Eszternek az Európán kívüli világ felfedezésében India után Afrika volt a következő állomása, ahol egy mezőgazdasági startup cégnél kamatoztathatta pénzügyi ismereteit és ismerhetett meg egy teljesen másik kultúrát. A Ruandában töltött nyáron kiderült például az is, hogy Afrikában még az idő is máshogy telik...
Mezőgazdasági tech-cég az 1000 domb országában
Már töltöttél egy félévet Campus Mundival Indiában. Most pedig Ruandában voltál szakmai gyakorlaton. Mit csináltál ott pontosan és van valami oka annak, hogy ilyen egzotikus helyszíneket választasz az ösztöndíjaid helyszínéül?
Mindkét desztinációm kötődik a CEMS nemzetközi menedzsment mesteremhez, mivel a diploma megszerzéséhez kötelező egy szemesztert tanulnom, valamint egy másik szemesztert szakmai gyakorlatként eltöltenem külföldön.
Azért ilyen egzotikus helyszíneket választottam, mert nagyon szeretnék minél többet látni a világból és megismerni új kultúrákat, valamint ezek a helyek nagyobb kihívást jelentenek, így sokkal többet tanulhatok és több élményre tehetek szert.
Az Indiába való eljutás régi vágyam volt, ezért választottam azt cserefélévnek, a nyárra pedig mindenképpen Afrikába szerettem volna menni, hogy az ázsiai és európai élményeim után valami újat tapasztaljak meg. Több országban is kerestem gyakornoki lehetőségeket, erre egy német szervezeten keresztül találtam rá, akik ruandai vállalkozókat kötnek össze bárkivel a világon, aki szeretne pár hónapot eltölteni az országban.
Végül azért emellett a lehetőség mellett döntöttem, mert mindenképpen fontosnak tartottam, hogy ne egy nagy nemzetközi cégnél dolgozzak, hanem minél jobban a helyi vállalkozókat segítsem. A másik mesterem pénzügy, így végül kapcsolódó területen kaptam feladatokat, azt kellett kitalálnom, hogy az egyébként mezőgazdasági tech-cég milyen feltételek mellett adjon mikrohiteleket kis farmereknek, akik hagyományos úton nem juthatnának hitelhez.
Hogyan készültél a ruandai időszakra? Voltak-e prekoncepcióid amik beigazolódtak és/vagy fordítva?
Nagyon sokáig egy kenyai lehetőséget akartam elfogadni, erre a ruandaira 2 héttel az indulásom előtt találtam rá, amikor éppen vizsgaidőszakom volt, így nem volt sok időm felkészülni a kinti létre. Kenyáról olvastam sokat, így voltak prekoncepcióim, amik Ruandában teljesen megdőltek, mivel ez egyáltalán nem egy szokványos afrikai ország.
Mint itt megtudtam ez a legtisztább és az egyik legbiztonságosabb ország Afrikában, valamint igaz, hogy nagyon közel fekszik az egyenlítőhöz, de az időjárás is teljesen elviselhető, átlagban 21 fok van, így legtöbbször otthon sokkal melegebb volt nyáron, mint Ruandában.
Afrikáról az embereknek általában a szavanna és állatok jutnak először eszébe, azonban Ruandát az „1000 domb országának” szokták hívni, mivel az ország legalacsonyabb pontja is 950 méter magasan fekszik, így az egész ország nagyon zöld. A fővárosban, Kigaliban, ahol én dolgoztam ott is 1500 m körül van az átlagos magasság különböző dombokkal és völgyekkel, így nagyon szép kilátás nyílik majdnem mindenhonnan a városra naplementekor és esténként. Igaz Ruanda 3,5-szer kisebb ország, mint Magyarország nagyon változatos tájképpel rendelkezik, főként dombok jellemzik, de található esőerdő egy kis szavanna és egy nagy tó is a területén.
Mesélnél a kinti körülményeidről?
Kigali egy meglehetősen modern város, így a kinti körülmények nagyban hasonlítottak a hazaihoz, kis eltérésekkel.
