VELÜNK ÉLŐ ELLEN-KULTÚRA
2020 | | aktív állampolgárság | Pest | LATERNA MAGICA NONPROFIT KFT. - EUnderground, európai emlékezet
Az EUnderground projekt hét volt szocialista ország szervezeteinek részvételével igyekezett feltárni az 1945-1989 közötti kultúrpolitikában épphogy csak megtűrt, de inkább tiltott művészek tevékenységét és sorsát. A cél az volt, hogy megmutassák a fiataloknak: a szólásszabadság nem volt mindig magától értetődő jog, ezért különösen figyelni kell a védelmére. Bíró Dániellel, a vezető partner, a Laterna Magica Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Az európai emlékezet melyik fontos történelmi állomásának ismertetését, feldolgozását tűzte ki célul az EUnderground projekt?
A volt szocialista országok egy kevésbé ismert kulturális örökségét szerettük volna feltárni, a cél azoknak az ellen-kulturális művészeknek, formációknak és művészeti csoportosulásoknak a bemutatása volt, akik nem működhettek, nem publikálhattak a szocializmus alatt. Azoknak próbáltunk emléket állítani, akik a kultúrpolitika „három T” elvéből a tűrt és a tiltott kategóriába tartoztak. Az EUnderground projektben eredetileg hat országból, Lengyelországból, Romániából, Albániából, Csehországból és Bulgáriából vettek részt partnerek, majd később Szlovákia is csatlakozott.
Évtizedes probléma, hogy az iskolában a diákok szinte alig hallanak erről, általában idő hiányában. Milyen előzetes tudása van a fi ataloknak a témáról?
Az elsődleges célcsoportunk a 16-25 év közöttiek voltak, és mi is úgy tapasztaltuk, hogy nagyon hiányos és sokszor téves ismereteik voltak ezekről a dolgokról, van egy kis zavar a fejekben, szinte mindegyik országban. Tapasztalható volt, hogy amit a rendezvényeken hallottak, az újdonság számukra, ezért hiánypótlók voltak ezek az események. Ez különösen fontos abból a szempontból, hogy hasonló történelmi események ne fordulhassanak elő még egyszer. Tudniuk kell, hogy a szólás- és gondolati szabadság nem mindig volt magától értetődő. Ők szerencsés helyzetben vannak, és tenniük kell azért, hogy ez így is maradjon.
Mik voltak a projekt fő elemei?
Minden részt vevő országban iskolai workshopokat szerveztünk, ahol az előadók a saját országuk underground, alternatív művészetéről beszéltek, és igyekeztek bemutatni, hogyan működött az állami propaganda, illetve cenzúra, és milyen sors várt a „másképp gondolkodókra”. A diákoknak pedig az volt a feladatuk, hogy szamizdat cikket írjanak egy-egy valós eseményről, például rockkoncertről, földalatti kulturális összejövetelről, alternatív kiállításról vagy bármely kultúrához fűződő eseményről, ami kivívta a rendszer haragját. Összehasonlíthatták, mi volt az eseménnyel kapcsolatos állami propaganda és mi a valóság, bemutathatták a valóságot a totalitárius propaganda torz tükrével szemben. Ez tulajdonképpen önálló történelmi kutatómunkát igényelt, amit a gyerekek a tanáraik segítségével végeztek el. Ezek gyűjteményéből most készül egy kiadvány, ami online lesz elérhető. A zárórendezvényre pedig minden országból érkeztek diákok, akik vegyes csoportokban hagyományos technikákkal terveztek és valósítottak meg szamizdat-borítóterveket régi újságokból.
Szintén fontos eleme volt a projektnek egy utazó kiállítás létrehozása. Hogy állt ez össze?
