Milyen kihívások elé állít egy portugál egyetem egy formatervező szakos hallgatót? És hogy kapcsolódik össze a formatervezés és a gyermekkori asztma? Erről mesélt nekünk Patkós Dániel.
Formatervezett asztmainhalátor Lisszabonban
Mi motivált arra, hogy Erasmusra jelentkezz?
A tanáraim javasolták. A Budapesti Metropolitan egyetemen formatervező szakon tanulok, itt jellemző, hogy szinte többen vannak külföldön ösztöndíjjal, mint itthon. Hazatérésem után minden kint szerzett kreditemet elfogadták, nagyon támogató volt a hozzáállás a tanáraim részéről.
Milyen volt az egyetem?
Bár itthon formatervezői szakon vagyok a METU-n, Portugáliában az University of Lisbon építészeti karán tanulhattam. Az oktatás nagyon demokratikus volt, sok konzultáció volt a tanárokkal, minden diák véleménye számított, és elméleti órám csak kettő volt a félév során. Az egyik, design critics nevű óra portugál nyelven zajlott, és mivel én nem beszélek portugálul, a tanár lefordította az előadás anyagát angolra, így tudtam követni az órát. A félév főtantárgya egy olyan kurzus volt, amin egy általunk kitalált eszközt kellett megtervezni.
Hogyan zajlott ez az óra?
Témapárok voltak, amik mentén kutatni kellett a félév során. A harmadik hétre már prezentációs plakátot kellett készíteni. Olyan újszerű, modern tárgyat kellett tervezni, ami számunkra is fontos. A tervezés előkészítésétől egészen a piacra dobásig mindenre gondolni kellett. Nagyon izgalmas volt az egész projekt.
Mi volt a te témád?
Én kiskoromban asztmás voltam, innen jött az ötlet, hogy gyerekeknek szeretnék asztmainhalátort tervezni. Olyan eszközt akartam készíteni nekik, aminek alkalmazása közben nincs az az érzésük, hogy gyógyszert használnak, és kicsit elfelejthetik azt, hogy betegek. A félév során el kellett mélyíteni a kutatást. Úgy építettük fel a projektet, hogy az reflektáljon az aktuális trendekre. Mindent meg kellett tervezni egészen a kivitelezésig és a piacra dobásig. Amikor elkészültem a különböző tervekkel, az osztály szavazta meg a nekik legjobban tetsző változatot. Mivel ez a tárgy volt a fő projekt, erre épült a többi kurzus is.
Tehát ezt az inhalátort tényleg lehetne gyártani. Van terv ezzel kapcsolatban?
Igen, majdnem minden készen áll a gyártásához. 3D nyomtatóval el is készült egy tesztpéldány, de ez még nem működőképes. Még szükségem lenne egy mérnökre, hogy az inhalátor gombja úgy tudjon működni, ahogy én megterveztem. Ez egy okos eszköz lenne, ami – a megfelelő program segítségével – telefonra küldené a használó adatait. Ennek programozásához én nem értek, de ezen kívül minden meg van tervezve, készen vannak a technikai rajzok is, tehát gyártható lenne.
Hogy érzed, miben fejlődtél a kinti időszak alatt?
Sokkal magabiztosabb lettem és rengeteg szakmai pluszt kaptam. A mediterrán életfelfogás ellenére komoly szakmai kihívások elé állított az egyetem. Hétről hétre kellett teljesíteni, sokszor igen feszített tempóban. Persze volt, amikor fél órával később kezdtük el az órát, mint ahogy meg volt hirdetve, de ezt meg lehetett szokni. Mindemellett egészen komolyan kellett készülni, kutatni az órákra.
A tanulás mellett azért remélem jutott idő a szórakozásra is.
Igen, felfedeztem a környéket. Cascaisban és Sintraban is jártam. A portugál diákokkal is sikerült összebarátkozni, de Erasmusos csoporttársaink szinte nem is voltak.
Tervezed, hogy újra belevágsz?
Igen. Jövőre végzek az egyetemen, utána diploma utáni szakmai gyakorlatra szeretnék jelentkezni. Akár Lisszabonba is.
Fotók: Patkós Dániel
Utolsó módosítás: 2019.06.20.
