lejátszották ezek közül az életút-interjúk közül a kedvencemet, ami a nagyapámra emlékeztetett. Itt már potyogtak a könnyeim, amit felfogott a kendő… Ezután egy kis babzsákot kellett kitapogatnom, amit minden tréningen használunk, sokat volt a kezemben. Volt, hogy projektzáráskor koccintottuk, ennek emlékére megitattak pálinkával; a lépcső közepén, bekötött szemmel :D A kezembe adták az újságot, amibe rendszeresen írtam cikkeket. Utolsó lépésként pedig visszajelzést kaptam a munkámra, és az ottlétemre vonatkozóan. A pálya végén a kedvenc babzsák fotelembe ültettek, ezután levették rólam a kendőt: Az asztalon egy csokor virág, gyertya, az iroda falairól pedig a legkedvesebb képeim köszöntek vissza.

 

Utolsó módosítás: 2017.11.10.