Számomra az étkezés volt a legnehezebb, mivel minden este, amikor elmentünk vacsorázni legalább másfél órát kellett várnunk az ételre, de akár a 2 óránál hosszabb várakozási idő is teljesen normális volt. Ugyanez a lassúság és ráérősség jellemzett egyébként nagyon sok mindent, pont ezért sokan szoktak viccelni, amikor egy időpontot beszélnek meg találkozóra, hogy: „African or European time?”
A szállásom eleinte egy vendégház volt, ahol júniusban egyedül, majd júliusban 9 másik gyakornokkal laktam együtt, viszont augusztusra rájöttünk, hogy a helyiekhez képest túl sokat fizetünk, így 3-an, akik tovább maradtunk, kivettünk egy lakást a legmozgalmasabb városnegyedben. Ez az egyik legjobb döntésnek bizonyult, mert egy idő után teljesen helyinek éreztük magukat, ismertük a szomszédokat, valamint az összes kis boltot, kocsmát és éttermet a környéken.
Ami még nagyban különbözik Európától, hogy bár vannak buszok, az emberek nagy része mégis motoros taxikat használ, ami nagyon olcsó, 300 forint megtenni 10 kilométert, így munkába is legtöbbször motorral mentem. Az irodánk egyébként nagyon kicsi volt, legtöbbször maximum 5-en voltunk benn, így sokszor kávézókból dolgoztam, és csak a találkozókra mentem el.
Sikerült barátokra lelned?
Mivel júniusban egyedül voltam gyakornok, így kicsit féltem, hogy hogyan fogok barátokat szerezni, de szerencsére az első pár napban pont Kigaliban nyaralt a német szervezet egyik tagja, aki bemutatott pár embernek, így onnantól már könnyebben ismerkedtem.
A ruandai emberek nagyon barátságosak, és nagyon segítőkészek, így főleg ruandai barátaim lettek, de a helyi expat közösségbe is könnyű beilleszkedni, mert szerveznek minden napra különböző programokat, amin bárki részt vehet, például minden kedden strand röplabdáznak. Júliustól megtelt a ház gyakornokokkal, főleg két német lánnyal alakítottam ki szoros barátságot, akikkel együtt is laktam augusztus végéig. Az ország kis méretéből fakadóan minden héten máshova utaztunk, hiszen mindent el lehet érni maximum 4 órás busz úttal. A kedvenc részünk a szafari volt, mivel majdnem egyedülállóan végig lehet vezetni a saját kocsinkkal a nemzeti parkon, valamint az éjszakát a park közepén kempingezve lehet tölteni. Ezen kívül a tónál töltöttünk el sok hétvégét, mert minden városa kicsit más, van, ami inkább bulihelyszín, de van, ahova a gyönyörű kilátás miatt mennek az emberek.
Szakmailag mit adott a gyakornoki időszak?
Szakmailag nagyon sokat fejlődtem, mivel a startup csak pár főből állt, így teljesen önállóan kellett dolgoznom a feladataimon, és használnom az eddig megszerzett pénzügyi és menedzsment tudásomat.
A nagy felelősséggel az is járt, hogy én is elmehettem a találkozókra, tárgyalásokra a befektetőkkel és a bankok és cégek vezetőivel, ami a kapcsolatteremtő és kommunikációs képességeimet is fejleszttette egy teljesen új kultúrában. Mindemelett nagyon érdekes volt betekintést nyernem egy teljesen új ágazatba, a mezőgazdaságba, ami Ruanda gazdaságának jelentős részét teszi ki, a lakosság 90%-a ebben dolgozik. Mivel februárban végzek a tanulmányaimmal, így sajnos már nem lesz időm egy újabb külföldi ösztöndíjra pályáznom, de a jövőben is tervezem, hogy valahol külföldön szerezzek tapasztalatot, és a következő úticélom ismét egy új kontinensen lenne: Dél-Amerikában.
Nekem mind az Indiában, mind a Ruandában eltöltött idő az egyik legjobb időszakom volt az életemben, ezért mindenkinek nagyon ajánlom, hogy vágjon bele, hiszen amellett, hogy mélyebben megismerhet egy teljesen új kultúrát, rengeteg barátra és életre szóló élményre tehet szert.
Fotók: Kisgyura Eszter
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2019.06.20.
