Eszter az Indian Institute of Management Calcutta hallgatójaként tölthetett el egy ösztöndíjas félévet.
Fél év Kalkuttában
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál?
Mindenképpen Európán kívül szerettem volna tanulni fél évet. Miután megtudtam, hogy kijutottam az elsőként választott helyemre, Indiába a CEMS program keretében, rátaláltam a Campus Mundi programra. Nagyon tetszett, hogy a havi ösztöndíjon kívül, az utazásra is lehet támogatást kapni, ami egy távoli úti cél esetében nagyon nagy segítség.
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?
Mivel már alapszakon is eltöltöttem egy félévet Párizsban Erasmus+ program keretében, így az adminisztratív munka már sokkal könnyebb volt, mert emlékeztem, hogy mire kell figyelni, és milyen papírokat kell pontosan leadni. Az indiai iskolában, az IIMC-n kötelező a kampuszon lakni, így a repülőjegy vásárláson és az órarendem összeállításán kívül sok dolgom nem volt a kiutazás előtt, inkább csak az Indián belüli lehetséges utazási célpontokat nézegettem.
Mesélnél a kinti körülményeidről?
Mindenkinek kötelező volt a kampuszon lakni, ahol elosztották a 90 cserediákot a különböző kollégiumok között, egyszemélyes szobákban. Minden kollégiumnak volt egy ebédlője, ahol napi négy étkezést biztosítottak korlátlan büfével és indiai ételekkel, így mindenki ott evett. Konyhánk nem is volt, csak egy étterem, Subway, és büfék éjszakai étkezési lehetőséggel hajnali 4 óráig.
Indiában később kezdőik az élet, így egy órám sem kezdődött 10:15 előtt, de inkább jellemző volt, hogy csak délután kellett órára mennem. Ugyanígy később is ér véget minden, így náluk teljesen normális, hogy vacsora után 10-re raknak be információs előadásokat, vagy akkor kezdődnek a csoportmunkák. Mivel az iskola 1 órányi Uber útra van a belvárostól, ezért heti egy-két vacsorát kivéve inkább hétvégente mentünk be a városba, mert a bulihelyeken is akkor volt nagyobb élet, valamint a városnézésre is több időnk volt. Hétközben nagyon sok közös program és buli szerveződött a kampuszon belül, az indiaiak is ott töltötték inkább az idejüket.
Két hét szünete volt mindenkinek – az egyik egy egyhetes indiai ünnepség, a Durga Puja miatt, a másik pedig a helyi diákok karrier hete miatt. Ezen felül legtöbbünknek nem voltak féléves vizsgái, így még egy teljes hetet megkaptunk szünetnek. Ezeken a heteken, illetve a szemeszter után karácsonyig volt lehetőségünk sokat utazni: voltam Nepálban, Bangladesben és egész Indiában is nagyon sok helyen. Ha valaki szeretne, akkor nagyon olcsón lehet utazni, egy 12 órás vonatjegy, vagy egy éjszaka szállás egy hostelben 900 Ft, egy étel pedig akár 150 Ft. Viszont, ha valaki az itthoni komfortszintet szeretné fenntartani, akkor ugyanúgy szembesülhet akár nyugati árakkal is. Hatalmasak a különbségek – az olcsóság mellett megjelenik a luxus, és a szegénység mellett egy erős közép- és felsőréteg is.
Sikerült barátokra lelned?
Nagyon sok barátot sikerült szereznem. Egyrészről mivel a CEMS program keretében mentem, így 15 másik emberrel együtt volt az összes órám, valamint Nepálba is közösen mentünk, így velük nagyon hamar közeli kapcsolatot tudtam kialakítani. Másrészről a többi cserediákkal és a helyiekkel is hamar összebarátkoztunk, főként miután a közös szünetünkben összesen több mint 40-en lementünk a tengerpartra Goára 1 hétre. A kollégiumban is együtt laktunk, és együtt vacsoráztunk mindenkivel, így ez is hozzásegített, hogy még több embert megismerjek, mivel a helyi diákok nagyon nyitottak és segítőkészek voltak.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?
Az itthoni oktatáshoz képest kint egy sokkal gyakorlatiasabb képzést kaptam, sokkal több csoportmunkánk és prezentációink volt, nem csak arra fektették a hangsúlyt, hogy minden adatot pontosan megtanuljunk. Mivel management képzés terén egy nagyon elismert egyetemen voltam, így rangos előadók, mint például a Nobel-díjas Muhammad Yunus is tartottak előadást nekünk.
A szakmai fejlődésemen kívül inkább a személyes fejlődésemet emelném ki, mivel 4 hónapot eltölteni a világ egyik legkülönbözőbb és legösszetettebb kultúrájú országában egy hatalmas élmény volt. Azon felül, hogy rengeteg érdekes emberrel ismerkedtem meg, és életre szóló élményeket szereztem, az egyedül való helytállás sokkal magabiztosabbá és kreatívabbá is tett. Ha még egyszer választanom kellene, ugyanúgy India lenne az első helyen!
Fotók: Kisgyura Eszter
Az interjút szerkesztette: Keczer Ibolya
| További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide! |
Utolsó módosítás: 2018.03.09.
