A Tempus Közalapítvány elmúlt húsz évének kevés olyan meghatározó szereplője van, mint Kemény Gabriella, aki szinte kezdettől fogva munkatársként, majd rövid időn belül a szervezet vezetőjeként kísérhette végig a TKA fejlődését. Bár nyolc éve más keretek között találnak rá a mindennapi kihívások, büszke arra, hogy személyes és szakmai kapcsolódások révén ez a kötelék máig pozitív emlékeket ébreszt sokakban. A mérföldkövekről, a közös munka öröméről, a közalapítvány időtálló értékeiről, az újjászületés alkalmairól beszélgettünk.

Mi az a 3 szó, ami először eszedbe jut, ha az itt töltött évekre gondolsz?

Öröm. Fejlődés. Inspiráció.

Mi motivált, amikor munkatársként a közalapítványhoz kerültél?

A csapat, melynek a része lehettem, és a kristálytiszta értékrend, amit a szervezet képviselt, nagyon motiváló környezetet teremtettek számomra. Ezt tovább fokozta az a tudat, hogy a munkánknak értelme, haszna van mások számára, és az, hogy minden munkanapomat azzal a csodálatos érzéssel zárhattam, hogy valami újat tanultam, és ezt a tudást hamarosan átadhatom.

Amikor igazgató lettél, milyen céljaid voltak, mi hajtott előre?

Kezdetben csak ahhoz a feladathoz szerettem volna felnőni, hogy egy ilyen különleges szervezet vezetője vagyok. Később pedig az egyes munkatársak és az egész közalapítvány számára rendelkezésre álló teret szerettem volna tágítani, hogy a bennünk rejlő lehetőségek kiteljesedhessenek. Összességében egyszerűen csak szerettem volna jól végezni a rám bízott feladatot.

Hogy látod, az általad vezetett periódusban melyek voltak azok a legfontosabb mérföldkövek, amelyek a közalapítvány működését és fejlődési irányát meghatározták?

Az első szervezeti stratégia elkészítése például nagyon fontos állomás volt. Lehetővé tette, hogy rugalmasan alakítsuk a szervezet kiemelt célkitűzéseit, érvényesítve a változó környezet által támasztott új kihívásokat, és hogy a TKA túlnőhessen a pusztán adminisztratív feladatokat ellátó pályáztató szerv szerepkörén. Természetesen ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, szükség volt a munkatársakra, akikben mindig is megvolt a szakmaiság iránti ambíció és a tudás annak kiteljesedéséhez.

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek a közalapítványnál eltöltött időszakhoz kapcsolódóan?

Nem volt olyan sikerem, amelyet kizárólag csak a sajátomként könyvelhettem volna el. Ez, vagyis az eredményes közös munka öröme számomra a legnagyobb siker. Nagyon hálás vagyok azoknak, akikkel együtt dolgozhattam – a TKA munkatársainak és kurátorainak, a bennünket segítő szakértőknek, a területeinkért felelős minisztériumok és szakmai szervezetek képviselőnek. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindebben részem lehetett.

Személyesen mire vagy a legbüszkébb?

A TKA 20. születésnapi rendezvényén nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akikkel évekig együtt dolgozhattam. Ha büszke vagyok valamire, az az, hogy nagyon sokukkal őszinte örömmel és jóérzéssel járt ez a találkozás ennyi év külön út után is.

Az oktatást és képzést körülvevő, folyamatosan változó környezet ellenére szerinted melyek a közalapítvány állandó értékei?

Nyitottság – az újra, a szokatlanra, a meglepő, de eredményes és profi megoldásokra.
Elkötelezettség – a feladatok és a fair eljárások, valamint a folyamatos fejlődés, fejlesztés iránt.
Együttműködés – a közalapítványon belül a munkatársak között, a pályázókkal, a szakértőkkel, a hasonló nemzetközi szervezetekkel.
Professzionalizmus – a munkatársak igénye tudásuk folyamatos karbantartására.
Adni tudás – az igény a tudás, az információk átadására, s a képesség arra, hogy a megszerzett tudást a szervezet úgy adja tovább, ahogy az a célcsoportok számára a leghasznosabb.

Számtalan TKA-s történet, emlék lehet valamilyen szempontból számodra fontos. Ha választani kellene egyet, mi lenne az?

Míg a szervezet és annak értékrendszere stabil, addig volt valami, ami szinte menetrendszerűen visszatért: a költözés. Minden költözésünk egyben egy kisebb újjászületés is volt. Megszabadulás a feleslegesen cipelt terheinktől, a felesleges aktáktól, és egyúttal rácsodálkozás arra, hogy mennyi minden történt velünk az elmúlt években, mit tettünk le az asztalra, s mi vár még ránk. Ugyanakkor a költözéssel járó munka nagyon koncentrált formában adta azt az élményt, amit a szürke hétköznapok csak csepegtettek: milyen hatékonyan dolgozik együtt egy közös cél érdekében az egyre növekvő méretű csapat. Egyben ezek az alkalmak visszajelzést adtak arról is, hogy minden értelemben növekszik a rendelkezésünkre álló tér, amelyet meg tudunk osztani a pályázóinkkal és a partnereinkkel.

2008 óta máshol dolgozol, de az oktatás és a nemzetközi légkör megmaradt. Miért fontos számodra ez a terület, milyen célokat szeretnél elérni?

Ha az eddigi pályámat nézem, az oktatás – úgy is mint a tudás megszerzése, átadása, fejlesztése – alap a számomra. A nemzetközi légkör pedig azt a közeget jelenti, amelyben nagyon eltérő nézőpontokból kaphat új értelmezést ugyanazon kérdés vagy feladat, s ez új, innovatív megoldásokra inspirál, nem hagy ellustulni. Végső soron a munkámmal kapcsolatos céljaim a jelenlegi munkahelyemen is hasonlóak, mint korábban a Tempus Közalapítványnál. Azon dolgozom, hogy a szervezetben dolgozók számára olyan kereteket tudjunk biztosítani, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a munkájukra koncentráljanak, és azzal foglalkozzanak, amiben a legjobbak.

Az interjút készítette: B. Tier Noémi

Utolsó módosítás: 2016.10.26.