Minden országból kiválasztottunk 3 művészt vagy csoportot, akik politikai nézeteik, művészi stílusuk vagy témájuk miatt száműzve voltak a „hivatalos” kultúrából. Így összesen 18 művész élete és munkássága elevenedett meg tablószerűen ezen a kiállításon, amit szerettünk volna minden országban egy izgalmas, valamilyen szempontból különleges helyszínen bemutatni. Albániában például a nemzeti színházban, a Bukaresti Egyetemen, Magyarországon pedig a Dürer kertben lehetett megtekinteni az ingyenes kiállítást. Ez akkora siker lett, hogy a projekt lezárulta után is több országba meghívták a tárlatot.
Hogyan zajlott a projekt zárórendezvénye?
Szeptemberben Budapesten egy nemzetközi összművészeti kulturális fesztivált tartottunk, amelynek fókuszában szintén a cenzúra állt. Ide minden országból meghívtunk művészeket és előadókat, akik bemutatták a saját történetüket. Délelőtt főleg workshopok, beszélgetések szerepeltek a programban, délután underground filmklubot rendeztünk a Balázs Béla Stúdió munkáiból, vetítettünk kommunista-propaganda diafilmeket. Mircea Florian koncertezett, és egy rövid szatirikus színdarab is érkezett Romániából. A Berka Együttessel tartottunk táncházat is, mert bár a kezdeményezés alapítói ezt hivatalosan nem ismerték el, a kezdeti időkben az alulról szerveződő táncház mozgalomhoz egy ellenzéki, alternatív politikai szellemiség is kapcsolódott. A Cseh Tamás nevével fémjelzett indián-mozgalomról is megemlékeztünk egy koncert erejéig, a szinte életformává vált „játék” akkoriban az állambiztonsági szervek figyelmét is felkeltette, akik beépített emberrel próbálták kideríteni, hogy nincsenek-e köztük diverzánsok vagy „másként gondolkodók”. A fesztivál Víg Mihály, majd Török Ádám és a Mini koncertjével zárult, utóbbi frontemberét többször is bevitték „elbeszélgetésre”, mivel azt terjesztették róla, hogy az 1972. március 15-i tüntetés egyik szervezője volt, illetve mert segítette az elhallgattatott zenészeket.
A legtöbb országban ez az időszak és téma még viszonylag feldolgozatlan. Hogyan választották ki, hogy ki szerepeljen a vándorkiállításon és a rendezvényeken?
Mindenhol folynak már kutatások ebben a témában, minden ország igyekszik szembenézni a saját történelmével, a saját múltjával. Érdekes jelenség például, hogy a Cseh Tamás által idehaza képviselt „egy szál gitáros” műfaj szinte minden részt vevő kelet-európai országban létezett úgy, hogy közben ezek az előadók nem is nagyon tudhattak egymásról. De az is szempont volt, hogy minél több művészeti ágat bemutassunk, a fi lmtől a képzőművészeten, irodalmon át az underground zenéig. A kiállítás és a fesztivál programját a hazai és a külföldi szakértőkkel, történészekkel közösen alakítottuk ki, szem előtt tartva, hogy az adott művész vagy téma megfelelően értelmezhető legyen egy másik országból származó fi atalnak, érdeklődőnek is.
Hogyan hasznosul tovább a projekt révén összegyűlt értékes tudásanyag?
A projekt utóélete, hogy létrehozunk egy online tudásközpontot tudományos-ismeretterjesztő céllal, ahová minden, a projekthez kapcsolódó oktatási és tudományos anyagot feltöltünk. Az weblapon jelenleg 35 művészt/csoportot mutatunk be, de az oldalt folyamatosan szeretnénk bővíteni új tartalmakkal, illetve további országokat is szeretnénk meghívni a közös munkába. Az utazó kiállítás anyagát kiegészítjük további művészek munkásságával, a tárlat már most sok hazai és külföldi felkérést kapott a bemutatásra. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a projekt során több szakmai ismeretség is született a részt vevő művészek közt, akik további közös fellépéseket terveznek több európai országban.
Szerző: F. SZABÓ KATA, újságíró
